Az természetes módon várható volt, hogy Magyarország ez évben megválasztott konzervatív kormányzata olyan felelősöket nevez ki az adott területekre, akik jelentős mértékben preferálják a központi, közösségi felhatalmazásra hivatkozó intézkedéseket. Ezzel önmagában semmi baj nincsen, hiszen a demokrácia épp attól az, ami, hogy a különféle, egymástól alapelveikben elkülönülő felfogások, ezek gyakorlati megvalósítása az épp adott választási eredmények tükrében, annak következményeképp a társadalmi akciók szabályozásában megnyilvánulnak. Magyarán: a felhatalmazás birtokában teszik a dolgukat, és ez önmagában így van jól.

De a kritika joga – egy szabad társadalomban – mindig rendelkezésre áll. Most épp arról ejtenék szót, hogy egy olyan új intézmény, mely a kormányváltás során jött létre, kiadott egy olyan nyilatkozatot, mely elődjének ismeretében minimum kissé furcsa.

Nagyon kevés olyan közösségi, állami irányítású intézmény létezett ebben az országban az elmúlt években, melyet ne lehetne a szélsőséges megfogalmazásokig teljesen jogosan szidni – a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) viszont nem ilyen volt. Abszolút nem volt hibátlan, és a változások szelét megérző menedzsment pánikja (racionális döntése?) folytán az elmúlt egy-két évben nem is voltak képesek a korábbi magas színvonalú tevékenységet folytatni, de összességében alapvetően csak jó emlékeink lehetnek róla, tevékenysége  feltétlenül európainak számított. Az NHH megszűnt, utódja a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) lett – igaz (bár tudjuk: OMG), a honlap még az előd keretei között működik (na jó, a folyamatosság jegyében szintén kék az alapszín, csak más árnyalat).

Az NMHH tegnap kiadott egy közleményt, mely alapértelmezésben csakis üdvözlendő lehet. Mielőtt beszélnék róla, lássuk szó szerint:

„Az NMHH üdvözli a jogsértő internetes tartalmak eltávolítását

A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogat és üdvözöl minden olyan civil törekvést, amely elősegíti az internetet használó kiskorúak védelmét, és kiáll minden olyan szabályozási kezdeményezés mellett, amely megakadályozza, hogy bárki kiszolgáltatott helyzetbe kerüljön.

A napokban a Magyar Tartalomipari Szövetség (MATISZ), a szülők, az Internet Szolgáltatók Tanácsának (ISZT) jogi szakértői, valamint a rendőrség összefogásával két olyan honlappal szemben is sikerült eredményesen fellépni, melyeken kiskorúak közösségi portálokról önkényesen átvett képei jelentek meg, és beleegyezésük nélkül nevük és lakóhelyük is nyilvánosságra került, illetve olyan fotókat tettek közzé, melyek megalázó helyzetben ábrázoltak embereket.

A személyiségi jogokat és az emberi méltóságot mélyen sértő fotókat a honlapokról ezúttal sikerült eltávolítani. A terület megfelelő jogi szabályozottságának hiánya miatt ugyanakkor félő, hogy túlzottan sokáig működtek ezek a weboldalak ahhoz, hogy a fiataloknak egész életükre szóló gyógyíthatatlan lelki traumát okozzanak.

Szalai Annamária, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöke bízik abban, hogy a még gyorsabb reakciót lehetővé tevő „értesítés-eltávolítás” eljárás hatékonyságának növelésével és a területen működő civil és szakmai szervezetek ön- és társszabályozó tevékenységének további fejlesztésével a jövőben még eredményesebben lehet fellépni az interneten megjelenő jogsértő tartalmakkal szemben.

NMHH Kommunikációs Főosztály”

Alapvetően egyetértek azzal a felfogással, amit az NMHH közleményéből ki lehet olvasni (védjük a gyerekeinket, védjük meg őket attól, hogy az általuk felelőtlenül megosztott tartalmak rossz kézbe kerüljenek, és igen, tényleg lépjenek a tökére azoknak, akik ebből üzletet csinálnak). De azzal nagyon nem, ami szintén kiolvasható a közleményből, hogy ez a probléma államilag, hatóságok által, központilag, rendészetileg megoldható, vagy legalábbis enyhíthető.

Nem, ez így nem fog menni. Ahogy a szülők aktív közreműködése, a családi kapcsolatok átgondolása, az egyéni szülői felelősség újraépítése nélkül nem lehet megoldani a tanári tekintély, az iskolai szabályozás problémáját, úgy az interneten sem lehet ezt rendbe rakni. Ha közelebbről nézzük a közlemény által említet tényeket: nem az az alapvető gond, hogy különféle gazemberek kihasználják a közösségi oldalakon található, gyerekek vagy fiatalkorúak által feltöltött tartalmakat (persze ez is probléma, és ezek a szemétládák kapják is meg a nekik kijáró büntetést), hanem az, hogy fiatalok százezrei gondolkodás és kontroll nélkül biztosítanak ilyen vadászmezőt.

Olyannyira közhely, hogy már leírni is szánalmas: az adatokkal való visszaélést nem az állam, az NMHH vagy akárki tudja megakadályozni, hanem apa meg anya, akik tisztában vannak ezzel a veszéllyel, és figyelnek a kölökre.

Az nagyon veszélyes lenne, ha Magyarországon is meghonosodna az a világ fejlettebb országaiban már folyamatos kudarcokat termelő gyakorlat, hogy államilag akarjuk megoldani az interneten tünetként jelentkező kisközösségi problémákat. Egy e területet érintő szabályozásra persze szükség van, de nagyon úgy tűnik, ha az állam egy területen morális alapokon nyúl bele az információáramlásba, akkor előbb-utóbb nem a bajok gyökerét szakítja ki, hanem önnön erejétől megrészegülve az egyébként kívánatos szabadságjogokat csorbítja.

És ha már vannak ilyen irányú negatív tapasztalatok, talán érdemes lenne ezekből tanulni.