Új hozzászólás Aktív témák

• #34 #09819904 törölt tag Crystalheart #32

  Új Válasz 2013-10-21 13:00:02 #34

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #09819904

  törölt tag

  válasz Crystalheart #32 üzenetére

  Másokat olvasok. Ezek csupán szemezgetett idézetek!

  Az élettől annyit kap az ember, amennyit beletesz. Nyilvánvaló, hogy ez igaz a legális és illegális oldalra is!
  Ez olyan, hogyha valaki lusta és halogatja a dolgokat, akkor hiába vár a csodára, el kell fogadnia, hogy nem következik be.
  Egy párkapcsolatban is, ha az egyik fél nem ad bele annyit, úgymond nem tekinti közösnek a párkapcsolatot, akkor hamar egyedül fogja találni magát.

  Ole Nydahl erre a következőket írta:
  "Életünkben meghatározó az a felismerés, hogy a többi lénnyel közösen átélt, feltételekhez kötött boldogság mulandó, és hogy legkésőbb a halállal minden párkapcsolat véget ér. Ezért fontos, hogy minél kevesebb elvárásunk legyen, ne éljünk a múltban vagy a jövőben, hanem minden porcikánkkal élvezzük a jelen pillanatot. Aki elég érett, belátja ezt, és nem fogja többé játszmákra pazarolni idejét, hiszen tudja, hogy minden pillanat az utolsó lehet. Őszintének kell lennünk, mert a dolgok mulandósága nem egy elvont elképzelés, hanem olyasvalami, ami folyamatosan, minden percben megtörténik."

  "Egy olyan világban, ahol a mennyiség egyre inkább háttérbe szorítja a minőséget, és ahol egyszeri használatra gyártjuk a tárgyakat, egy kapcsolat válságos pillanataiban könnyen felmerülhet az a gondolat, hogy új társat keressünk magunknak. Aki már többször megtette ezt, valószínűleg újra és újra rácsodálkozott arra, hogy új partnerei hasonló "gyári hibákkal" rendelkeznek, mint a régiek. Végül pedig arra a következtetésre juthat, hogy a másik nem egyszerűen ilyen, és kész. Ha egy kapcsolat merevvé és nehézkessé válik, ne feledjük, hogy társunk kizárólag saját hiányosságainknak tart tükröt."

  Márai pedig így vélekedik:
  "Mindent elérhetsz az életben, mindent legyőzhetsz magad körül és a világban, mindent neked adhat az élet, s te mindent elvehetsz az élettől: csak egy ember ízlését, hajlamát, életütemét nem tudod megváltoztatni, azt a másféleséget, mely teljesen jellemez egy embert, aki fontos számodra, akihez közöd van."

  Csernus a következőképp véleményez:
  "Az az ember, aki nem akarja elfogadni az élettől, hogy az élet nemcsak jóból, hanem rosszból is áll - és nem mer szembenézni azzal, hogy ő miben ludas -, mindig haragudni fog a másikra, mindig a másik lesz a hibás. Valójában a rossz mögött mindig ott van az illető ember saját kiszolgáltatottsága és tehetetlensége, amit önmaga okozott önmagának."

  Delia Steinberg Guzmán nézete:
  "Általában azt várjuk az élettől, hogy megadja mindazt, ami után vágyunk, hogy a gondok maguktól megoldódjanak, és hogy az események örömöt okozzanak, éppen elegendőt ahhoz, hogy boldogok legyünk. Mindig magunkon kívül keresünk: kint szeretnénk megtalálni elégedettségünk forrásait, és azokat a dolgokat is, amelyekre ráfoghatjuk hibáinkat és szenvedéseinket. Így az alapján ítéljük örömöt adónak vagy elszomorítónak a dolgokat, az embereket vagy az eseményeket, hogy azok mennyire igazodnak nézeteinkhez illetve életfelfogásunkhoz."

  Nyilvánvaló a mai rohanó világban, ahol a mentális dolgok sok sebből véreznek olykor lehetetlennek látja az ember, hogy kivitelezzen ezt-azt. De ezt nem szabad pesszimistaként fogadni, mert akkor egy kis önsajnáltatás fog életbe lépni és elszalasztja az ember azt a rakás alternatívát amit az élet kínál!
  Persze erre most odalehetne vágni, hogy de bezzeg anno sokkal kiszámíthatóbb és biztosabb volt szinte minden. Igaz! De ami egyszer volt, újra nem jön el. Az élet arról szól, hogy a halálunkig folyamatosan menni kell előre, teljesíteni kell ahhoz, hogyha nem is nagy csodákat, de célokat elérjünk. Természetes velejárója a dolgoknak, hogy nem minden könnyű, nem minden megy egyedül. De ez nem egyenlő azzal, hogy fel kell adni a dolgokat! Nem szégyen segítséget kérni, akár munkahelyen, akár párkapcsolatban vagy épp a családunkban. Lehet folyamatosan keresni alternatívát. Ha esetleg adott időben és helyen mégsem lenne, az nem azt jelenti, hogy számunkra megszűnt a világ! Csupán átalakulóban van a környezetünk is. Ezt szintén el kell fogadni és természetesen kompromisszumot kell ezzel közünk, ha nem fogadjuk el! Mert ugye elfogadni semmit sem kötelező, de azzal kompromisszumot találni és tisztelni viszont igen!

  A rossz emberek is tesztnek azért, hogy elérjék a célukat. Mint látod, nekik van alternatíva! Ez ugyanúgy ott van mások számára is.

  A vallás, hit egy olyan dolog ami boldoggá tehet. De, ha reálisan nézzük akkor ráfogunk jönni, hogy például egy munkanélküli hiába jár templomba, nem lesz munkája. Egy haldokló rákos beteg áttétei sem fognak elmúlni. Maga a hit egy megnyugvást ad. A nyugodtságnak van egyfajta gyógyító ereje. Viszont ez nem azt jelenti, hogy egy lebénult ember tíz hare krishna után már járni fog tudni!
  Kit ez, kit az tesz boldoggá. Láttam olyan beteg gyermeket, akinek a családja ugyan hívó, de a gyereket ez mélységesen nem érdekli. Viszont megtudta lelni a boldogságát a rajzolásban, a festésben. Ehhez is persze kell a hit, hogy hisz önmagában és abban, hogy megtudja valósítani amit elképzelt. De ez megint nem más, mint az alternatívakeresés, amiben megtalálta a gyermek a számítását, a boldogságát.
  Ez egyénenként más és más, mivel az igényeink sem egyformák.

  Az idézetek a könyvgyűjteményemből vannak. Mára elég sok érdekes könyvet olvasok.Némely könyveket tudatosan, mert érdekel XY személy véleménye, nézetei, más könyveket szó szerint spontán veszek, mert mindig keresem az újat amiből tanulhatok.
  Például a legújabb könyv amit megvettem az Tari Annamáriától a Sejtem. Előtte Stephen Kingtől vettem meg A búra alatt című könyvét.
  De van még két politikai könyvem is, mivel mára egy kicsit részét képezem a politikai életnek is.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák