Pi az asztalon
Vannak dolgok, amiket szinte kötelező beszerezni kedvenc DIY alaplapunkhoz, emellett vannak olyan eszközök, amelyek döbbenetes mértékben kiterjeszthetik lehetőségeinket, ha fejlesztésről van szó.
A Raspberry PI jött, látott és győzött. Aztán nemrég megint, a Pi 2 megjelenésével egy lényegesen erőteljesebb alaphoz jutottak a lelkes fejlesztők. Az utód tudásában megegyezik az elődökkel, az alaplap kiosztása az első generáció B+ modelljéhez nagyon hasonló, azaz RCA csatlakozós kompozit videokimenetet már nem lelünk rajta, csak HDMI-t. MicroSD foglalat várja az OS-t tartalmazó memóriakártyát és négy USB aljzattal látták el, enyhítve az A és B modellek egyik legnagyobb hiányosságán. Négymagos, 900 MHz-es ARM Cortex A7 CPU-t kapott és 1 GB RAM-ot, amivel már linuxos asztali munkaállomásként is jobban használható lett. A magok száma × órajel képlet eredményeit összevetve hatszoros sebességnövekedést várhatnánk az új Pi-től, persze ez csak akkor jönne át, ha valamennyi mag erejét maradéktalanul kihasználnánk. A Raspbian használatakor így is kétely nélkül érezhető az előrelépés, de inkább csak kétszeresként.
[+]
Időközben megjelent a Banana Pi, mely a Raspberry Pi projekt egy leágazása (vagy kínai klónja). A banános változat egyből kétmagos, egy gigahertzes processzorral és 1 GB RAM-mal sokkolta azokat, akik már lecsaptak az első Pi-re, emellett tartalmazott SATA vezérlőt és külső LVDS kijelzők csatlakoztatását is lehetővé tette. Pro változata Wi-Fi modullal is rendelkezik, mégis óvatosságra intenénk azt, aki erre váltana. A Pi 2 ugyanis szinte teljesen behozta az elődök teljesítmény hátrányát, multimédiás területeken még jobb is. Sokkal fontosabb azonban, hogy a Raspberry mögött nagyobb gyártói és felhasználói tábor áll, sokkal több projekt készül rá, több kiegészítőt forgalmaznak hozzá és változatosabb témákban kérhetünk segítséget más felhasználóktól, fejlesztőktől. A GPIO csatlakozású felszerelések használhatók Banana Pi-n is, de a kamera modulok például már nem, így ha egy Raspberry Pi projektet banános hangszereléssel adnánk elő, akkor előtte nézzünk körül, hogy kaphatók-e megfelelő hozzávalók és az sem baj, ha akad olyan, aki próbálkozott hasonlóval, illetve akitől segítséget kérhetünk, ha elakadnánk. A Banana Pro csendes kiszolgálóként, minimál munkaállomásként inkább szóba jöhet a SATA csatlakozás miatt, ami a málnás lap legújabb változatán sem lelhető fel.
Banana Pro [+]
Első körben nézzük, hogy mi mindent érdemes a készülékhez illeszteni, ha csupán magában, fejlesztői munkaállomásként használnánk. A csupasz nyomtatott áramköri lap nem túl esztétikus és nem is a legbiztonságosabb szabadon hagyni, célszerű valamilyen házat beszerezni hozzá. Már négy dollár alatti áron kaphatók átlátszó és színes akrilházak, melyek segítenek megóvni a készüléket. A fémből készült megoldások között főleg drágábbakat találunk, az árak 3,5 és 50 dollár között mozognak anyagtól és kiépítéstől függően.
Házválasztás előtt mindenképpen legyünk tisztában vele, hogy a Pi A, B vagy B+ kiadása, vagy a Pi 2 van-e a birtokunkban. A Pi A és B azonos házat igényel, ahogy a Pi B+ és a Pi 2 osztozik sajátján. Vegyük figyelembe, hogy a legtöbb ház az alap panelhez készült és a különféle bővítő paneleket már nem feltétlenül tudja magába fogadni. Az sem mindegy, hogy mennyire zárt a burkolat, egy túlhajtott Pi esetén (a setupból könnyen beállítható az overclock) már lehet, hogy hűtőventilátorra lesz szükség.
[+]
Asztali felhasználás során hasznos lehet egy bekapcsoló gomb, amit a konstruktőrök nem tartottak fontosnak kiépíteni (a Banana tartalmazza), az üzembe helyezés egyszerűen úgy történik, hogy csatlakoztatjuk a microUSB tápellátást. Kényelmesebb, ha vásárolunk egy kapcsolóval ellátott kábelt vagy adaptert (ha már van adapterünk, akkor takarékossági okokból a kábel a jobb választás).
A Raspberry Pi egyik változatára sem integráltak Wi-Fi adaptert, így magunknak kell megoldás után néznünk, ha a vezetékes Ethernet hálózat nem felelne meg igényeinknek. A legegyszerűbb megoldás a hivatalos Raspberry Pi Wi-Fi Dongle, melyet természetesen támogat a Raspbian operációs rendszer is, nem kell driverekkel bajlódnunk. Használatba tudja venni a Pi kezdők számra készült telepítőkészlete, a NOOBS is. Persze a PI A vagy B tulajdonosok nem fognak örülni, hogy a mindösszesen két USB-ből egyet lefoglal a Wi-Fi, emiatt előnyösebb lehet egy UART csatlakozású modul.
Wi-Fi modul[+]
Ha régebbi, csupán két USB kapuval ellátott modellünk van (A vagy B), akkor nagyon hamar nehéz helyzetbe kerülhetünk akkor is, ha egy vevőegységen közösített vezeték nélküli egér-billentyűzet párost használunk. A második aljzatra sok jelentkező lesz, hiszen jó lenne Wi-Fit használni és nem ártana még valamilyen háttértár is a rendszert tartalmazó SD kártya mellé. Emiatt fokozottan jól jöhet egy USB 2.0 hub. Válasszunk négy vagy több portos modellt (és feltétlenül olyat, melynek saját tápellátása van).
Az extra kábelek nem szépek, de hasznosak
A Pi nem egy erőmű, de már a B sorozat is használható médialejátszóként, az OpenELEC (volt XBMC) vagy Raspbmc operációs rendszerek használatával. Ilyen esetekben igen komoly mértékben fokozhatja kényelemérzetünket egy kisméretű, ölben is használható billentyűzet, beépített tapipaddal. Egy ilyen készülék előnye, hogy egyetlen USB aljzatot foglal csak el és letudtuk a mutatóeszközt is. A 20-30 dollár közötti áron kapható modellek közül ezúttal ne Bluetooth kompatibilist válasszunk, hiszen a Pi-ben nincs beépített BT rádió. Egy univerzális (driver nélkül is PC kompatibilis), kis méretű USB vevőegységgel párosított darab pont megteszi.
Ölbe vehető, egér nélkül használható [+]
Természetesen szükség lesz még gyors (class 8 kell a Pi 2-nek) SD kártyára, egyéb háttértárolóra, monitorra, így hamar kiderül, hogy az eredetileg 35 (a Pi 2 esetében inkább 45) dolláros árhoz még akár többszörösét hozzátehetjük. Persze sok minden lehet már otthon és a monitort amúgy sem fair beleszámolni a költségekbe.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
