Tempókontraszt
Termelékenység, proaktivitás, kreatív munka, brainstorming, best practice, konferencia-videóhívás, Full HD kijelző, táblázatkezelő, internetes adatbázis, szakmai közösségi oldalak – ezek a technikák általánosan használtak a mindennapi munkában, észre sem vesszük, hogy nap mint nap modern módszerekre építjük munkánkat – és persze ez nagyon jó dolog. A múlt században a telefon, a távíró, a CB-rádió, a fax, a telex mind nagyot lendítettek a munkák termelékenységén, de végül az IT robbanásszerű fejlődése és az internet tömeges elterjedése változtatta meg gyökeresen munkamódszereinket – hogy aztán az utolsó évtizedben a mobiltechnológiák tovább fokozhassák a tempót.
Bizony ma egy nap alatt több ügyet vagyunk képesek e-mailben, telefonon vagy modern online rendszerek használatával elintézni, mint néhány évtizede egy egész hónapban – más kérdés, hogy mennyire köszön vissza a termelékenység tagadhatatlan növekedése anyagi helyzetünkben. Lehet, hogy mai helyzetünk nem tűnik túl rózsásnak a sok stressz és a magas elvárások miatt, de bizony nagyon sokat fejlődtek munkaeszközeink és módszereink az utóbbi 2-3 évtizedben. Hadd segítsünk egy kicsit jobban szeretni a mai világot úgy, hogy felidézzük a régmúlt körülményeit, módszereit és kínjait is.
1992: a Windows után, de még az internet előtt
Az 1992-es évet választottuk visszatekintésünk alapjául, mert ekkorra egyértelművé vált a PC dominanciája az irodai munka területén. (Mindamellett, hogy az Amiga akkor már 8 éve kínált finoman ütemezett többfeladatos végrehajtást, grafikus felületet és grafikai, videós, valamint kreatív munkákra még évekig jobb volt, mint a PC. A Macintosh még élhetőbb alternatíva lett volna, de egyszerűen túl drága volt.) Kezdtek elérhető, vagy hazai viszonyok között legalábbis kiszenvedhető árakat felvenni a konfigurációk, legalábbis egy 286-os vagy 386-os gép ára jó féléves spórolással előteremthető volt. A világpiaci trendek persze a hazai viszonyokkal terhelten gyűrűztek be hozzánk, a rendszerváltást követően pedig egy ideig csökkent a reáljövedelem, nőtt a munkanélküliség, az átlagembernek akkoriban még nem volt számítógépe, de azért már kezdett terjedni a PC.
1992-ben a havi minimálbér 8000 Ft volt, és az átlagkereset is csak 22 294 forintra rúgott (amiből 15 628 Ft maradt adózás után). Akkoriban a dollár árfolyama 79 forinton állt nálunk, így egy átlagos fizetésből mintegy 198 USD-t lehetett vásárolni. Egy átlagos PC (AT 286, 1 MB RAM, floppy, mono monitor) úgy 50 ezer forintba került, és ezen még nagyon-nagyon lassan futott a Microsoft Windows 3.1, mely épp 1992-ben jelent meg – nyitó ára 140 dollár volt. Ha tehát egy hazai vállalkozás számítógépes ügyintézést akart – és hosszútávon nemigen tehetett mást –, akkor jócskán a zsebébe kellett nyúlnia. Ma egy munkára is teljesen alkalmas laptop előtelepített Windowszal kevesebbe kerül, mint a bruttó minimálbér, de 1992-ben még legalább az akkori minimálbér hétszeresét (de inkább tízszeresét) kellett költeni egy PC-re, amin csak visszafogottan futott a Windows és az Office. Az biztos, hogy ma olcsóbban jutunk hatékonyabb IT munkaeszközökhöz.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
