Látnak fejlődést a magyarországi információs társadalom kiépülésében a Napi Gazdaságnak nyilatkozó informatikus szakemberek, de hozzáteszik: nagyon sok még a tennivaló. A következőkben azokból az interjúkból idézünk, amelyek eMagyarország sorozatunkban jelentek meg az elmúlt bő négy hónapban.

Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter:

– Milyen érzékelhető változásokat hoz a fogyasztóknak az elektronikus hírközlési törvény?

– Egyfelől mi bízunk abban, hogy olyan gyorsan növekszik és bővül a szolgáltatások köre, hogy erre a fontos területre majd egyre többet költünk. Ugyanakkor ha csak a mai szolgáltatásokat nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy azok olcsóbbak lesznek. (...)

– Milyen változások elé nézhetnek az új törvény következtében a vállalkozások?

– A nagy, kvázi monopolhelyzetben lévő szolgáltatók éves bevételét néhány tízmilliárd forinttal megfarigcsálja az új jogszabály.

– Hogy lehet akkor mégis elfogadtatni velük a törvényt?

– Oly módon, hogy másik oldalon viszont új teret nyit számukra a jogszabály, s valójában már ezt szolgálta a minisztérium elmúlt egyéves működése, amikor is a különböző lépéseinkkel – például az adókedvezményekkel, az új programokkal – hozzájárultunk a piacbővüléshez. (...)

– A törvényalkotás utolsó fázisában az alternatív cégek viszont elégedetlenkedtek, s felemelték a hangjukat. Mennyire tartja megalapozottnak az ő megjegyzéseiket?

– Az alternatívok tucatnyi pontban összefoglalt kéréseiből gyakorlatilag minden teljesült. Nagyon kedvező például az az uniós normáknak megfelelő szabályozási elem, hogy a nagyobb cégekre szigorúbb versenyszabályok vonatkoznak, míg a kisebbeket – amíg nem érnek el egy kritikus szintet – nem sújtjuk ilyen versenykorlátozó szabályokkal. E cégek tehát befuthatják növekedési pályájukat (úgynevezett JPE eljárás). Csökken jövőre az úgynevezett egyetemes szolgáltatási alapba befizetendő összeg, az új piaci szereplőknek pedig két évig egyáltalán nem lesz ilyen kötelezettségük. Azt is szigorúan ellenőrizzük, hogy az alternatív cég, amikor nagykereskedelmi áron vásárol a monopolszolgáltatótól, meg tudja-e képezni azt az árrést, amelyből aztán gazdálkodhat. (...)

Kürti Sándor, a Kürt Rendszerház Rt. vezérigazgatója:

Az elektronikus társadalom feltételezi egy társadalom rendszerszerű működését, ezen belül is elsősorban a nagyüzemi feldolgozóipar által gyártott, jó minőségű termékek készítésének a társadalom egészének szerveződésére kiható kultúráját.

- Mit tehetne hozzá ehhez az állam, az állampolgár és az üzleti szféra?

- Nézzük sorban. Az állam feladata két részre oszlik: egyrészt bizonyos nagy rendszerek - egészségügy, igazságszolgáltatás stb. - átalakítása teljes egészében rá hárul, másrészt szabályozó funkciót kell ellátnia, ki kell dolgoznia az e-társadalom játékszabályait és gondoskodnia kell ezek betartatásáról. Sajnos azt látom, hogy a politika egyelőre leginkább csak szavakban ismerte fel ezeket a teendőit. Azt mondhatjuk, hogy tíz éve lényegében gazdasági béke van az országban - fokozatosan kialakult a gazdaság új szerkezete, lényegében konszolidálódtak tulajdonviszonyai, tőkepiaca, pénzügyi rendszere, azaz ennek alapján meglenne a lehetőség egy szisztematikus építkezésre, minden érdekelt bevonásával olyan gazdasági-társadalmi stratégiák kidolgozására, amelyek az ország modernizálását, versenyképességét szolgálnák. Ehhez képest a politikában háború dúl, négyévenként vagy még sűrűbben kampányszerűen indulnak, majd állnak le programok. Senki sem ellenőrzi az elvégzett munkát, hogy a tapasztalatok alapján lépjen tovább, ezért nem tud beindulni egy a politikai ciklusokon átívelő evolúciós folyamat, amely fokozatosan alakítaná át a társadalom szerveződését. Az e-társadalom szempontjából vannak jó kezdeményezések - például a Sulinet program, amely remélhetően legalább a fiatalok tömeges informatikai alapműveltségét megteremti, vagy az e-aláírást szabályozó törvény megszületése, vagy az, hogy sikerült világosan elhatárolni a felelősségi köröket (a Miniszterelnöki Hivatalé a térségi fejlesztés, az Informatikai és Hírközlési Minisztériumé a szabályozás) -, csak attól tartok, hogy a jó lépések végrehajtását senki sem fogja ellenőrizni, a következő döntések nem a kontroll eredményére építve születnek meg, hanem ismét a nulláról indítanak el valamit.

Matlák Tamás a Grepton Informatikai Rt. igazgatósági tanácsadója:

- Mennyire fontos dolog egy vállalati informatikai szakember életében az e-társadalom, eMagyarország problémaköre?

- Számomra ez a terület azért érdekes, mert ötvöződik benne a társadalom- és a szervezéstudomány, a szociológia és az informatika, és ez szinte egyedülálló kihívásokat jelent az e-szolgáltatások megvalósításánál. Mint szakember tehát szívesen részt vennék az elektronikus államigazgatási szolgáltatások kialakításában, (...) de tapasztalataim szerint a szakma, az informatikai szállítók túlságosan sokszor ütköznek falakba, amikor lépéseket tennének az eMagyarország megteremtését szolgáló projektek indításának irányába. Így aztán napi munkámban ez a terület egyelőre a háttérbe szorul. (...)

- Úgy véli tehát, hogy a hivatalok részéről nem elsősorban a pénzhiány vagy a technológia fejletlensége lassítja az e-igazgatás fejlesztését, hanem szemléletbeli problémák.

- Nem ilyen egyszerű a helyzet. A kisebb önkormányzatoknál pillanatnyilag áthidalhatatlan gondnak látszik a pénzhiány. Néhány tíz- vagy százmilliós költségvetésükből csak mindig a legégetőbb gondjaikat próbálhatják meg orvosolni. Esetükben abban reménykedhetünk, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv végrehajtása enyhít ezen a problémán. A nagyobb helyhatóságoknál, állami szervezeteknél azonban valóban ennél súlyosabbnak, és nehezebben orvosolhatónak tartom a szemlélet megváltozásának igényét.

Ami a technológiát illeti, rendelkezésre állnak az e-közigazgatáshoz szükséges megoldások, a megbízható azonosítás, a kommunikáció, a testre szabás stb. lehetőségei. A személyi feltételek azonban több szempontból is problematikusak. Egyrészt kevés a motivált fiatal tisztviselő, a gyenge fizetések, a lassú, nehezen tervezhető előrejutás miatt ha meg is lenne bennük a készség, hogy élére álljanak a változásoknak, mire olyan helyzetbe kerülnek, hogy döntéseket hozhatnak, belefáradnak a napi küszködésbe. Másrészt az elektronikus szolgáltatások hatékonyabbá - kevesebb egyeztetéssel, egyszerűben, gyorsabban működővé -, átláthatóbbá tennék a hivatalok munkáját, ami végül is elkerülhetetlenül azzal járna, hogy többen elvesztenék az állásukat. (...)

- Mivel járulhatnak hozzá a mielőbbi eredményekhez az it-szállítók?

- A korábban említett falak ostromlása eléggé elvette a kedvét a szakmának, ezért - bár a háttérben folyik e-igazgatási megoldások fejlesztése - erejüket inkább az üzleti szféra igényeinek gyorsabb eredményekkel kecsegtető kiszolgálására fordítják. Figyelembe véve az államigazgatási szervezetek anyagi lehetőségeit és a hatékonyság követelményét, mindenképpen tipikus, többé-kevésbé bárhol telepíthető, szinte "dobozos" rendszereket kell kialakítanunk és arra kell felkészülnünk, hogy ne csupán egyszerre, hanem lépésről lépésre, mindig egy bizonyos igazgatási feladatot megoldva is tudjuk telepíteni azokat.

Salamon Márton, a KFKI-csoporthoz tartozó ICON Rt. igazgatóságának elnöke:

- Mennyire nyitottak az államigazgatásban telepített rendszerek az állampolgárok elektronikus ügyintézésének fogadására?

- Vannak biztató jelei az úgynevezett eMagyarország születésének, ugyanakkor egyelőre nagyon messze állunk ettől.

- Mi az oka ennek: a kormányzati szervek vagy a felhasználók felkészületlensége?

- Egyik is, másik is. Kezdjük az előbbivel. Több példát is sorolhatok a kész vagy majdnem kész rendszerekre. A KSH-nál például már 1998-ban telepítettünk egy olyan megoldást, ami lehetővé tette, hogy egyes adatokat előfizetői díjért "online" módon elérjenek az érdeklődők. Ma már természetesen vannak ennél korszerűbb rendszerek, akkor viszont nagyon újszerű szolgáltatás volt. Említhetek egy más cég által fejlesztett fontos szolgáltatást is: a cégbíróságon őrzött cégkivonatok ma már megtekinthetők és lekérhetők az interneten keresztül. Az ICON aktív közreműködésével jött létre a földhivatalok országos informatikai hálózata, amelyből az ügyvédi irodák szintén elektronikus úton kérhetik le az ingatlanok tulajdoni lapjait. Ügyvédektől tudom, hogy mindkét szolgáltatást szívesen használják - nem kell ecsetelni, mennyire megkönnyíti a munkájukat, hogy a percre pontos információk birtokában vehetnek részt a cégekkel, ingatlanokkal kapcsolatos szerződések megkötésében -, ugyanakkor a gépükre lekért okmányok nem hivatalos dokumentumok, a pecsétes változat megszerzéséért még mindig sorban kell állniuk a hatóságoknál. A feladat nagyobbik része, az adatbázisokat kezelő nagy informatikai rendszerek telepítése megoldódott, mindössze arra lenne szükség, hogy valamelyik állami intézménynél létrehozzák az elektronikus igazolást adó központot. Az elektronikus aláírások adását és elfogadását szabályozó törvény megvan, így ha ezt a hiányzó informatikai elemet hozzátennénk a rendszerhez, sok időigényes és bosszantó hivatalba járogatást és sorban állást megspórolhatnánk.

Áttérve az eMagyarország másik szereplőcsoportjára, az állampolgárokra, azt gondolom, itt sokkal nagyobb a lemaradás. Idehaza a lakosság körülbelül 20 százalékának van internet-hozzáférése és ennek a rétegnek bizonyára csak töredéke használja a világhálót elektronikus ügyintézésre. Ez nagy baj, mert hiába épül ki egy korszerű államigazgatási elektronikus szolgáltatási rendszer, ha azt csak a lakosság 3-5 százaléka használja, akkor semmi értelme, akkor ablakon kidobott pénz a rá költött nem kis összeg. A bankok nagyon pontosan kiszámolták, hogy négyszer-ötször kevesebbe kerül nekik egy ügy kezelése, ha azt nem személyesen, hanem "e-bankolva" intézi el az ügyfél. Ilyen számításokat érdemes lenne elvégezniük az önkormányzatoknak is...Úgy gondolom tehát, hogy a lehető legteljesebben támogatni kellene az internethasználat terjedését, illetve a komputerekkel kapcsolatos tudnivalók oktatását.

Scharek Viktor, a Griffsoft Informatikai Rt. igazgatósági tagja:

- Világos: a magyar szolgáltatók jobban ismerik a helyi jogi környezetet, több az itthoni bevezetési tapasztalatuk, olcsóbban dolgoznak, mint külföldi versenytársaik. Mi van akkor, ha mondjuk a Griffsoftnál kisebb vállalkozások még rugalmasabbak, még olcsóbbak lesznek és elcsábítják a vevőket?

- Ettől nem tartunk. Ma már nem lehet garázsban bütykölt programokkal piacra lépni, mint 15 évvel ezelőtt, mert ezek nem tudják felvenni a versenyt például a mi több ezer évnyi programozói munkát tartalmazó, sok referenciával rendelkező termékeinkkel. Ha valaki készítene is egy ezekhez hasonló programot, azzal is csak ideig-óráig érhetne el sikereket, mert tőke híján nem tudná egyszerre finanszírozni az értékesítést és a fejlesztést. Emellett a Magyarországon gazdasági igazgatói munkakörben dolgozó vezetők köre behatárolható: ez a réteg az elmúlt tíz évben jelentős tapasztalatokat szerzett a rendelkezésre álló termékről és ennek alapján dönt arról, milyen it-partnereket keres az újabb projektek indításakor...

- Jó, akkor nézzük a másik oldalról. A külföldi háttérrel működő versenytársaik piacra dobhatnak olyan "dobozos", szabványos terméket, amelyhez azért érdemes hozzáigazítania a működését a megrendelőnek, mert nemzetközi tapasztalatok alapján fejlesztették ki...

- Először is május elseje után a Griffsoft Rt. európai uniós vállalat lesz, ugyanazokkal a jogokkal és lehetőségekkel, mint amelyek megilletik a többi ide tartozó vállalkozást. Ha tetszik, e jogállása miatt jobban illeszkedik majd ehhez a piachoz, mint például egy amerikai székhelyű versenytársa. A kis- és középvállalati, illetve a közigazgatási szektorban minden országban erősek a hazai vállalatok, egyszerűen azért, mert bár például Magyarországon is az unió standardjaihoz igazodó jogszabályok lesznek érvényben, ám azok nem egy az egyben lesznek EU-s szabályok, hanem el is térnek majd a "szabványtól", hazai sajátosságokat tartalmaznak majd. Ennek megfelelően az alapvetően a magyar piacon tevékenykedő vállalatok, az itt működő hivatalok informatikai támogatását sosem lehet majd tisztán előre gyártott programokkal megoldani. Különösen igaz ez a költségvetési intézményekre, és még inkább az önkormányzatokra, amelyek nagyon egyediek, hiszen kissé "államok az államban": van saját költségvetésük, vannak vállalataik, művelődési intézményeik, térségi projekteket futtatnak. Így aztán az olyan hazai informatikai szolgáltatók, amelyeknek kezükben van például a termékeik forráskódja - tehát bármilyen szinten képesek módosítani a technológiájukat -, amelyek évtizedes helyi piaci tapasztalatot halmoztak fel, nyilván természetesebb, rugalmasabb, a problémákat jobban értő partnerei lehetnek a kkv-knak vagy a közigazgatási szervezeteknek, mint a nemzetközi nagyvállalatok leányai. (...)

- A közigazgatásban jelentkező igényre és a remélhetően bejövő uniós pénzekre alapozva ön szerint mennyi idő múlva jelenhet meg a hivatalokban az e-ügyintézés?

- Reális esélynek, belátható időn belül megvalósítható lehetőségnek tartom az e-kormányzati, e-önkormányzati megoldások elterjedését. Két fontos feltételnek kell teljesülnie ehhez: az egyik az adatbiztonság erősödése, a másik a felhasználó elektronikus azonosításának rendezése.

Komócsin Sándor (Napi Gazdaság)