Szombaton megírtam az IT café blogrovatában véleményemet a Mozilla vezetőinek nyilatkozatairól, melyekben a Microsoftnak az Internet Explorer beágyazottsága kapcsán az Európai Bizottság számára készített javaslatát értékelik. Természetesen számítottam rá, hogy vihart fog kavarni egy erős állásfoglalás, különösen annak fényében, hogy írásaimban jellemző módon a monopoltörekvések visszaszorítása mellett szokásom lándzsát törni. Véleményemen nem változtatok most sem, s fenntartom azt az álláspontomat – melyet a blog végén jeleztem is, csak sokak számára ez nem volt hangsúlyos –, hogy a Microsofttal szemben fellépők igenis nagy sikert értek el a vállalatóriással szemben, melyet nem szabad súlytalanná tenniük, ugyanakkor most már – nem kevéssé e küzdelemnek köszönhetően – valóban napirendre kerülhet egy sokkal fontosabb kérdés is: rá tudja-e kényszeríteni a konkurencia a Microsoftot, hogy valóban böngésző nélküli operációs rendszerrel álljon majd elő (a Windows 7 után), ami alapjaiban változtatná meg a szoftveres piacot.
De a tisztánlátás érdekében szükségét éreztem annak, hogy összefoglaljam Harvey Andersonnak, a Mozilla jogtanácsosának részletes cikkét, amelyben kifejti az alapítvány kifogásait a Microsoft javaslata kapcsán.
Jó, jó, de még nem elég jó
Harvey Anderson bevezetőjében leszögezi, hogy a Microsoft előterjesztése mindenképp üdvözlendő, egy olyan lépés, mely segítheti azt, hogy a felhasználók, a vásárlók választási lehetőségei bővüljenek a böngészők kapcsán, ám általánosságban kijelenti, hogy igen sok függ attól, hogy a Microsoft betartja-e majd azt, amit a javaslatban ígér, s ehhez a szellemiséghez akarja-e majd tartani magát a jövőben. Anderson úgy véli, hogy az Európai Bizottság és a Microsoft vitájában az amerikaiak javaslata jó esélyt ad a megegyezésre, ám a Mozilla szempontjából nézve még számtalan ponton változtatásokra lenne szükség.
Anderson érvei pontokba szedve:
A felhasználó választási szabadságának védelmét illetően
Ez az EB panaszának veleje, vagyis az, hogy a Microsoft a mélyen integrált Internet Explorerrel nem biztosítja a fogyasztók szabad termékválasztását.
Windows Update Anderson elismeri, hogy az üdvözlendő, hogy ha az első futtatáskor a felhasználó kikapcsolta az Internet Explorert (IE) mint böngészőt, s másikat választott alapértelmezettként, akkor a Windows Update-en keresztül nem kapja tovább e program frissítéseit. Ám mivel a változtatás csak annyit jelent, hogy az IE nem lesz alapértelmezett, viszont ott marad a rendszerben, a gépen, s külön lépést igényel a kikapcsolása (melyre a felhasználók többsége majd nem fordít figyelmet, hiszen ez már külön ismereteket igényel: meg kell keresni, hol kell kikapcsolni stb.), ezért olyan esetekben, amikor a Windows valamilyen oknál fogva (más alkalmazásokhoz a Microsoft hozzárendelheti, hozzárendeli az IE indítását) betölti ezt a böngészőt, vagy a user egyszerűen csak elindítja az IE-t, akkor (az informatikában nem túl képzett) felhasználót ez a gyakorlat akarva vagy akaratlanul arra ösztönözheti, hogy a korábban alapértelmezetté tett böngésző helyett újra az Explorert válassza ki alapértelmezettnek. Ezért a javaslat egy pontját („az IE csak akkor indulhat el, ha a felhasználó kifejezetten ezt óhajtja”) nem tartja egzaktnak és világosnak. Anderson azt nem látja biztosítva, hogy a Windows Update nem kínál-e fel majd „Tegye az Internet Explorert alapértelmezetté” opciót, ha a felhasználó nem önszántából indította el az IE-t, hanem azért, mert egy másik windowsos alkalmazás miatt kénytelen futtatni.
Árukapcsolás Anderson azt nehezményezi, hogy igen sok olyan Microsoft-alkalmazás (például az Office 2007) létezik, amelyek mindegyike tartalmaz olyan mélyen beágyazott („hard code”) linkeket, billentyűparancsokat, ikonokat, amelyek akkor is betöltik az Explorert, ha nem alapértelmezett. Véleménye szerint, ha egy alkalmazáshoz böngésző szükséges, akkor a Windows mindig az alapértelmezett böngészőt töltse be, különben minden egyes alkalommal, folyamatosan arra sarkallják a felhasználót, hogy az IE-t tegye újra alapértelmezetté. Vagyis: a javaslatot módosítani kell, s kötelezni kell a Microsoftot, hogy összes alkalmazásában végezze el e korrekciót.
A böngészőválasztási alkalmazás
Anderson e téren is lát még módosítanivalókat.
A régebbi Windowsok A Microsoft felajánlja, hogy a Windows Update-en keresztül lehetővé teszi a választóképernyő megjelenítését, ahol a felhasználók eldönthetik, hogy lecserélik-e az alapértelmezett Internet Explorert egy másik böngészőre. Anderson szerint nem világos, hogy az OEM-partnerek esetében ez hogyan fog történni. Szerintük az nem tiszta, hogy mindez érvényes-e az OEM-ekre is, vagyis a még el nem adott gépeknél is megjelenik-e majd a választóképernyő (amit elengedhetetlennek tartanak), vagy csak azokra a vásárlókra, akik az előtelepített IE-vel vitték haza a gépet.
A letöltés A választóképernyőn megadott, a harmadik fél részéről kínált böngészőhöz nem kielégítő e megoldás. A Mozilla felmérése szerint a felhasználóknak körülbelül csak 55 százaléka képes/akarja végigcsinálni a letöltési/telepítési procedúrát. Ez kevés, arra kell ösztönözni a felhasználókat, hogy vigyék végig a folyamatot, s telepítsék fel az új böngészőt. Mivel ez a felhasználók többsége számára munkaigényes és ismereteket feltételező feladat, a Mozilla elvárja a Microsofttól, hogy a böngészőket fejlesztő cégekkel együttműködve tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a felhasználók a lehető legegyszerűbben essenek ezen túl (vagyis segítsék információkkal a felhasználókat a folyamat közben). Anderson szerint Dave Heiner, a Microsoft alelnöke és jogtanácsosa fogékony volt erre a javaslatra.
A választóképernyő
Anderson szerint a választóképernyő megjelenése, felépítése nem semleges.
Elsőként azt említi meg, hogy az IE több esetben is alapértelmezetté válhat, szemben a versenytársakéval. Először akkor, ha a felhasználó a választóképernyőn az IE-re kattint. Másodszor akkor, ha a felhasználó figyelmen kívül hagyja a választóképernyőt, és úgy lép tovább. Harmadszor akkor, ha a felhasználó nem képes értelmezni, kezelni a választóképernyő által felajánlott lehetőségeket. Negyedszer akkor, ha a felhasználó ugyan másik böngészőt szeretne, de nem tudja azt telepíteni (lásd fent). A külső böngészők esetében ugyanis (a már fent lévő IE-hez képest) viszonylag bonyolult, több hibalehetőséget tartalmazó telepítési folyamat vezet csak el az alapértelmezettségig – vagyis újra a beépítettséghez tér vissza Anderson: ha van már egy kész megoldás, akkor a felhasználók tömegei nem fognak „szenvedni” egy letöltési és telepítési folyamattal, hanem maradnak a már úgyis felkínált és működő IE-nél.
A másik komoly gond az, hogy a választóképernyő közbeiktatása miatt megnövekszik az olyan akciók lehetősége, melyek valamilyen oknál fogva sikertelenek (nem tölti le, megszakad a letöltés, hiba a telepítés közben stb.), s ez újra csak azt eredményezi, hogy a felhasználó marad a már meglévő Internet Explorernél. Ezért azt javasolják, hogy e hibák orvoslására, csillapítására dolgozzanak ki egy mechanizmust.
Az Internet Explorer kikapcsolása Anderson szerint az átlagfelhasználó számára nem elegendő egy szöveges utasítás a választóképernyőn, mely arról tájékoztatja, milyen lépéseket kell tenni, ha ki akarja kapcsolni az IE-t mint böngészőt. Ráadásul ezek után az IE ikonja továbbra is ott marad az asztalon és a tálcán, ezzel „reklámelőnyt szerez”. Ezen változtatni kell: ha új alapértelmezett böngésző kerül a Windowsba, akkor az jelenjen meg az asztalon, ne az IE, s legyen egy ilyen opció, mely egyszerre végez el két dolgot: „Tedd alapértelmezetté az XY böngészőt, az Internet Explorert pedig kapcsold ki”. Ezzel együtt a Microsoft kínálhatna egy olyan API-t az IE-hez, amelyet hasonló célra a böngészőgyártók is felhasználhatnának.
Oktatás A választóképernyő Anderson szerint nem alkalmas arra, hogy tájékoztassa a felhasználókat arról, hogy végül is micsoda egy böngésző, s hogyan tájékozódhatnak a különböző programok között: jelen állapotában csak egy időrabló elfoglaltságot adna számukra, melynek nem értik a célját. A választóképernyőnek tartalmaznia kellene egy rövid, „alapfokú tanfolyamot”, mely eligazítaná a felhasználókat, hogy mit és miért csinálnak most éppen.
Teszt és értékelés A Microsoft öt évben határozta meg javaslatának időtartamát, ám Anderson szerint nem adták meg azt, hogy hogyan akarják figyelemmel kísérni a folyamatot, az eredmények alapján miképpen módosítják majd a gyakorlatot stb., pedig a folyamatos felülvizsgálat hozhat csak sikert.
