Ha váratlannak, meglepőnek nem is mondható, de mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Wall Street Journal (WSJ) tesztje szerint a gyermekeknek tartalmat kínáló weboldalak sokkal agresszívabban támadják látogatóik magánszféráját, mint azok a felnőtteknek szólók, amelyek esetében a jogvédők aggodalmaikat szokták kifejezni. Röviden és egyszerűen: a felmérés szerint a gyerekeknek szánt oldalakon jelentős mértékben, 30 százalékkal magasabb a felhasználók szokásait regisztráló sütik aránya, mint a felnőtteknek szánt népszerű oldalakon.
Az amerikai lap által megbízott szakértők az országban legnépszerűbb 50 olyan oldalt nézték meg, melyeken kifejezetten kiskorúaknak szánt tartalom, szolgáltatás található. Az, hogy a sütiket (cookie: egy információcsomag, amelyet a szerver küld a böngészőnek, majd a böngésző visszaküld a szervernek minden, a szerver felé irányított kérés alkalmával; leggyakrabban egy adott weboldal regisztrált felhasználóinak azonosítására, „bevásárlókosár” nyilvántartására vagy látogatók nyomonkövetésére alkalmazzák) a cégek használják, kihasználják, nem újdonság: e megoldásnak vannak komolyan vehető előnyei, de hátrányai is. A legegyszerűbb: a sokat látogatott oldalaknál a kiszolgáló úgy és olyan módon kínálja fel a tartalmat, ahogy mi általában ott viselkedünk, ezzel elkerülünk sok ismétlődő cselekvést, ez nagyon kényelmes, időt spórolunk. De van egy nagy hátránya is: a sütik segítségével rögzíthetik a szokásainkat, mely információval az adott cég esetleg törvényes keretek között él, de megeshet az is, hogy visszaél vele. Természetesen lehet ezeket a sütiket tiltani, törölni stb., de nyilvánvaló, hogy ehhez már olyan informatikai tudatosság és képzettség kell, mely az átlagfelhasználó számára – bármilyen alapszintűnek tűnik is egy geek szemében – nem áll rendelkezésére, hiszen a legtöbbször e fogalom is ismeretlen a hétköznapi netező esetében. A dolog kétarcúsága is itt jelenik meg: „tisztességes” felhasználás esetén a sütik használata a szolgáltatás színvonalának emelkedését szolgálhatja, de nyilvánvalóan nagy a csábítás, hogy az információkat begyűjtő cég saját érdekeit követve esetleg úgy használja fel a megszerzett tudást, ami már ügyfelei érdekeit sérti, sértheti.
Épp emiatt az égető probléma miatt érdekes a WSJ felmérése, mely szerint a célba vett 50, gyerekeknek szánt oldalról 4123 sütit gyűjtöttek be, míg az egyéb, az Egyesült Államokban más szempontok szerint, „felnőtteknek” készülő, a leglátogatottabb 50 weboldalon 30 százalékkal kevesebb cookie-t kaptak. A jelentés szerint főként a gyerekeket megcélzó közösségi oldalakról sikerült a legtöbb „nyomkövető” alkalmazást letölteni.
A jelentés kitér arra is, hogy a cookie-k segítségével milyen adatokat gyűjtenek az üzemeltetők : egyrészt az online viselkedést követik az adott weboldalon, másrészt – ahogy az általában szokásos – a profilépítésre alkalmas információkat gyűjtik, egészen addig, hogy valódi, azonosításra alkalmas személyiségrajzot is képes egy felkészült szakember az adatbázis alapján létrehozni.
A nagy gond – az Egyesült Államokban is, bár az európai szokás és szabályozás ennél azért szigorúbb –, hogy az ilyen módon gyűjtött adatok a cég tulajdonát képezik, azt például eladhatja harmadik félnek – az alapvetően konzervatív beállítottságú USA-ban azonban komoly kétségeket ébreszthet az, hogy amit a felnőttek esetében megengedett, alkalmazható-e a kiskorúakra is. Ráadásul – a WSJ tudósítója utal rá – a cégek érzik a törvénytelenség lehetőségét, ezért két megkérdezett – bár nem tagadhatták a sütik működését – nem volt hajlandó arra válaszolni, hogy kiadják-e ezeket az információkat másoknak. A helyzetet csak bonyolítja, hogy a népszerű amerikai gyerekoldalak egy részét (ügyes helyzetfelismeréssel, ám megfelelő ideológiai háttérrel működő) családi vállalkozások üzemeltetik, akiket még nehezebb számon kérni.
A lap által felkeresett, ebben az üzletben érdekelt kereskedelmi vállakozások (akár maguk az érintett weboldalak) nem tagadták, hogy felhasználják a sütik által küldött adatokat, de hangsúlyozták, hogy ez teljesen anonim információgyűjtés, nem veszélyeztetik a gyerekeket és betartják azt a szövetségi törvényt, mely szülői beleegyezéshez köti a gyermekek érzékeny adatainak kezelését.
A kialakult állapot valószínűleg patthelyzet. A cégek pontosan ugyanazt teszik, amit a hagyományos reklámok esetében: a gyerekek igényeinek felkeltésével terhelik meg a szülők pénztárcáját. E tevékenység ellen nemigen létezik jó megoldás, hiába jelennek meg „forradalmi” gyermekvédő, családbarát szoftverek – melyek árát újra csak a szülőkről gombolják le.
Valószínűleg szinte lehetetlen megállítani ezt a folyamatot: – egy-egy weboldal akár több cookie-t is elhelyezhet a PC-n (az egyik gyerekoldalról a használat során 144 süti került fel a tesztgépre). A sütik döntő része egy üzleti megállapodás következményeként kerül a helyére: az üzemeltető abból jut jövedelemhez, hogy ezt a lehetőséget biztosítja egy harmadik félnek. És ez – minden vizsgálat, számonkérés, egyebek – mellett folyamatosan szürke zóna marad, mivel a résztvevők elemi érdeke a jelen állapot fenntartása. A jelenség veszélyességére utalnak a jelentés azon szakaszai is, ahol az ember már nem is tudja, hogy adathalász programról van szó, vagy a klasszikus értelemben vett sütiről.
Európában, ahogy már említettem, sokkal szigorúbbak az adatvédelmi szabályok, mint a tengerentúlon, viszont kontinensünkön még nem készült ilyen típusú felmérés.
