Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    veterán

    válasz shtml #2 üzenetére

    Nem mindegy milyen kór?
    Elutasítás a sorsuk, holott semmi mást nem akarnak, mint szeretni, és szeretve lenni.

    Rám ragadnak a khm... lelki sérültek. Megsimogatnak, és én nem botránykozom meg a dolgon. Ellenkezőleg. Örülök, hiszen érdek nélkül, érték(telenség)eim tudatának hiányában teszik.

    Nem határozom meg Down-kórban a jelenséget.
    Az intézményben, amelybe munkám irányított, és szívem utalt, korántsem hiszem, hogy egyetlen kórisme alapján utalták volna be a gyerekeket.

    Gyerekek voltak, és volt köztük szöszke.
    Ennyi.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Thunderzolee #17 üzenetére

    Egy csudát.
    Csak mesélgettem olyan gyerekeknek, akiket nem vesznek emberszámba.

    Nem, ismétlem NEM vagyok csodálatos ember.
    Viszont képes vagyok meglátni egy torz vigyor mögött a szeretetet, szeretet éhséget. Képes vagyok tutujgatni olyan emberkét, aki sírva fakad, mert undorral utasították el szeretetét.
    Ez lenne csodálatos tulajdonság?
    Egy fittyfenét.

    Talán inkább szégyellje magát a hölgy, aki képtelen volt elfogadni Isten teremtményének szeretetét.
    Lelke rajta.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz 7 #23 üzenetére

    Nos, ezért nem mentem meglátogatni szöszkét. Azóta bizonyára el is felejtett.

    Mindenkinek köszönöm hozzászólását, véleményét. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz yash #25 üzenetére

    Gondolod, hogy nem vérzett a szívem, mikor kiderült, hogy vége? Elfelejteni nem tudom, nem is akarom azt a kis szöszke szeretetzsákot. No persze a többieket sem.

    Te mit tettél volna? Oda utazol, és elkezdesz beszélni neki a kegyetlen sorsról? Arról, hogy vége, nem láthat többé?
    Nem olyan egyszerű ez.

    Mint leírtam, utcára hajított rongy lettem. Hónapokig kujtorogtam, hogy munkám legyen.
    Végül lett, csakhogy innen kezdve egyszerűen nem volt szabadidőm. Reggel hétkor már csörömpöltem a munkahelyen, és nem tudtam, mikor mehetek haza. Ennek, ennyinek meg kell lenni, kész. A rekord éjjel fél egyes végzés volt. Reggel hétkor már újra csörömpöltem.
    Teltek az évek, és szégyen talán, de robottá válva megfakult minden, ami szép.

    Azóta más helyen dolgozom, de itt is szecskázzák az embereket. Tény, hogy 8 órát dolgozom naponta.
    Az emlékek már szinesebbek, de annyi idő eltelt, hogy semmi értelme nem lenne megkeresni szöszkét. Talán nem is emlékszik rám.

    Elfelejteni? Azt nem. Ezért is írtam meg ezt a történetet, amelyben ő a súlypont.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz szaffy #28 üzenetére

    Kétkezi melós vagyok egy gumigyárban. Köszörűs lenne a titulusom, de bárhol bármilyen munkakörben hiányzik valaki, ugranom kell. Tehát amolyan Jolly Joker vagyok.

    Nem tudok szöszkéről semmit. Kegyetlenségnek hangzik, de talán jobb is. Ha széppé vált élete, semmi szüksége rám. Ha keservessé, akkor fájna, de nem tudnék segíteni rajta.

    Rengeteg "szöszke" van. Amelyiket utamba hozza a sorsa, az kap tőlem egy mosolyt, simogatást.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    szaffy: Óvóbácsi? Fene tudja. Nem vállalnám. Talán nem szűrődik ki írásaimból, tudok szigorú is lenni. Ennek értelmében nem érdekelne a dedósok joga, és bár szeretem, szeretném őket, repülne egy-egy taslás, ha szükségét érezném. Amelyik szülőnek ez nem tetszene, és bejönne megverni, azzal vagy szót értenék, vagy kard ki kard.

    Időm nem volt, hogy szöszkét megkeressem. Na jó, nem is igazán akartam. Egyszerűen féltem a találkozástól.
    Elmesélek valamit.
    Anno elkísértem egy barátomat a Felhő utcába. Ott volt a kislánya állami gondozásban. Semmi válás, csak anyagi csőd, felesége kórházban. Pillanatnyi állapot volt.
    Mielőtt bárki megkövezne véleményem miatt, elmondanám, hogy így legalább a gyerek nem éhezett. Barátom igen. Szóval jó helyen volt a gyerek.
    Nos, ahogy a kislány meglátta apját, felszabadult gagyogással ugrott a nyakába. Apu értem jött, elvisz. Kitalálható, nem így történt. Apu megdögönyözte, tutujgatta kislányát, aztán mivel ebédidő volt, leültette az asztalhoz. A kicsi megnyugodva enni kezdett, apu pedig kihátrált a teremből. Menjünk, csak ennyit mondott.
    Menekült, nem tehetett mást. Mikor már épületen kívül voltunk, akkor hangzott fel a kislány csalódott sírása. Barátom szeméből pedig peregtek a könnyek.
    Hamarosan jóra fordult minden. Asszonyka gyógyultan jött ki a kórházból, és ha nem is dúskáltak, megélhetésük biztossá vált. Jöhetett haza a kislány.

    Bár nem az én kislányom szöszke, lelkembe égett. Ezt az érzelmi vihart nem kívántam sem neki, sem magamnak.

    kicsitomi88: Valóban. Vegyi üzem, meleg üzem, egészségre ártalmas. Érdekel ez valakit a nagyságos urak közül? Nyugdíj korkedvezmény járna, mégsem jár.
    Ki a fenét érdekel ma egy melós?
    Nagyon OFF, bocs.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    Hasek: Köszönöm szépen.

    kicsitomi88: Nem írok semmit. Megtehetném, de hamar kideríthető lenne, hogy ki is az a Vakegérke. Másnap már nem kéne mennem dolgozni.
    Nálunk nincs napi halálozás. Inkább égési sérülések vannak. 180 fokos a szerszám, és bizony két lap között kell kotorászni. Elég egy kis figyelmetlenség, és kész a baj. Megnyálazza a melós a sebet, és dolgozik tovább.
    Nyári 42 fokos meleg. Ehhez jön még az, hogy a gép mellett (lásd fentiek) egyébként is forró a levegő. A tetőn belülről homorú üvegsáv, amelyen pár szellőző nyílás található. Homorú létére fókuszálja a napsütés melegét azokra, akik pont alatta kénytelenek dolgozni. Kibírható? Muszáj. Elájul valaki? Mentő jön, és ha kell, elviszi.
    Átlagos nap. Valaki rosszul van, hányinger, fejfájás. Új a lelkem, szól a górénak. Jó, akár haza is mehetsz, de holnap be se gyere. Maradt, ma is gumigyári tróger.
    Élni muszáj, enni kell. Aki pedig enni akar, az befogja a száját. Már nem abban a világban élünk, ahol a munkás értéket jelentett. Havi hetvenből csengetik az emberek a számlákat, teszik gyermekeik elé a reggelit.
    Már így is túl sokat járt a szám...

    szaffy: Jó, cseréljünk helyet.
    Megkeresed szöszkét. Szeretném, ha részletesen leírnád a találkozást. De tényleg. Persze ne feledd pontosan felfedni érzéseidet, és az övéit is.
    Aztán azt is mondd el, hogy mit éreztél, amikor túl voltál a búcsúzkodáson.
    Tedd meg, kérlek.

    Ui.: Én is hiszek a sorsban, abban, hogy "it's written", meg vagyon írva minden. Talán ősz fejjel fogok kornyadozni egy padon, amidőn szöszkém megjutalmaz egy öleléssel. Talán.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz yash #37 üzenetére

    Ahhoz képest, hogy eleinte nem voltunk egymáshoz barátságosak, elsimulni látszanak a vélemény különbségek.

    Igen. Mindenkinek van pokla, méghozzá nem is egy.
    Sajnos túl sok bugyrot kellett megjárnom a pokolból. Átvergődtem rajtuk, hiszen nem tehettem mást. Megégtem, feltámadtam. Újra csak megégtem, ismét feltámadtam.

    Talán tudod milyen tűzben égek most. Ha nem, ne kérdezz rá kérlek.

    Úgy vélem barátságos érzéssel figyeled megnyilvánulásaim.
    Köszönöm. :R

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    Volt egy gondolat, amelyre nem figyelt fel senki.

    "Engem kértek a nevelők a következő, és minden további fuvarra. Aki idáig végezte ezt a munkát, felszabadultan röhögve vágta a képembe, hogy végre azt kapják a hülyék, amit megérdemelnek. Olyan hülyét, mint én..."

    Biztos hülye vagyok, nincs mit szépíteni rajta. Csak ez a kegyetlen megfogalmazás kritikán aluli. Na nem azért, mert engem lehülyézett valaki, hanem azért, mert azokat hülyézte le, akik mit sem tehetnek állapotukról.
    Hülye vagyok, vállalom.

    Ha valaki felkarolja ezt a lökött kis társadalmat, és célt mutat nekik, csodát láthat. Földön túli mosollyal táncol egy lány, lelkesen farag egy srác. Piti kis csodák, de sivár életüket megszinesítő cél az, amiért (biztos nagy szavak) akár meghalni is képesek. Pusztán azért, mert úgy érezhetik, hogy tevékenységükkel hasznosak lehetnek számunkra, jót tesznek nekünk.

    Csórikáim tiszta szívűek. Ahogy leírtam, úgy igaz. Élték a mesét, és ha a főhős bajba került, sírtak.
    Képes erre egy normális? Csókolom, hol marad az empátia?

    "Fogadd el, fogadj el”
    Érdekes, nem a kérés volt az első. Fogadd el. De mit?
    A szeretetet.

    A szeretet sokadik a fontossági sorrendben.
    Ismét mesélek valamit.

    Hegyoldalban sétál egy párocska. Ifjak, jövőjüket tervezgetők. A lány kísérti a sorsot, és egy meredély szélére lép, hogy szemügyre vegye az alant látható tájat. Kár, nagy kár. Megcsúszik, és zuhanna, de párja időben ragadja meg kezét. Aztán ugyan mihez képest időben? Lóg a lány a mélység fölött, csak párja szeretetén múlik az élete.
    Engedj el, -mondja a lány- jobban szeretlek az életemnél. Találsz nálam szebbet, jobbat.
    Nem engedlek, -mondja a fiú- mert Te vagy az életem. Nincs szebb, nincs jobb. És ha van is, nem érdekel.
    Kis idő múltán egymásba gabalyodva zuhantak a mélybe. Nem volt sikítás, némán haltak meg.

    Most azt mondom, hogy én sem engedtem volna el a lány kezét. Azonban lehet, hogy megtettem volna. Soha ne kelljen ilyen próbát kiállnom.

    Nálam a szeretet elsődleges. Emberi gyarlóság, gyávaság meggyőzhet róla, hogy mégsem. Bízom benne, hogy nem kell csalódnom önmagamban.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz yash #40 üzenetére

    Mindannyian változunk. Szerencsés esetben pozitív irányba.
    Sajnos manapság nem kifizetődő barátságosnak lenni. Valakire csak úgy rámosolyogtam, máris jött a reakció: mi van, b*zi vagy? Ne nézzé, mer megfejellek! Legyintettem, mentem dolgomra.

    Fölösleges mentegetőznöd.
    Keményebben indítottál a kelleténél, én sem tudtam kedves lenni. Elnézést kérek érte.
    Azt hiszem ezt megbeszéltük. Pacsi indul. :K

    A párocska hegyoldalban sétált. Nem vizszintes felület, jókora lejtése van. A meredély pedig olyasmi, mint a szakadék, csak nincs másik oldala. A lány a mélység fölött lóg, a fiú hason fekve tartja őt, közben egyre inkább csúszik, hiszen lejt a talaj alatta, a fű pedig sikos tud lenni. Közel-távol senki, kapaszkodni nincs mibe. A tragédia sorsszerű volt.
    Nem én találtam ki a történetet. Nagyon régen olvastam, és napokig voltam a hatása alatt.

    "Kb 1 hónapja lett egy nagyo ndurva változás az életemben, és azóta tök jól vagyok többnyire..."
    Ha nem titok, erről beszélhetnél kicsit.

    strife: Köszönöm szépen. :)

    [ Szerkesztve ]

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    ABE és Majstor: Köszönöm szépen. :)

    Lajti: Először is köszönöm véleményed. :)

    A "zártak" világa érdekes. Számunkra sivár, számukra annál szinesebb. Kár, hogy antiszociális lakók is vannak.

    Engem még megölelgetett anyám, nagyanyám. Ez már régóta nem divat. Már egy kiskamasz is cikinek tartaná, ha égetik a többiek előtt. Kéne pedig, hogy átérezze a szülő szeretetének melegét. Különben honnan a fenéből tanulna meg szeretni?

    Nem hiszem, hogy összevesznénk, hacsak nem kimondottan az lenne a célod. Habár még akkor sem.
    Mikor éleződik a helyzet, megkérdezem az illetőt, hogy mi baja. Fejtse ki. Elmondom én is a véleményem. Vagy sikerül békés mederben tartani az eszmecserét, vagy csak annyit mondok, hogy nem kívánom folytatni, köszönöm a türelmét. Ezzel el is hallgatok. Pár nap múltán önmagától szokott rendeződni minden.

    "Maradj a fájdalmadban! Ez a legjobb dolog, amit tehetsz."
    Ezt kifejthetnéd, hátha nekem is segít. Nagy szükségem volna rá.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz ati012 #50 üzenetére

    ati012: Az én szemem sem volt száraz. Akkor sem, akikor szöszke a nyakamba borult, akkor sem, amikor utoljára gördült ki a Robur az intézmény kapuján, és akkor sem, amikor leírtam a történteket. Nem vagyunk ezzel egyedül, gondolom olvastad a hozzászólásokat.

    Ne becsüld le Önmagad. Bizonyára volt már, hogy tette(i)dre büszke lehettél. Bizonyára képes vagy arra, amit a címben leírtam, kérdeztem. Bizonyára el tudnád fogadni egy mások által lenézett emberke tétova simogatását.

    Véleményed köszönöm. :)

    Lajti: Te sem lehetsz túl fiatal. Vagy ha igen, szerencsésen választott Neked az Isten családot.

    Azt mondod, mivel elhessegetted érzéseidet, ezért most (tulajdonképpen) kapóra jön a fájdalom, hogy tanulj belőle. Meglehet.
    Mivel érzékeny vagy, körbe falaztad magad, önvédelemből kizártad a lelkedet feldúló érzéseket. Időlegesen járható út, de egy sorscsapás semmivé teszi a falat, és pőrén maradsz a legvadabb érzelmi vihar közepette.
    Készséggel elhiszem, hogy van, ami most Neked nagyon fájhat. Edzetteknek is fáj, Neked sokszorosan.
    "Sokaknak nincs már, ami fájjon."
    Én ezt hívom érzelmi halálnak. Aki ebbe az állapotba kerül, az nem él, csak vegetál.

    Igen, egész életünkben tanulunk.
    Pár évvel ezelőtt balga fejjel azt hittem, hogy amire ebben az életben szükségem van, mind tudom. Butaság volt.
    Decemberben lesz egy éve, hogy feleségem magamra hagyott. Végleg. Meghalt, béke poraira. Sirattam, siratom ma is.
    Az élet megy tovább. Megtanultam egyedül élni. Aki tudja mi az, nem véli piti dolognak. Nincs két puszi, amikor elmegyek itthonról, vagy amikor megérkezem. Ha nem volt itthon, a fene megevett a hiányától, ha megjött, élettel telítődött a lakás. Ha nem is láttam, hallottam, mert a konyhában szöszmötölt, vagy fürdött, akkor is megnyugtató volt a tudat, hogy itthon van. Már nincs megnyugtató tudat.
    Belekiabáltam némán az éjszakába bánatom. Válasz nem volt.
    Aztán csökkent fájdalmam, és rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobb nekem, mint azoknak, akiket valaki más miatt hagy el kedvesük, feleségük. Az én feleségem meghalt, méghozzá úgy, hogy én voltam az egyetlen férfi az életében. Ellentétben azokkal, akik más oldalán találják meg boldogságukat.
    Kegyetlen dolog lehet este felnézni a csillagokra, és arra gondolni, hogy az ex kedves talán épp most viháncol valaki mással.
    Egy hónap híján 35 évet húztunk le egymással, ebből 32 és felet hűséges házasságban. Volt zörgés, hát persze, de annál édesebb volt a kibékülés.
    Isten magához szólította. Jobb is így. Nem kegyetlenség, tény. Az utolsó évben csak szenvedett, ez persze nekem is fájt. Mindketten lefogytunk ezen év alatt. Marikám 35, én 14 kilót adtam le.
    Nincs már szenvedés, kínlódás. Egy pillanat alatt, szenvedés nélkül távozott a feleségem. Leállt a szíve, passz. Kegyet gyakorolt az Úr.
    Megtettem mindent, amit ember megtehet. Egy évvel a tragédia előtt is eldőlt, mint a zsák, akkor sikeresen küzdöttem meg a halállal. Most nem sikerült.
    Ez az én tragédiám, és egyáltalán nem biztos, hogy nagyobb, mint a Tiéd.

    [ Szerkesztve ]

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    Lajti: Szándékosan nem válaszoltam 10-én. Mondom majd holnap, hiszen annyi mindent lehet hozzászólásodhoz fűzni. Tegnapra elfogytak a szépen megfogalmazott mondatok. Rájöttem, hogy nincs mit mondanom. Úgy kerek az egész, ahogy leírtad. :K

    yash: Mihez szurkoljunk? Bemész, aláírod, és kész. Na jó, a kedvedért drukk indul... :)

    rarri: Én köszönöm. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    Orsyka: Hidd el, sokan vagyunk ilyenek. Csak ugye valahogy blamázs kimutatni az érzelmeket. Ott a hiba, hogy lélekben is felnövünk. Meg kéne maradni mindenre rácsodálkozó őszinte gyereknek.
    Megsimít egy lökött? Elég számára egy mosoly, vagy ha nem undorodsz, megsimítod az arcát, vagy a fejét. Megvan a veszélye annak, hogy ragadni kezd, és ölelget. Ha ilyenkor azt mondod, hogy szeretlek kiskomám, de elég, dolgom van, szia.
    Részemről szántam a kollégát.
    Köszönöm. :)

    ladybug: Nem most kezdted olvasgatni írásaimat. Hogy tetszenek, számomra örömet nyújt.
    Sajnos olyan idők járnak, amikor már az sem ritka, hogy akár leszakadt végtagokat, vérző embereket mutat a média. Embertelenedünk, unottan keresünk más néznivalót. Kérgesedik a lelkünk, egyre inkább értéktelenné válnak az emberi érzések.
    Mi lehet jobb érzés a szeretetnél? Semmi.
    Lásd, egyetlen lökött kiccsákó képes megszépíteni a napodat.
    Köszönöm. :)

    Lajti: Két nap alatt többször elolvastam hozzászólásod. Van egy mondatod, amely egyre inkább fontossá válik számomra. Talán ahhoz kellett idő, hogy ez világossá váljon bennem.
    "Amit most teszel, az, hogy elmondod másoknak élményeidet, tapasztalatodat, felébreszti az emberekben a szeretetet, és nem feledteti, kik is ők."
    Hümm... Nem tudom, hogy ez-e a szándékom. Tény, hogy jópár írásom olvasható, köztük nem is egy mély emberi érzelmeket, szeretetet tartalmaz.
    Képtelen vagyok lángbetűkkel az égre írni, hogy elég a butaságból, erőszakból, inkább szeressük egymást. Nem marad más eszközöm, mint saját kis blogom rejtekén próbálok az emberek lelkére hatni. Verbálisan is megteszem, de két-három mondat után egész másról beszél a partner. Elfogadom a kényszerű kanyart, nem térítek.
    Egyébként pont a buddhizmus az, amely nem tartja magát egyedül üdvözítőnek. Önkéntes élet-, és létforma. Hogy ez miként jön ide? Egy buddhista nem mondja azt, hogy eltévelyedtél, hitetlen vagy, lelked a pokolban fog égni, ha nem hallgatsz rám. Buta vagy, de ne félj, majd én megmutatom Neked az egyetlen igaz utat. Magyarán nem térít.
    Én sem. Írok, írkálok, és csak remélem, hogy szerzeményeim megmozgatnak valamit az olvasókban. Pár perc csodát tehet, ha olvasás közben kicsit, csak egy picit jobbá válik valaki, és talán nem szégyenli azt mondani másoknak, hogy: kedvellek. Szándékosan nem a szeretlek szót használtam. Nehéz kimondani, az előzőt könnyebb.
    Ha csak egyetlen ember csak egy kicsit jobbá vált valamely írásom hatására, életem legnagyobb sikerének tudom be.
    Én is "lökött" vagyok gyermeki lélekkel.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz ladybug #62 üzenetére

    Köszönöm szépen. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #65 üzenetére

    Hogy konkrét adattal szolgáljak, jelen pillanatban 799 olvasóm van. Jó ebben én is benne vagyok, talán mások is voltak, akik többször is elolvasták. Szép szám. Úgy gondolhatnánk, hogy ehhez képest a 65 hozzászólás smafu. Annál is inkább, mert elég sürün válaszolgattam, gyakorlatilag talán pár tízre tehető a hozzászólók száma.
    Általában így van. Sokan nem szólnak semmit. Aki viszont igen, az hozzátesz a kollektív érzéshez. Lásd, milyen jól elbeszélgetünk.

    Sajnos sokan nem tudnak szeretni. Vagy nem tanulták meg, vagy kiölték belőlük.
    Olyan is akad, aki tudna, csak szégyenli kimutatni érzéseit. Fél, hogy pőrére vetkőztetett lelke nevetségessé válik.

    Talán érdekes lesz, amit most mondok.
    Régebben, ha úgy adta a helyzet, akkor elmondtam a beszélgető partnernek, hogy én mindenkit szeretek. Engem is? Van rá okom, hogy ne szeresselek?
    Püff, padlón volt, zavarba jött, aztán valami indokot felhozva magamra hagyott.
    Hamar rájöttem, hogy ennyire nyíltan nem szabad kitárulkozni. Egyszerűen nem tudnak mit kezdeni egy pofonegyszerű ténnyel. Leszoktam róla.
    Barátságos hozzáállás maradt, őszinte mosoly rendben, nyitottság szintén. Aki közeledni akar, megteheti, aki pedig hagyja, ahhoz közeledem.

    Sajnos a tragédia rányomta bélyegét "alkotói" kedvemre, képességemre. Jópár írásba belekezdtem, félkész állapotban várják sorsukat. A hangulat, kedv az, ami hiányzik. Lelketlenül nem szabad semmit sem csinálni. Pedig szívesen kiadnék magamból mindent, és boldogan nyugtáznám, ha tetszik az olvasóknak. Erőlködni nem fogok, hiteltelenné válnék.
    Bizonyára akad újabb eset, amelynek kapcsán kiírhatom magamból érzelmeimet.

    Hitre szükség van. Csak éppen nem olyan áron, hogy azt rám erőszakolják.
    Ha nem imádod a Te uradat, akkor hú, meg jajaj.
    Könyörgöm, egy birkapásztor, aki a legelőn született, tud vagy kétszáz szót, Istenről nem hallott, mégis szentéletű, be nem jut a mennyeknek országába. Aztán ugyan miért nem?

    Hiszek a magam módján. Hiszem, hogy van egy Mindenható, nevezzük akár Istennek, Devlának, Yehovának, vagy akár Allahnak. Számomra egyszerűen csak Úr.
    Hiszek a sorsunk elrendeltetésében is.
    Hiszek abban is, hogy tetteink karmacsírát eredményeznek.
    Lám, újra a buddhizmusnál vagyunk. Van egy alapmondat, ezzel fejezném be ezt a nem túl rövid szöveget.

    Sarva mangalam asti.

    [ Szerkesztve ]

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Orsyka #64 üzenetére

    Csak most szúrom ki hozzászólásod, bocs!

    Ne aggódj, ezekben a társadalom által kirekesztett, megvetett emberkékben működik egy receptor, amely (sok) normálisban nem. Megérzik a személyes kisugárzást. Palástolhatod érzéseid szigorú tekintettel, előttük nem titok, hogy a szíved tiszta.
    Két pillanat alatt túl lennétek az ijedezésen, aztán szereznél a kis lököttnek pár perc boldogságot. :K

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #68 üzenetére

    Sarva mangalam asti. Szanszkrit mantra.
    Angol fordításban: Happiness To Everyone. Pontatlan, ugyanis boldogságról beszél.

    Jobban hiszek egy már elhúnyt idős barátomnak, aki több buddhista könyvet is olvashatóvá, érthetővé tett számunkra. Rupert Ferencről van szó, aki hitelesen ültetett át magyar nyelvre akár szanszkrit nyelven íródott szakirodalmat is.
    Csigázom a kíváncsiságod, igaz? Picinyke gonoszság ez részemről, vagy talán túl sokat akarok mondani. Íme az (számomra) egyetlen hiteles fordítás:
    Békesség minden lénynek.

    Kis magyarázat is szükségeltetik.
    A lény fogalmába még a kő is belefér a buddhizmusban. Vétkezik, aki öl, rombol. Ha a kőnek az a sorsa, hogy beépítsék egy házba, vagy kerítésbe, akkor beteljesíti elrendeltetett feladatát. Ám ha csak úgy brahiból szétveri valaki, a tettes megsérti a Nem Ártás Törvényét. Márpedig ez a legfontosabb törvény.

    -----------------------------------------------------------------------------

    Nem vagyok próféta, csak egy gyári melós. Remélhetőleg megbocsájtod, ha nagyon mellé nyúlnék Veled kapcsolatos véleményemmel.

    Szerintem bilincsben vergődik a lelked. Jobbá akarod tenni, de ezt görcsös akarattal teszed. Meg akar felelni elvárásaidnak, de nem adsz neki időt.
    Olyan dolog ez, mint a főnököd elvárása a kütyü iránt. Csináld már, használni akarom, gyönyörködni akarok benne.

    Van egy kijelölt utad, van egy elvárásod Magaddal szemben. Célod nemes, csak éppen add uram Isten, de minél hamarabb.
    Türelmes vagy másokkal? Ha nem, akkor érthető kapkodásod. Ám ha igen, akkor adódik a kérdés, hogy Önmagadnak miért nem adsz időt.

    Hogy te mit gondolsz Magadról, az egy dolog. Csakhogy értékeidet nem Te határozod meg, hanem mindazok, akik kapcsolatba kerülnek Veled. Mi a fenének töprengsz azon, hogy szerethető vagy-e? Hagyd meg a döntés jogát azoknak, akikkel találkozol.
    Fogadd el Önmagad feltételek nélkül. Nincs mérleg.

    Talán ismered a történetet, elmesélek valamit.
    Valahol a világon egy suliban azt találta ki egy (szerintem nagyon okos) tanár, hogy minden diák írjon pár jellemző sort minden osztálytársáról. Begyüjtötte a cetliket, névre szólóan összegezte. Mikor kész volt, minden diák megkapta azt a papírt, amely a róla szóló véleményeket tartalmazta.
    Az eredmény megdöbbentő volt.
    Mindenki sokkal, de sokkal jobb jellemzést kapott önmagáról, mint amire számít(hat)ott.
    Teltek múltak az évek, őszültek a halántékok. Már rég elfelejtették egymást az osztálytársak. Élték életüket, unokákat ölelgettek.
    Egyikük váratlanul meghalt. A brifkójában pedig volt egy megsárgult papír, amely érdemeit sorolgatta...
    Érted már?

    "Azt hiszem, nincs jobb irány annál ... jóban legyünk önmagunkkal..."
    Erről volna szó. Tovább megyek. Szeresd Önmagad, hiszen hogy tudhatnál szeretni mást, ha még saját Magadat sem vagy képes? El tudod fogadni azt az embert, aki a tükörből Rád néz? Tudod szeretni? Szeresd, ha tudod, hiszen ő az a védtelen lélek, aki Tőled függ. Ha képes vagy rá, hangosan is mondd neki, hogy szereted.

    Szigorúan tényszerűen.
    A főnökeid nem tudják megcsinálni azt a kis kütyüt. Képes vagy rá? Igen. Csak Te vagy rá képes? Igen. Van sarkad? Állj rá.
    Mondj másfélszeres időt az elkészülésre, és boldogok lesznek, ha kicsit hamarabb kész lesz. Úgysincs más, aki megcsinálja, tehát Tőled függ minden. Ezt pedig minden normális ember beláthatja.
    Ha viszont nem normálisak a górék, akkor passz.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #70 üzenetére

    Négy és fél nap. Hosszú idő? Négy és fél nap után válaszolok. Talán duzzogtál már, de tehettél valamit, hogy sürgess? Az égvilágon semmit.
    Az idő nagyon relatív. Stopperrel mérhető valós érték.
    Bennünk hogy ketyeg az óra? Jó, vegyünk kereken egy órát.
    Gyakorlatilag mennyinek érzi ezt az időegységet a szerelmes, aki imádata tárgyát csak egy óra múlva láthatja?
    Mennyinek érzi ezt az egy órát a halálra ítélt, mikor csak ennyi maradt az életéből?

    Nagyot legyint Pató Pál úr...
    A diófa nagyon lassan nő. Van egy mondás. Nagyapám ültette, árnyékát nem élvezte, termését nem ette. Talán buta volt a nagyfater? Mi a fenének ültetett diófát, hiszen semmi haszna nem volt belőle. Ápolta, gondozta, méghozzá sok évtizedes türelemmel.
    Türelmetlen vagy? Parancsolj rá a diófára, hogy márpedig holnapra termő legyen.

    Törd szét azt a bilincset. Lassíts. Ezt szó szerint értem. Lassan kortyold a kávédat, élvezd az ízét, illatát. Hajolj le egy virághoz, és nézd meg alaposan. Meg fogsz lepődni, hogy milyen tökéletesek a szirmai, és még egy fehér virág is mennyi színárnyalattal rendelkezik.
    Adj magadnak időt.

    Kamasz koromban útáltam magam. Arcom pattanásos volt, ráadásul 168 centim sem növelte önbizalmam. Mindez társaságban nem számított, én is kaptam puszit a lányoktól, pacsiztam a srácokkal. Jé, hát nem undorodnak tőlem?
    Otthon tükör elé álltam, mustrálgattam magam. Izmos vagyok, ez jó. Arányos testalkatú, ez is jó. Tekintetemben értelem, egyre jobb. Szemem színe káprázatos: sötétbarna, a szélén pedig érdekes módon valami érdekesen sötétzöld. Arcformám szabályos, hajam dúsan omlik a vállamra. Mi a fene bajom van önmagammal?
    Érdekes módon életem minden szakaszában akadt idős mentorom. Ekkor is volt, vele osztottam meg titkaim. Elmondtam neki a fentieket. Szívott egy nagyot a cigijéből, a füstöt az ég felé fújta, aztán érdekes dolgokat mondott.
    Látod, öcsikém, ahogy a füst szétoszlik, úgy oszlanak el a problémáid is, viszont kapsz helyettük újakat. A pattanásaid idővel elmúlnak. Tudsz változtatni a magasságodon? Nem. Pici vagy? Igen. Viszont ne feledd, a jóból keveset adnak...
    Az este megint a tükör előtt talált. Figyelj, te balek, ilyen vagy, és kész. Ha más nem is szeret, megígérem Neked, hogy többé nem kritizálom a pofád. Szeretlek.
    Kibékültem önmagammal, ezzel az életem is megváltozott. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem.
    Sokat dumcsiztam még öreg mentorommal, aki csak mosolyogva bólintott, amikor elmeséltem neki a tükrös jelenetet. Aztán mondott még valamit.
    Öcsikém, a külső sokadlagos szempont. Ha választhatsz egy szép, de gonosz, és egy csúnya, de kedves lány között, melyikre mutatsz? Hát akkor? Az a fontos, hogy mi van a fejedben, és a szíved legyen tiszta. Érted?
    Értettem.
    Te is érted?

    "Mások úgy emlékeznek rá, hogy annyi jót tett olyan volt, amit leírtak a papírra, még ha ő másnak is gondolta magát. Egy dolog pluszban: szerintem nem ez a fontos, hanem az, hogy magunkról mit gondolunk, és még fontosabb, hogy rájöjjünk, miért."
    NEM!
    Érdekes, hogy másokról egész tisztán tudunk véleményt alkotni. Önmagunkról viszont nem. Mások szeme a legjobb tükör. Ha pedig valamiben bizonytalan vagyok, nem átallom megkérdezni akár az ellenségemet sem, hogy bizonyos dologban mi a véleménye rólam. Megmondja, és örül hogy megmondhatja, valamint annak is, hogy pont őt kérdeztem meg.
    Ne akard önmagad megítélni. Ez is egy fog a bilincs racsniján. Akadálya annak, hogy feltétlenül szeresd önmagad.
    "Ha már tudjuk a valódi okot, akkor már el tudunk kezdeni tenni valamit, így juthatunk el oda, hogy szeressük önmagunk. Én idáig jutottam eddig el, tudom már miért nem szeretem magam, egyelőre csak a további tennivalókat nem látom, csak vakon haladok/próbálok haladni a végcél felé. Idővel, ha megadom..."
    Feltételeket szabsz? Majd akkor szeretlek, ha... Hogy bízhat Benned a tükörképed? Saját Magad "közé állsz". Ott van előtted, kiszolgáltatott, és csak egy cseppnyi szeretetre vágyik. Megtagadod tőle? Ki a fene szeresse, ha nem Te?

    "Én türelmetlen vagyok, nem hagyok magamnak elég időt, ahogy mondtad, így úgy látom, ezt mondják nekem, ezt teszik velem mások, nem hagynak időt!"
    Na végre. Rájöttél, pedig ezt így ki sem mondtam. Belőled indul az impulzus, mások csak úgy reagálnak, ahogy Te "szeretnéd".

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #72 üzenetére

    Nincs kedved? Hát ne válaszolj. Azonban nem térhetsz ki azon kérdések elől, amelyeket Te teszel fel saját Magadnak. Provokáltalak? Ha igen, elnézést kérek érte. Mindössze az volt a szándékom, hogy azt a szerencsétlen tükörképedet megszerettessem Veled. Mert bizony szeretetre vágyik. Vagyis ki a fene vágyik szeretetre? Te! És én, és még kismillióan.
    Csakhogy én képes vagyok önmagam szeretni, mert ha tőlem nem kap szeretetet az a pofa, amely szembenéz velem a tükörből, akkor végképp elárvul, magányossá válik. És ugyan miért ne szeretném? Hiszen én vagyok ő, és ő én vagyok. Szőröstül-bőröstül, lábszagostól.

    Értsd meg, nem tagadhatjuk meg önmagunkat. Az a véget jelenti. Fizikailag élhetsz ugyan, de a lelked halottá válik. Tényleg nem érted? Ha az a szerencsétlen, aki a tükörből könyörgőn néz Rád szeretetért rimánkodva, és még Tőled sem várhat részvétet, akkor vége a világnak.

    Tényleg félsz? Kérdés mitől. Pici pogány angyalkák rángatnak dróton, miközben égsz a pokol tüzében. Márpedig ezt a tüzet Te gyújtottad. Oltsd el. Az égvilágon senki más nem teheti meg, csak Te.

    "Ellenben máshogy türelmetlen voltam, és meg is kaptam érte a magamét..."
    Talán goromba voltam? Nem hinném.

    A diófa példája végtelenül egyszerű, csak túlkomplikálod. Nem nyújtok támpontot. Töprengj csak. Idő van, jópár évtized az életedből. Szándékosan nem mondtam el a teljes igazságot. Önmagadnak kell megtalálnod, mint ahogy arra is önállóan jöttél rá, miszerint mások azt nyújtják Neked, amit kimondatlanul sugározol feléjük.

    "A tükör: irigyellek, hogy Neked így sikerült. Nem hiszek benne, hogy ez számomra is így működne, de megpróbálom, tiszta szívből."
    Látod, itt a bibi. Nem hiszel benne. "Hit nélkül sem alkotni, sem élni nem lehet." Ha nem hiszel benne, ne csináld. Élj csak bilincseid fogságában, ha ez Neked jó.
    Ám ha tiszta szívből megpróbálod, előbb hitet kell szerezned. Hitet önmagadban. Másként nem megy, barátom. Tiszta szívvel, patyolat lélekkel, hittel állj a tükör elé. Légy oly ártatlan, mint születésed óráján, zárj ki minden negatívumot.
    Már nem is tudom, mit is mondjak. Nézd azt a szerencsétlent, aki részvétért, szeretetért könyörög. Nem esik meg rajta a szíved? Ha nem, akkor menj a fenébe. Ha igen, akkor szeresd már egy kicsit. Tényleg csak erre vár.

    "Régen választottam egy szép, de gonosz nőt. Jó volt vele és nem volt jó. A testét visszakívánom, mást nem."
    Egyszerűsítsünk. Szeretkezni jó volt vele, és ezzel ki is fújt a kapcsolat. Jól érzem?
    "A fejemben az van, hogy...félek magamtól. Igen, magamtól is, mint szinte -szinte!- mindentől."
    Hohó, itt van ám bilincsed kulcsa!
    Hogy is van ez a félelem dolog? Mondd, hátha megtaláljuk a megoldást.

    "Szegény édesapám ítélt mindig, nem pozitív irányban. Nem azért tette, mert rossz ember, hanem mert Ő is küzd önmagával."
    Ahamm. Szóval szereted édesapádat, és úgy érzed, hogy ha ő lelki problémákkal küzd, akkor Neked is muszáj. Szép dolog a szülő szeretete, csak értelmetlen átvenni ilyetén küzdelmeiket. Inkább délcegen, széles vigyorral kéne elé állni, hogy lássa, a fia elégedett a sorsával. Nem gondolod?

    "Nem tudtam, ki vagyok, csak azt, hogy rossz gyerek."
    Bekódoltad magadnak. Ha egyszer így rálátsz múltadra, miért nem vagy képes felfogni, hogy épp ennek a kódnak a hatását nyögöd? Ott, és akkor vertél bilincset önmagadra, hacsak nem korábban. Nem lenne ideje ledobni?
    "Szükségem volt folytonos megerősítésre, hogy mégsem vagyok az..."
    Aztán ki a fene erősítgetett? Volt olyan? És ha volt, hittél neki? És ha hittél, akkor miért vagy ma kishitű?

    NEM!
    Hidd már el, hogy nem az a fontos, amit magunkról gondolunk. Elfuserált vélemény. Ideálisnak szeretnénk tudni önmagunkat, holott utánunk sem virág illatú a WC, nem vagyunk Adoniszok, és nem váltjuk meg a világot.
    Mások, igenis mások látnak minket olyannak, amilyenek vagyunk. Pont.

    "Amíg csak rossz érzésünk van, és nem tudjuk mitől, csak megyünk előre vakon (jobb esetben; rosszabban nem megyünk sehová)."
    És ugyan mi okozza a rosz érzést? Ha nem követtél el semmi rosszat, akkor nem marad más, mint a tévhit.

    "Idővel, ha megadom..." mert ebből a szempontból már ismerem önmagam, és tudom, hogy nem feltétlenül adom meg az időt."
    Nos igen. Ám ne add meg, és küszködj továbbra is, mert úgy szeretnéd.

    "Majd akkor szeretem magam, ha nem vagyok "rossz gyerek". De mindig az vagyok. Az vagyok? Miért? Mi rosszat teszek? Nem felelek meg mások, apám, önmagam elvárásainak? Feltételeket szabok. Feltétel nélküli, vagyis inkább elvárás nélküli szeretet, önmagamnak.
    Túl sok kitételt szabsz. Már csak arra lennék kíváncsi, hogy miért szabják meg sorsodat édesapád és mások elvárásai.

    "Feltétel nélküli, vagyis inkább elvárás nélküli szeretet, önmagamnak."
    Ámen!

    Nézd, ha nem volt kedved előző bejegyzésemre válaszolni, meg az azt megelőzőre sem, ám tekintsük úgy, hogy paroláztunk, aztán mentünk dolgunkra. Nem erőszakolom Rád magam. Ha nincs kedved kommunikálni, akkor itt be is fejeztük.
    Élj boldogan.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #80 üzenetére

    Ha tudod már, hogy fel kell tépni a sebet, hogy kitisztíthasd a gyógyulás érdekében, az jó jel.
    Nem vagyok doki, sem agyturkász, még szanitéc sem. Mondom a magamét, saját tapasztalataim alapján beszélek.
    Rendben, beszélgessünk tovább. Javasolnám, hogy olvasd el újra párbeszédünket, és összegezd. Volt értelme? Volt haszna? Ha igen, érdemes folytatni.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz saja #83 üzenetére

    Idézet a másikból.
    "(Nem hiszem el, hogy egy ilyen tehetséges embernek egy gumigyárban kellene dolgoznia! Ez az egész világ igazságtalan úgy ahogy van.)"

    Egész életemben gürcöltem, hogy felnevelhessem kölkeim, étel legyen az asztalon. Ha könnyű sorsot adott volna az Úr, talán én sem érezném át, hogy mit jelent a barátság, szeretet.
    Úgy vélem, hogy érzéseimet nem lennék képes vagyonra cserélni. Aztán a fene se tudja. Én is gyarló emberből vagyok, meg is szédülhetnék a könnyű élet lehetőségétől. Abban a percben meghalna Vakegérke, mert Solymosi József kufár módon eladta a lelkét.

    Még élek.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz saja #83 üzenetére

    "Mégegyszer köszönöm ezt a sok írást. Sokat tanultam belőle, már ami a szeretet megismerését illeti."
    Apropó, magát a kiváltó írást is olvastad? Ha nem, akkor uccu. A topic tetején ott a link sárga betűkkel írottan.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #87 üzenetére

    Rendben. De összegezz. Jó lenne, ha azt is leírnád, hogy fejlődtél-e, és miben.
    Ami pedig mások fájdalmának átvételét illeti, meglehetősen gyakorlott vagyok benne. Ne sajnálj, zúdítsd csak. Majd szelektálok.

    Öntsd elénk mindazt, ami a szívedet nyomja. Lásd, senki nem akadt, aki akár csak megmosolyogna az eddigiek miatt. Segítek, ha tudok, és mint láthatod, ezzel nem vagyok egyedül.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #89 üzenetére

    Felelni fogok, nyugi. Jelenleg fáradt vagyok, de össze fogom szedni magam.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #89 üzenetére

    Csak tudnám, hogy mi a fájdalmas, félelmetes abban, hogy kényelmes székünkben ülve véleményt nyilvánítunk, vagy mesélünk valamit. Senkivel nem kell szembenézni, arctalanul lehet megnyilvánulni. Arról nem is beszélve, hogy ha nem is tapsolt Neked senki, de nem is szóltak le, avagy meg.

    Egy pék, meg egy zöldséges reklamál a fejemben. Néha tényleg nem vagyok normális.
    A pék.
    No szóval, kedden és pénteken járok a pékhez. Előre megrendelem a kenyérkét, zsömlét. Megkapom, leadom a következő megrendelést, és ez így megy régóta.
    Első pár alkalommal rámutattam a kenyérkére, hogy azt kérem. Nem mindegy? Akár mindegy is lehetne, de én azt szeretném. Miért, Önnek nem mindegy?
    Már nem kell mutogatnom, olyan kenyérkét tesznek nekem félre, amilyent szeretek.
    A zöldséges.
    Kérek ebből ennyit, abból annyit. Rakja, méri, én pedig szólok, hogy azt a töppedtet, ütődöttet, szottyadtat nem kérem. Morog kicsit, de kiszedi, ad helyette egészségeset.
    Érthető, hogy el akarja adni, amint az is érthető, hogy a pénzemért ehető árut kérek.
    Már nem kell szólnom, nem kell a kezét figyelnem.

    "...vártam, hogy hozzászóljon valaki, hogy ne nekem kelljen."
    Más nem szólhat helyettünk.

    "Érdekes volt, hogy most először nem éreztem butaságnak/rossznak, amit leírtam..."
    Lazul az a bilincs.

    "Aztán mégis köhintettem kettőt. Rájöttem, ez akkor történt amikor arra gondoltam, hogy valamit nagyon el akarok Neked elmondani."
    Védekező reflex. Erőt vettél magadon, és oldódott a gátlás.

    Sok butaságot hordtam össze? Írtam ahogy eszembe jutott.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Lajti #93 üzenetére

    Sokat akar a szarka...
    Nem pejoratív értelemben mondom. Sotak akarsz egyszerre.

    Szembenézni önmagaddal.
    "Még nézek más, mélyebb félelmek után is, gondolom, előbb-utóbb azokat is feloldom."

    Maradjunk annál, hogy először is azon félelmedet kell legyőznöd, amelyet saját magad generálsz saját magadnak. Önmagadtól félsz. Tényleg olyan félelmetes vagy? Akkor mások miért nem félnek Tőled?
    Én sem félek. Vagy kéne? Vinnyogva bújok az ágy alá, mert megszólított a rettenetes Lajti...
    Te félelmetes? Ugyan. Inkább egy vergődő gyermek lakozik Benned. Tőle ugyan miért félsz? Netán a felelősség félelmetes, hogy ezt a gyermeket óvni kell? Kire számíthat szegény, ha nem Rád?

    A többi félelem ráér.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Játékos #95 üzenetére

    Szép napot!

    Szerintem sok jó ember van, csak manapság snassz dolog pozitív érzelmeket kimutatni.

    Véleményed köszönöm. :R

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz ladybug #98 üzenetére

    Kicsit elszomorodtam.

    A feleségem is érzelem-lény volt. Hatalmasakat tudott nevetni, és szívből tudott sírni. Tette ezt bármikor, bárhol. Ha érdekelte is, hogy ki látja, nem tudott parancsolni érzelmeinek.
    Nincs, elment.

    Szomorú. Szomorú ez az érzéketlen világ.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz geprombolo #102 üzenetére

    Ha meg tudnám keresni, akkor sem tenném.
    Már a kirúgásom után sem volt bőr a képemen ahhoz, hogy megtegyem. Mit mondhattam volna egy csöppségnek? Vége az álmaidnak, nincs többé mesebácsi? Jobb, ha törik valami, mintha reped. Egyértelműen kiléptem az életéből, és bizonyára hamar feldolgozta.

    Ma már nagykorú.
    Most mondd, mit mondhatnék neki? Azt, hogy én vagyok az, akire már nem is emlékszik?
    Nem megy, nem lehet, nem szabad. Éljen saját világában, nekem már nincs szerepem benne.

    Bizonyos értelemben én is gyenge elméjű vagyok. Sajnos a memóriám olyan jó, hogy ha behúnyom a szemem, és koncentrálok, érzem a fenekemen anyám kezét, ahogy dedósként karján hordott.
    Cikázó gondolataim, emlékeim kismillió arcot, érzést, illatot, egyebet idéznek.
    Jó is, meg nem is.

    Megkeresem, állunk egymással szemben. Nekem harmatos a szemem, ő pedig idegenként taksál.
    Nem szabad.
    Nem volt szabad akkor sem elvenni az illúziót, amikor utoljára öleltem át.

    Ha még emlékszik rám egyáltalán, a legszebb "arcom" őrzi. Legyen ez neki kapaszkodó, az én hagyatékom.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz sKata™ #104 üzenetére

    Köszönöm. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    Köszönöm a véleményeteket. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz moonlight115 #109 üzenetére

    Érzelmi világok, ha találkoznak...

    Köszönöm, hogy elolvastad. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz Earl_Muttley #111 üzenetére

    Te magad törted fel a sziklát, más nem képes rá. Az én szerepem legfeljebb annyi volt, hogy rámutattam a mikéntre.

    Köszönöm, hogy elolvastad. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz moonlight115 #113 üzenetére

    Bár saját írás, időnként elolvasom. Jó újra átélni a történteket, még ha szomorú is a vége.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz moonlight115 #115 üzenetére

    Az emberek túlnyomó többsége kiszáradt lélekkel él. Nem látnak meg egy szép virágot, nem látják meg egy madár kecses röptét, nem tudnak rácsodálkozni egy viharban a villám szépségére. Robotként élnek, ezen még ront az is, hogy azt a nyomorult okos telefont nyomkodják, ha csak van egy kis idejük.
    Így bizony nem lehet szép emlékeket begyűjteni.
    Ha megnézzük, egy idős embernek sokkal nyugodtabb, barátságosabb az arca, és ez nem attól függ, hogy nyugdíjas, vagy sem.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • Vakegérke

    veterán

    válasz moonlight115 #118 üzenetére

    Ezt úgy hívják, hogy csoportos magány. Nem irigylem őket.

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák