Új hozzászólás Aktív témák

• #2 ABE őstag

  Új Válasz 2008-05-21 00:44:18 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  ABE

  őstag

  Ismerős érzés, hogy talán lehetne ezt másképp is...

  Legutolsó kórházi élményem karácsonykor volt: térdem szétesett, megtelt vérrel, irány az ügyelet. A félig fűtött rendelőben doktor megnézi, átküld a negyedig fűtött röntgenre. Persze előtte várni kell, mert röntgenes néni egy másik emeleten császkált. Mindegy, egy óra alatt kész is volt a diagnózis: kenegessem, jegeljem, menjek majd vissza rendelésre. Nem első ilyen esetem volt, mondom: tán le kéne szívni a felesleges matériát a térdemből, hogy ne feszítsen. Nem szívta...

  Térdem csak romlott, dec. 30-án vissza kórházba, doki nézi, lecseszést megkapom, hogy miért nem szívták le a cuccost. Gyorsan - mint egy robot - rendberak, kapok megint kenőcsöt, kötést, jöjjek majd vissza. 45 perc várakozás, 2 perc kezelés után legalább javult a helyzetem.

  Január másodikán vissza, doki bácsi (egy másik) 2 órával később kezdi a rendelést, vigyorogva néz a tömegre: -Nem is vagyunk sokan, gyorsan végzünk. További 2 óra múlva bejutok egy turnussal utolsóként. Egy turnus: 8-10 ember zsúfolódik be az egyébként egy, maximum két beteg számára méretezett rendelőbe. Végignézi mindenki a másik kezelését, az aktuális páciens zavarban van, én meg rosszul, a levegőtlen szobában majdnem összeesem. De mindezt feledteti, hogy alig 4 órás semmittevés után doki rámnéz: -Nem kell szívni, de felírok egy kenőcsöt. Váltson ki térdszorítót, de nyáron megműthetnénk megint...

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák