A közelmúltban folyamatosan foglalkozott a gazdasági szaksajtó a kínai vezetés azon lépéseivel, melyekből világosan kitetszett, hogy a modern ipar számára létfontosságúnak számító ritkaföldfémek kitermelése és kereskedelme jelentős változások elé néz. Ez ügyben sorozatosan egymásnak ellentmondó információk láttak napvilágot az elmúlt hónapokban, melyekben a kínai export teljes leállításától kezdve a „nem változik semmi” kormányzati hajtogatásáig minden szerepelt.
A ritkaföldfémek (Rare Earth Elements – REE) ügye nem igazán hálás sajtótéma, kevés benne a szenzáció, viszont ezekhez a nyersanyagokhoz való hozzáférés létkérdés a modern technológia számára: nélkülük elképzelhetetlen a hadiiparban a rakéták irányítórendszereinek gyártása, a repülőgépek sugárhajtóműveinek elkészítése, a műholdak és a modern kommunikációs berendezések létrehozása, nélkülözhetetlenek a memóriák, a DVD-k, a mobiltelefonok előállításához. A nyersanyagellátás viszont egészen kivételes módon alakult az elmúlt évtizedekben: bár az REE-kincseknek „csak” harmada található Kína területén, az ország exportjára hagyatkozó globális gazdaság gyakorlatilag kizárólag innen szerzi be a szükséges anyagokat: a világ felhasználásának 97 százalékát Kína biztosítja. Épp ezért mondhatta Teng Hsziao-ping 1992-ben, hogy: „Ami a Közel-Keletnek az olaj, az Kínának a ritkaföldfém ásványkincs”.
Az olcsó és folyamatos szállítás következtében még az olyan, szintén komoly földben rejlő készletekkel rendelkező országok is felhagytak saját kitermelésükkel és ennek fejlesztésével, mint az Egyesült Államok és Ausztrália. Így aztán érthető, hogy a nyár végén kisebb pánik tört ki, amikor Kína bejelentette, hogy 72 százalékkal csökkenti az REE kiviteli kvótáját, és az előző évi 28 ezer tonnához képest csak 8 ezer tonna exportjára adnak engedélyt (más források 11 ezer tonna körüli mennyiséget említenek). A kínai indoklás nem volt túl életszerű (az alacsony árak mellett nemzetbiztonsági érdekeiket, környezetvédelmi megfontolásokat és az illegális kitermelés elleni harcot hozták fel), de ettől függetlenül azonnali reakcióként beindult az áremelkedés (egy év alatt például a cériumoxid ára 1300, az európiumé 170 százalékkal nőtt), illetve a gazdag REE-kinccsel rendelkező országokban mind az ipar, mind a politika a saját bányászat újjáélesztése után kezdett érdeklődni.
A kínai REE-monopólium okozta kockázatokra már évekkel korábban felfigyeltek egyébként az USA-ban is, az EU-ban is, ám valódi lépések nem igazán történtek. Az egyik fontos gát az, hogy hatalmas és hosszú ideig tartó fejlesztésre lenne szükség a lemaradás behozásához: „A belső amerikai szállítási csatornák ismételt kiépítése azonban a jelentés szerint akár 15 évet is igénybe vehet. Beruházásokra, új technológiák kifejlesztésére, valamint külföldi vállalatok tulajdonában lévő szellemi termékek megvásárlására lenne ehhez szükség” – írta szeptemberben az amerikai Kongresszusi Számvevőszék (GAO) jelentésére hivatkozva a ProfitLine.hu.
A kínaiak az ősz folyamán többször is igyeztek megnyugtatni a nemzetközi gazdaság szereplőit, hogy bár átalakítják az REE-vel kapcsolatos gazdaságukat, szó sincs embargóról, nem kerül veszélybe a nyersanyagellátás.
Egy friss jelentés szerint viszont a kínaiak lépései jogos aggodalommal kell, hogy eltöltsék a technológiai ipar résztvevőit. A kedden kiadott jelentésben a The Information Network – a félvezető-, a számítástechnikai és a távközlési iparban magasan jegyzett – piackutató arra mutat rá, hogy a kínai változások miatt jelentős árnövekedésre kell számítani mindaddig, amíg az alternatív források meg nem jelennek. A jelentés kitér arra, hogy bizonyos a Kínán kívüli kitermelés növekedése, ezt 500 százalékosra teszik 2014-ig, míg közben Kínában csak 10 százalékos bővülés várható, és ennek következtében a kínai REE részesedése visszaeshet 67,2 százalékra – ami viszont még mindig nagyon magas. A piackutatók utalnak arra, hogy most visszaütött a gazdagabb országok azon felfogása, melyre alapozva az olcsó munkaerővel kitermelt olcsó nyersanyagok beszerzésében egyetlen forrásra támaszkodtak.
Az üggyel kapcsolatban nemrég újabb tudósítások is megjelentek, s ezek közül a Hszinhua (Xinhua) állami hírügynökség azt közölte, hogy kormányzat mérlegeli, hogy környezetvédelmi megfontolásokra hivatkozva bezárják az évi 8 ezer tonnánál kevesebbet termelő bányákat (az össztermelés 110 ezer tonna körül van), és ez további termelés-visszafogást, következményeiben pedig újabb áremelkedést okozhat.
