Richard Giles
Október elején kapta meg Richard Giles ausztrál fotós a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól (NOB) azt a levelet, mely méretes hullámokat kavart, ugyanis a hagyományos médiaipar mellett a nemzetközi sport(üzleti?)szövetség is a szerzői jogok internetes úton történt bitorlása ellen emelte fel szavát.
A NOB már többször bizonyította, hogy az alapító Coubertin elképzeléseitől már nagyon messze van az olimpiai mozgalom – az első modern kori olimpiai játékokon még fel sem merültek az üzleti szempontok, ám a „fejlődés” odáig vitte a mítikus rendezvényt, hogy ma már jellemzően médiaeseménynek (így pénztermelő vállalkozásnak) tekinthető az olimpia is, s ha ez ügyben kétségeink támadnának, akkor elég arra figyelni, hogy a NOB milyen keményen védi az olimpiához kapcsolódó szerzői jogokat.
Richard Giles esete is pontosan ezt mutatja. A fotós magánemberként részt vett a pekingi olimpián, sok-sok felvételt készített, majd ezek egy részét közzétette a Flickr fotómegosztón. E tette miatt kapott egy dörgedelmeket tartalmazó levelet, melyben Howard M. Stupp, a NOB jogügyi igazgatója arra figyelmeztette, hogy az olimpiai játékokon készített képek bármilyen másolása vagy terjesztése illegális a NOB beleegyezése nélkül, sőt az olimpiai ötkarika, valamint az „Olimpia” szó is védett. Giles megírta honlapján, hogy kissé zavarodott volt, mivel nem tudta, hogy pontosan mit is akar tőle a NOB. A szervezet ugyanis az eseményekre jeggyel ellátogatók számára megengedi a magánfelhasználású képek, videók készítését, csak a kereskedelmi felhasználást tiltja. Egy későbbi levélből azonban kiderült, hogy a NOB nem is igazán a Flickr miatt háborgott, hanem azért, mert Londonban az egyik képét (ellenszolgáltatás nélkül) felhasználták a Guiness Rekordok Könyve reklámkampányában.
Giles azonban jogvédőktől kért tanácsot, majd ellenállt, mivel felhívta rá a figyelmet, hogy képeit a Creative Commons (CC) licence alapján tette közzé, mely a nem kereskedelmi célú felhasználást engedélyezi, a kereskedelmi használat esetében viszont meghatározza annak módját, vagyis nem sérti a NOB jogait (a londoni esetben az történt, hogy nem tartották be ezeket a licencfeltételeket). Az ellentét ott található, hogy a NOB jogászai csakis a hagyományos szerzői jogot fogadták el, az ennél sokkal rugalmasabb Creative Commons magánhasználatra történő megosztást, másolást engedélyező licencét nem, pedig a CC alapján közölt olimpiai képek valójában ingyenes promóciót jelentenek a nagy vállalkozásnak. A helyzet kísértetiesen hasonló a zeneipari érdekvédelem mai helyzetéhez, ahol már sokszor bizonyították meggyőzően, hogy az iparág számára az ingyenes egyéni letöltés inkább hasznot hoz, mint jövedelmet visz el.
