Több tényező mellett az is nehezíti az informatikai vállalkozások és a közhivatalok együttműködését, hogy az utóbbiak it-beruházásai nyilvánosak - derül ki külföldi felmérésekből. Magyar szakértők szerint idehaza mások a gondok. Miközben - hasonlóan az üzleti vállalkozásokhoz - a közszféra szervezetei is kevesebbet költöttek informatikára az elmúlt három évben, mint korábban, még azzal is szembe kellett nézniük a velük kapcsolatba lépő cégeknek, hogy beruházásaik közfigyelemre tarthatnak számot.
Hogyan kezelik az it-szállítók ezt a problémát? - vetette fel szakértők tapasztalatai alapján nyolc problémakört áttekintő körinterjúja első kérdéseként a Financial Times.
Számos informatikai projekt vall kudarcot a világon, csakhogy míg az üzleti szervezeteknél ez a végrehajtásukra szerződött felek magánügye marad, a közszférában általában ki kell teregetni a szennyest a nyilvánosság fórumain. Gondot okoz az is, hogy a programok megrekedhetnek vagy lényegesen átalakulhatnak pusztán azért, mert megbukik egy kinevezett vezető, leváltanak egy tisztviselőt vagy kormányváltás történik. További probléma, hogy a közintézmények informatikai szakemberei általában kevésbé tapasztalt projektvezetők, mint az üzleti világban foglalkoztatott informatikusok, ami megnehezíti a velük való együttműködést, ráadásul az it-szállítók tapasztalatai szerint annak ellenére keveset javult a helyzet ezen a téren, hogy a kormányzatok az utóbbi években igyekeznek hatékonyabban végrehajtani informatikai beruházásaikat. Ennek ellenére Mike Starkings, a pénzügyi szoftvereket fejlesztő brit CODA vezető menedzsere megjegyzi: "Helytelen lenne ugyan általánosságban kijelenteni, hogy a közszolgálati informatikai projektek mindegyikét az üzleti szférában edződött informatikusok irányítják, de kétségtelen, hogy egyre inkább ez a helyzet." Ezt elősegítette, hogy a gazdasági visszaesés idején az üzleti vállalkozásoktól elbocsátott szakemberek egy része a közhivatalokban talált munkát.
Mennyibe kerül a közintézmények it-pályázatain való részvétel?
Nem kis fejfájást okoznak a vállalatoknak a pályázati költségek - mondja Derek Ward, a SchlumbergerSema közszféráért felelős elnökhelyettese. A szakember becslése szerint éves szinten csak Nagy-Britanniában közel ezermilliárd dollárt költ ilyen kiadásokra az informatikai ipar. "Ez a kiadás nagyon nagy, a kérdés már csak az, vajon a kormányzat megspórol-e ugyanennyit azzal, hogy tendereken választja ki a beruházókat." Ward szerint a helyzet a kontinentális Európában is hasonló, mivel a kormányok igyekeznek áttolni a fejlesztésekkel járó kockázatot a vállalatokra. "Az informatikai ipar egyszerűen nem tudja kifizetni azokat az óriási pályázati összegeket, amelyeket a kormányzatok a pályáztatással rájuk hárítanak" - teszi hozzá.
Eszerint a vállalatok sokallják a versenyben való részvételért kifizetendő összegeket. Mi aggasztja ugyanakkor leginkább a kormányzatokat?
A megrendelő legnagyobb problémája, hogy mindössze tíz olyan informatikai nagyvállalat van a világon, amely rendelkezik elég erőforrással és kapacitással a nagy, központi kormányzati programok végrehajtásához. Tavaly például a brit adóhatósággal együttműködő PA Consulting tanácsadó cégnek kifejezetten gondot okozott, hogy rábírjon néhány nagy specialistát a hivatal erőforrás-kihelyezési (outsourcing) tenderén való részvételre. Mindegyikük úgy gondolta ugyanis, hogy a feladatot addig ellátó EDS viszi el az üzletet, s ezért nem érdemes beszállnia a versenybe - meséli Janet Baker, a PA szakembere. Végül a tíz évre szóló, több milliárd dollár értékű megbízást az angol-francia Cap Gemini Ernst & Young nyerte el.
Milyen nehézségekkel küzdenek azok a cégek, amelyek erőforrás-kihelyezési szolgáltatást nyújtanak a közszférában?
Ilyesmire csak a legfelkészültebb szolgáltatóknak szabad vállalkozniuk. Az állami hivatalok ugyanis mereven elzárkóznak attól, hogy bármely folyamatuk kezelését külföldre vigyék, következésképpen az outsourcer elesik attól a lehetőségtől, hogy olcsóbb munkaerőt kínáló országban, jövedelmezőbben végeztesse el a közintézmények által rá bízott feladatot. Tovább nehezíti a helyzetet az állami megrendelők azon elvárása, hogy a szolgáltató külön személyzetet állítson rá az ő ügyeinek intézésére, azaz hogy a szállító más ügyfelekkel foglalkozó emberei még véletlenül se láthassanak bele a közhivatal dolgaiba. "Ez azzal jár, hogy külön modellt kell kidolgozni a közszféra és az üzleti terület kezelésére, azaz alig élhetünk a jobb kapacitáskihasználásból fakadó megtakarításokkal" - panaszolja Don Brown, a Computer Sciences Corp. közszféráért felelős elnökhelyettese. Mindezen problémákat az önkormányzati projektek esetén még a méretgazdaságosság kihasználásának lehetetlensége is tetézi, minthogy az outsourcerek általában nem készültek fel arra, hogy egyszerre több helyhatóság ügyeit intézzék, hatékonyabban kihasználva ezzel eszközparkjukat és személyzetüket.
Eszerint az állami szektor esetében nem működik az erőforrás-kihelyezés?
Ezt nem jelenthetjük ki ilyen kategorikusan. Egyrészt vannak azért ilyen informatikai szolgáltatási szerződések is ebben a szférában. Másrészt amennyiben a hagyományosnál kissé szélesebben értelmezzük ezt a tevékenységet - azaz nem pusztán arról van szó, hogy a megrendelő a végrehajtó személyzettel együtt átadja egy feladat ellátását az erőforrás-kihelyeztetést vállaló szolgáltatónak -, akkor találhatunk több követendő példát adó outsourcing-megoldást is a közigazgatásban - derül ki Steve Peal, a British Telecom (BT) helyhatósággal való együttműködésért felelős vezetője szavaiból. A BT például kidolgozott egy olyan contact centert, amely egy ponton fogadja több önkormányzat összes szolgáltatásának megkereséseit. Ez a technológia ugyanakkor nem a hagyományos erőforrás-kihelyezési szervezeti modellben működik, hanem a szolgáltató és a megrendelők közös üzemeltetésében. A rendszert működtető szervezet csak 80 százalékban van a telefonvállalat tulajdonában, maradéka a részt vevő közhivataloké. Emellett a contact center alkalmazottait nem vette át a BT vagy a központot birtokló szervezet, hanem azok a helyhatóságoknál maradtak és "másodállásban" dolgoznak a contact centernek. "Ez az outsourcing egyfajta megosztott modellje, amelyben mindegyik résztvevő részesül a közösen végzett tevékenység kockázatából és hasznából" - jellemzi a megoldást Peal.
Tom Carroll, az ITNet it-szolgáltató közszféráért felelős vezetője egyetért az előbbiekkel: "A hivatalok keresik a tevékenységeik racionalizálásának útjait és azt várják a szállítóktól, hogy dolgozzanak együtt velük a folyamataik átalakításán." Ennek eredménye aztán lehet az out- és az insourcing kombinációja, a megrendelő "felkérheti az it-szolgáltatót, hogy vegye át a hardvereit és javítsa az azokon folyó munka hatékonyságát, de megteheti azt is, hogy a fejlesztést házon belül végezteti el és maga folytatja tovább a rendszerek működtetését".
Milyen egyéb üzleti modelleket foglalhat magában ez a "vegyes gazdálkodás"?
Egy további lehetőség megosztott szolgáltatási központok létrehozása, olyan technikai bázisoké, amelyek például elvégzik a közintézmény könyvelését, pénzügyi elszámolásait, humánerőforrás-gazdálkodását, kezelik a kifizetéseket, a nyugdíjbiztosítással járó adminisztrációt stb. Ilyen megoldás működik már az egyik brit megyei egészségügyi intézményben. "A rendszert üzleti elemzés alapján készítettük, amelyben megvizsgáltuk, mibe kerülne egy outsourcerhez kihelyezni a tevékenységeket, és mit érhetünk el a szolgáltatási központtal" - mondja Graham Gornall, a központ vezetője. A pénzügyi szolgáltatásokra specializálódott CedAr szoftverét használó bázis az egy évig tartó elemzés, döntéshozatal és beruházás után 2002 áprilisában kezdte el működését, azóta a központnak átadott feladatokra rendelkezésre álló korábbi, változatlan erőforrásokat 15 százalékkal hatékonyabban használja fel a megyei önkormányzat és bázis vezetői már azon gondolkodnak, hogy külső megrendelőknek is kínálják majd szolgáltatásaikat.
Az üzleti szemlélet előretörése a közintézményeknél csak az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában jellemző?
Bár az erőforrás-kihelyezés például máshol is megjelent a közszférában, az előbb említett vegyes megoldások egyelőre csak mintát szolgáltatnak más országoknak. Kétségtelen, hogy a fejlett világban a közhivatalok egyre jobban átgondolják a fejlesztéseiket és szorosan ellenőrzik a projektek végrehajtását - mondja Baker kisasszony a PA Consultingtól. A közintézmények "sokkal jobban odafigyelnek a lépéseik üzleti értelemben vett hasznára és a lehető legtöbbet akarják kihozni a szolgáltatói szerződésekből".
Hogyan vélekedik az informatikai ipar a közszféráról?
Jelentős előnyök kompenzálják az it-szolgáltatókat azért, hogy a közintézményekkel kötött üzleteik kockázata és költségvetése nagyobb az átlagosnál. A kormányzatok sokkal jobb üzletfelek, mint amilyenek korábban voltak - mondja Ward kolléga a SchlumbergerSemától -, "időben kifizetik a számláikat és esetükben nem fenyeget az a veszély, hogy szállítóiknak is veszteséget okozva csődbe mennek".
(*) Magyarországon mások a gondok
A rendszerváltás óta a mindenkori kormányok változó intenzitással ugyan, de valódi és komoly erőfeszítéseket tettek és tesznek a hazai informatika fejlődéséért - nyilatkozta a NAPI Gazdaságnak Szlankó János, a KFKI Számítástechnikai Rt. elnöke. Véleménye szerint e szándék egyértelműen pozitív, miközben az anyagi lehetőségek változnak. Az állam az elmúlt években kiemelkedő fontosságú megrendelő volt: az állami beruházások nagyságának ingadozása hol jelentősen megdobta, hol fékezte a piacot. Olyan nagy projektek készültek, illetve indultak el, mint például az OEP, a rendőrség, a Magyar Posta, a MÁV infrastruktúrájának kiépítése.
A Financial Times felmérésének egyes negatív tapasztalatai Magyarországra nem vagy kevésbé érvényesek - mondta a KFKI elnöke. A hazai állami it-projektekre nem jellemző a kudarc, és gyakorlatilag egyetlen nagy informatikai beruházás sem szűnt meg teljesen vagy állt le tartósan azért, mert egy adott poszton leváltottak valakit vagy kormányváltás volt. Úgy tűnik, hogy ezen a területen a pártok képesek felülemelkedni nézeteltéréseiken, és belátják, hogy az informatikai infrastruktúra és az arra épülő rendszerek fejlesztése országos érdek. Az állami projektek vezetői között előfordul ugyan, hogy egyes újdonságok tekintetében nem annyira naprakészek, mint a versenyszférában edzett társaik, de a szakmai hozzáértésük jó. Úgy gondolom, hogy informatikai téren a magyar kormány igyekszik jól megválogatni és megfizetni a szakembereit - tette hozzá Szlankó.
Mindeme pozitívumok ellenére a nemzetközi statisztikák, felmérési adatok szerint az informatika sok fontos területén az átlag alatt van Magyarország, sőt az elmaradás néhány területen kifejezetten drámai, ráadásul az EU-hoz frissen csatlakozó országok között sem tartozunk a legjobbak közé. A felzárkózás érdekében az informatika területén határozottabb állami szerepvállalásra van szükség - jelentette ki a KFKI elnöke. Véleménye szerint a globális verseny átalakítja a nemzetközi munkamegosztást, és ebből az átalakulásból egyebek között azok tudnak profitálni, akik korszerű informatikai infrastruktúrával, modern rendszerekkel, azokat kezelni tudó, kiművelt emberekkel rendelkeznek. Mikor oldódik meg az elektronikus aláírás problémája? Át tudunk-e venni back-office tevékenységeket amerikai versenytársaik példáját követő fejlett európai országok vállalataitól? Lesz-e hazai tulajdonban maradó, regionális babérokra sikeresen pályázó hazai informatikai ipar? Mikor lesz a széles sávú internetes kapcsolat még nagyobb tömegekben elérhető és megfizethető? Hogyan teheti olcsóbbá és hatékonyabbá az államot az informatikai tevékenységek kiszervezése? Ezekre és egy sor más hasonló kérdésre határozott válaszokat kell adni, a terveket pedig következetesen meg kell valósítani - hívta fel a figyelmet a megoldandó problémákra Szlankó.
