Neelie Kroes EB-biztos:
biztos az igazában
Az Európai Bizottság (EB) ma publikálta az Intel ellen lefolytatott versenyügyi eljárást lezáró határozatának nyilvánosság elé tárható – az üzleti titkokra vonatkozó passzusokat és a tanúk neveit nem tartalmazó – szövegváltozatát. A szerkesztett angol nyelvű dokumentum – melynek hitelesnek nem tekinthető francia és német verzióját is közzéteszik a fordítások elkészülte után – igen vaskos, 517 oldalas, és csak a terhelő bizonyítékok bemutatásának több száz oldalt szentel.
Amint arról beszámoltunk, az EB május közepén rekordösszegű, 1,06 milliárd eurós bírságot szabott ki az Intelre az európai versenytörvények megsértése miatt. Brüsszel bizonyítva látta, hogy a PC-kompatibilis (ún. x86-os) mikroprocesszorok piacán domináns, a vizsgált időszakban 70 százalék fölötti piaci részesedéssel rendelkező chipgyártó visszaélt piaci erőfölényével, és törvénytelen üzleti gyakorlatot folytatva próbálta meg kiszorítani a piacról egyetlen számottevő versenytársát, az Advanced Micro Devicest (AMD). (A határozattal kapcsolatos kérdéseket tisztázó szájbarágónk itt olvasható – a szerk.)
Csúnya dolgok
A határozat most publikált szövegében elolvashatók azok a bizonyítékok, amelyek alapján az EB versenypolitikai szakértői bizonyítva látták, hogy az Intel egyrészt szerződésekben nem dokumentált módon kedvezményeket adott a PC-gyártóknak (az Acernek, a Dellnek, a HP-nek, a Lenovónak és az NEC-nek) azért, hogy azok kizárólag vagy szinte kizárólag tőle vásároljanak x86-os processzorokat; másrészt a Media Saturn Holding kiskereskedelmi láncnak fizetett azért, hogy az az áruházaiban kizárólag az általa gyártott chipekkel szerelt számítógépeket forgalmazza; harmadrészt fizetett azért a PC-gyártóknak, hogy azok mellőzzék, vagy legalábbis késleltessék a rivális AMD processzorait használó számítógépek piaci bevezetését.
A Dell egyik belső használatra szánt prezentációjában – áll a határozatban – például az szerepelt, hogy ha a texasi gyártónak eszébe jut a processzorok egy részét az AMD-től beszerezni, az Intel retorziója „súlyos és hosszan tartó lehet, melynek hatását minden üzletág megérezné.” „[Az Intel vezetői] készek a totális háborúra, ha a Dell csatlakozik az AMD-exodushoz. Legalább egy negyedévig, amíg az Intel »megvizsgálja a részleteket«, NULLA MCP-t [a Dellnek adott kedvezmény neve] fogunk kapni... Azért is vért kell izzadnunk majd (kötelezettséget vállalva többek között arra, hogy a vállalati piacra nem szállítunk), hogy az 50%-ot megtartsuk [a kedvezményből]. Ha az Optiban [üzleti termékvonalban] is meglépjük, 20% alá viszik, és a hozzáadott MCP-t arra használják, hogy ellenünk versenyezzenek” – áll egy 2004-ben írt vezetői e-mailben.
Vacsoraasztal mellett
Hasonló tartalmú leveleket és egyéb bizonyítékokat idéz a határozat a többi vizsgált PC-gyártótól is, a HP például arról állapodott meg a chipgyártóval, hogy nem engedi 5 százalék fölé az AMD processzorait használó termékei részesedését a kínálatában. A Lenovo egyik levelezéséből pedig arra derül fény, hogy a gyártó 2006 derekán a támogatás fejében vállalta, hogy elhalasztja az AMD chipekre épülő noteszgépek piacra dobását. „[Két Lenovo-vezető] ma üzleti vacsorán volt [az Intel egyik vezetőjével]. Amikor arról érdeklődtünk, hogy milyen szintű támogatásra számíthatunk a notebookokon a következő negyedévben, azt mondta, hogy az üzletnek az a feltétele, hogy nem dobunk piacra AMD-s notebookplatformot. Az Intel-megállapodás nem engedi meg, hogy AMD-t dobjunk piacra” – idézi az érintett vezetők levelét a dokumentum.
A bizonyítékok azt mutatják, hogy az Intel tudatosan megpróbálta titokban tartani ezeket az általában szóban megkötött megállapodásokat, továbbá arra utalnak, hogy mind a chipgyártó, mind a partnerei tudatában voltak annak, hogy legalább a vizsgált időszak egy részében az AMD termékei rendkívül versenyképes voltak, és így komolyan veszélyeztették a cég piaci pozícióit.
Diszkriminatív és részrehajló
A határozat érdekessége, hogy tartalmazza az EB válaszait az Intel néhány olyan kifogására is, melyek már az eljárás korábbi szakaszában felvetődtek, de aztán a döntés és a rekordösszegű bírság elleni fellebbezésbe is belekerültek. Többek között részletesen válaszol a chipgyártó egyik panaszára, mely szerint a versenyügyi vizsgálat során Brüsszel nem vett figyelembe egy, potenciálisan mellette szóló bizonyítékot. Bár e kérdésben az uniós ombudsman, Nikiforosz Diamandurosz nemrég a vállalat mellett foglalt állást, korábban az EB érvei nem voltak ismertek. Vitatkozik a szöveg egy másik, a fellebbezésben ismét felmelegített váddal is: hogy ti. a testület vizsgálata diszkriminatív és részrehajló volt, mert nem törekedett az elérhető összes releváns információ megismerésére, s ezzel nem biztosította a lehetőséget az Intel számára a védelemhez való jogának gyakorlására.
Az Intel a határozat publikálására támadással és az elfogultság vádjának megismétlésével reagált. A chipgyártó szerint az EB a vizsgálat során olyan alacsonyabb rangú vezetők levelezésére alapozta a következtetéseit, akik nem voltak jelen a kérdéses megállapodások megkötésekor, miközben a valós történésekre vonatkozó egyértelmű és eskü alatt megerősített vallomásokat nem vette figyelembe. A hatóság a kétértelmű dokumentumokat következetesen az Intel számára kedvezőtlen módon értelmezte, miközben a vállalat mellett szóló hiteles bizonyítékokat „nem elég világos” minősítéssel elutasította. „Mindennek az eredménye az volt, hogy a Bizottság elvetett vagy szándékosan figyelmen kívül hagyott nagy számú olyan bizonyítékot, amelyek az Intel mellett szóltak” – áll a cég közleményében.
