A Magyar Köztársaság válságban van – szól mindennap a hírekből. A válságnak sok okát sorolják fel okos emberek, de általában külön megemlékeznek morális, azaz erkölcsi oldaláról. A Wikipédia szerint (nem véletlenül idézek innen) az egyik erkölcsi alapelv azt mondja, hogy „ahhoz, hogy az emberiség képes legyen a tudásából következő megnövekedett felelősségének megfelelni, társadalmán belül fejlett közösségi szellemre és erkölcsre van szüksége. A közösségi szellem, közös akaratot, közös távlati célt jelent, valamint hatékony együttműködést ennek megvalósításában, a közös erkölcs pedig olyan értékrendet, amely viszonyítási alapot szolgáltat a helyes és helytelen, káros és hasznos cselekedetek megítéléséhez.”
Ebben a bonyolult világban tehát egy informatikai portálnak és a rajta publikálóknak kötelessége megnyilvánulni, átadnia a tudásából származó véleményét a közösség jobbítása érdekében. Kötelessége párbeszédet, vitát generálni a szakmáját, az informatikát érintő kérdésekről. Például – most, az IT-elnök Obama beiktatásának apropóján – a kormányzati informatikáról.
A magyar e-közigazgatás évek óta látványosan fejlődik, és 2009-re egy olyan érett stádiumba lépett, hogy már lehet – és kell is – róla véleményt mondani. Megítélhető, hogy jól sikerült-e a megvalósítás, vagy nem, megfelelő filozófiát követett a fejlődés, vagy nem. A szerző válasza: sikerült is, meg nem is, logikus is a fejlődés, meg nem is. A jelenlegi e-közigazgatási rendszer a hátán hordja a magyar közigazgatást, mely leképezi a magyar társadalmat. Nem követi az Alkotmány szellemiségét, túlzottan centralizált, egyáltalán nem felel meg a világtrendeknek, innovatív megoldásai öncélúak, minden elemében zártnak minősül. Kemény szavak, melyekkel lehet, sőt kell is vitatkozni. Lehet, hogy így van jól, hiszen a Magyar Köztársaság és annak jogalkotó, végrehajtó és bírói hatalma is így működik, ami bizonyára nem véletlen. Lehet, hogy mi, magyar állampolgárok ilyen országban akarunk élni, csak e sorok íróját erről elfelejtették értesíteni. De a gondolkodó műszaki értelmiséginek kötelessége felhívni a figyelmet erre!
Mert merre megy a világ? Érdemes megnézni az újonnan beiktatott amerikai elnök informatikai programját. Obama, akiből az internet csinált elnököt, a következő, a mi szempontunkból fontos programpontokat fogalmazta meg:
- Védjük meg a nyílt internetet!
A szerző által megismert informatikai biztonságról szóló törvény tervezetében megjelentek annak a világtrendnek a csírái, melyek feljogosítanák az államot arra, hogy bizonyos oldalak elérését blokkolja. Tenné ezt jóhiszeműen, az állampolgárok védelme érdekében – de láthattuk más országok példáján, hogy ha egyszer a szellemet kiengedik a palackból, nagyon nehéz lesz oda visszaterelni. Vajon ha ez a javaslat benne marad a törvényben, itthon is elindul a tömegtiltakozás, mint a skandináv országokban? Van ennyire fejlett a civil társadalom? Vagy továbbra is marad az a trend, hogy a legbutább szövegezéseket is keresztül lehet vinni a Parlamenten anélkül, hogy akár egy képviselő vagy civil szervezet is észrevenné a veszélyes hivatkozásokat? Meglátjuk. Mindenesetre nekünk, felelős szakmabelieknek nagyon alaposan figyelnünk kell a jogalkotást, még rendeleti szinten is, mert sajnos a jogásztársadalom szakmailag nem felkészült az ilyen nüanszok észrevételére.
- Védjük meg az adatainkhoz való jogunkat!
A magyar e-közigazgatás számos kreatív, de teljesen magyaros megoldása abból származott, hogy mindig meg kellett felelni a magyar adatvédelmi törvénynek – gondoljunk csak a viszontazonosításra! A rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya volt az, hogy nincsen egységes központi nyilvántartás, egységes azonosítóval, ahonnan minden lépésünket meg tudja figyelni az állam. Informatikai szempontból viszont ez minden fejlesztést megnehezített. Azt a jogunkat, hogy adatainkkal szabadon és felelősen rendelkezhessünk, hivatalosan soha senki nem vonta kétségbe. Azonban a mentalitást jól mutatja Baja Ferenc államtitkár egy félmondata, melyet egy minapi sajtótájékoztatón tett: törvénybe kéne foglalni, hogy jegyzői hatáskörben az okmányirodai ügyintéző intézi az állampolgár helyett – de az ő ügyfélkapus regisztrációjával – elektronikusan az ügyeket. Igen, ez a magyar valóság. Az állam szívesen megoldja helyettünk, állampolgárok helyett minden egyes gondunkat, véletlenül se fárasszuk magunkat azzal, hogy gondolkodjunk. Sajnos mi, magyar állampolgárok pedig elvárjuk ezt. Véletlenül se kelljen gondolkodnunk, utánanézni annak, hogy mi is történik valójában. Nincs igényünk ellenőrizni a mindent megoldó államot. És máris lemondtunk az Alkotmány 56. §- ban rögzített alapjogunkról: „A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes.”
- Nyissuk meg a kormányzatot az állampolgárok előtt!
Obama megígéri, hogy az új technológiák révén erősíti az átláthatóságot, az elszámoltathatóságot és a demokratikus részvételt. A magyar e-közigazgatási rendszer nem átlátható, hiszen semmit nem lehet megtudni az alkalmazott infrastruktúráról, tervezési elvekről, résztvevőkről, nem elszámoltatható – e sorok írója élte át azt, ahogy egy kritikai észrevétele után az érintett szerv finoman érdeklődött a főnökénél, hogy hogy is gondolta azt az írás tulajdonképpen –, valamint nem erősíti a demokratikus részvételt, hiszen az e-közigazgatási alkalmazások felhasználóinak többsége diktátum és nem önkéntes józan belátás alapján csatlakozott. Így nehéz sikeres szolgáltatást létrehozni.
- Hozzuk a kormányzást a 21. századba!
A Web 2.0 világában élünk, többségünk számára természetes az RSS-olvasás, a Youtube-videók nézegetése, a blogok olvasgatása, a kapcsolati hálók használata. Obama a kampánya során kihasználta ezeket a lehetőségeket, és így sikerült megszólítania széles, politikailag passzív, de kreatív, alkotó rétegeket. A Government 2.0 a Wikipedia szerint tartalmazza mindezeket az elemeket: wiki jellegű leírás, kormányzatspecifikus kapcsolati hálók, blogok, RSS feedek, Google Maps térképek. Gondoljunk csak bele! A magyarorszag.hu-n leírtak wikiszerűen fejlődnének, a hivatalokat a Google Mapsen is megtalálhatnánk, a kormányszóvivői tájékoztatók pedig a Youtube-ra kerülnének ingyenesen… Ezek egyike sincs, még gondolati szinten sem, jelen. A magyar e-közigazgatás nem támaszkodik arra a lassan kétmillió magyar internetezőre, akik ezeket a technikákat ösztönszerűen használják. Ehelyett megy a saját feje után, sokszor felesleges milliárdokat költve egyéni vagy elavult technikákra, hivatkozva azokra az állampolgárokra, akik egy darabig még biztosan nem lesznek e-közigazgatás-felhasználók.
- Reklámozzuk a gazdaságunkat külföldön!
A kedves olvasó ismeri az alibaba.com oldalt? Ez a világ legnagyobb business-to-business kereskedelmi oldala. 533 magyar termékkel. Miért nem jelenik meg a kereskedelem a magyar e-közigazgatás portfóliójában? Miért nem nyújtanak központi csatlakozást az Alibabához hasonló oldalakhoz? Miért nincs elektronikus közbeszerzés? Ezek azok a kérdések, melyek tökéletesen mutatják a magyar állam hozzáállását a piachoz. Az internetes világban fillérekért lehet nagy üzleteket kötni, csak meg kell ismertetni a világgal, hogy mire vagyunk képesek.
- Állítsuk vissza a Fehér Ház tudományos integritását!
Fehér Ház szerencsére Magyarországon is van, a Margit híd mellett, a tudományos integritás visszaállítása pedig ott is fontos lenne! Obama a következőket írja: „A jó politika Washingtonban függ a nemzet tudósainak és mérnökeinek tanácsaitól, a döntéshozatal pedig minden amerikai igényének figyelembevételével kell, hogy történjen. Obama és Biden visszaállítja azt az alapelvet, hogy a kormányzati döntések a lehető legjobb megoldáson és tudományos bizonyítékokon alapulnak, nem a tisztviselők és tanácsadók ideológiai elvein.” Mint olyan szakember, aki több szakmai szervezet munkájában is aktívan részt vesz, elmondhatom, hogy ma csak nagyon ritkán kérik ki az állami szervek a civil szervezetek véleményét, és ha mégis, akkor is csak nagy ritkán használják fel az észrevételeket.
Jogunk és kötelességünk szakmai és tudományos alapokon véleményezni minden, az állampolgárok pénzéből végzett fejlesztést! Ezt a jogot gyakorlom most is, és kérem a kedves Olvasót, hogy a fórumban, a saját blogjában vagy akár egy szerkesztőségnek küldött esszében teljesítse ezt a kötelességét! Csatlakozzon azokhoz a civil szervezetekhez, akik képesek ezt az ellenőrzési és iránymutatási jogot gyakorolni. Ez az alapja mindannak, amiről írtam! Köszönöm a szót és remélem, szavaim visszhangra találnak – akár pro, akár kontra!
Krasznay Csaba
(A szerző a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem e-közigazgatással foglalkozó doktorandusza.)
***
Melléklet
