Hamarosan jelentősen megemelkedhet a japán üzletekben kapható egyes hordozható médialejátszók és hasonló jellegű, fixen beépített adattárolóval, azaz leginkább merevlemezzel vagy flashmemóriával ellátott készülékek fogyasztói ára – írja az egyik helyi lap, az Aszahi Sinbun. Az újságban tegnap közölt riport szerint a Japán Kulturális Közalapítvány ezekre a készülékekre is kivetné azt a jogdíjat, melyet tizenöt éve szednek a különféle adathordozók és az ezekkel kompatibilis rögzítőberendezések (például DVD- és MiniDisc-felvevők, vagy magnódeckek) után.
Az így beszedett díjakat aztán a szerzők közt osztanák fel, akiket részben ezzel kompenzálnának az illegális zeneterjesztés miatt kieső bevételeikért. Hasonló rendszer működik Magyarországon is, ugyanakkor az Artisjus nálunk a készülék kapacitásától függően egységes összegű jogdíjat állapít meg, míg Japánban ugyanez a díj elsősorban a készülék árától függ majd. Ezt az összeget – legalábbis elméletileg – nem a vevőnek, hanem a gyártónak kell megfizetnie, aki aztán természetesen megtalálhatja a módját, hogy áthárítsa a pluszban felmerülő költségeket a végfelhasználóra.
Akihez befolyik: Ken Ishii, a japán technokirály
Nem csekély összegről van ugyanis szó: bár konkrét döntés még nincs, az alapítvány elé került tervezet, illetve az eddigi gyakorlat szerint a médialejátszó árának több százalékát szednék be jogdíjként – a már említett DVD-felvevők és hasonló eszközök után a szerzők évente mintegy hárommilliárd japán jenhez, azaz napi árfolyamon számítva nagyjából 4,6 milliárd forintnyi bevételhez jutnak hozzá. Az új termékkörre kiterjedő jogdíj pontos mértékéről az alapítvány, a különböző jogvédő szervezetek és a gyártók közösen fognak dönteni.
Az előzetes egyeztetések során máris komoly vita alakult ki a készülékeket gyártó cégek és a japán jogvédő lobbi közt: a gyártók akár burkolt fenyegetésnek is felfogható álláspontjukat hangoztatták, miszerint nem szeretnék a megnövekedett költségeket a vásárlókra továbbhárítani, a jogvédők ugyanakkor azzal fenyegetőznek, hogy ha nem terjesztik ki a jogdíjakat, megvétózzák azt a törvénymódosítást, mely az otthoni felhasználók számára tett engedmény keretén belül az eddigi maximális egy helyett tíz „biztonsági másolatot” engedélyez a különböző tartalmakról.
A helyi szerzői jogvédőszervezetek három éve próbálják elérni, hogy a jogdíjakat kivessék a beépített adattárolóval rendelkező szórakoztatóelektronikai készülékekre is, mondván ezekből az eszközökből egyre több fogy, kapacitásuk pedig egyre nő, így mostanra már komoly mennyiségű zene vagy mozgókép rögzíthető rájuk. A tervezet ugyanakkor engedményt is tesz bizonyos készülékekkel: a számítógépek és mobiltelefonok árába például nem építenék be a jogdíjat, hiába képesek zene vagy mozgókép rögzítésére.
