Január közepe – de valójában már 2006 vége – óta különös, körülményeit tekintve eddig egyedinek számító ügy foglalkoztatja az amerikai jogászokat és jogvédőket: mit lehet tenni, ha egy gyanúsított az ellene szóló bizonyítékokat saját számítógépén, ám jelszóval védve tárolja?
A történet kezdete még 2006-ra nyúlik vissza, amikor a kanadai állampolgár, ám az USA-ban élő Sebastien Boucher-t a kanadai határon feltartóztatták, mivel a hatóságoknak olyan információ jutott a birtokába, mely szerint a férfi laptopján törvénysértő módon pedofil jellegű tartalmak találhatóak. A nyomozók elvették a notebookot, ám nem tudták megvizsgálni a merevlemez fájljait, mivel a gépet, illetve egyes meghajtókat jelszóval védte le tulajdonosa. Azóta próbálják meg rávenni a gyanúsítottat, hogy adja meg a belépési kódot, ám ő arra (az amerikai alkotmány ötödik kiegészítésében foglalt) alkotmányos jogára hivatkozik, mely szerint nem köteles önmagára terhelő bizonyítékokat a hatóságnak átadni.
Ilyen ügy – amelyben a gyanúsítottra vonatkozó terhelő adatok azért nem érhetőek el, mert az illető a digitális technológiát használva jelszóval védi az ellene szóló bizonyítékokat – ilyen nyilvánvaló módon még nem fordult elő az amerikai jogászi gyakorlatban, ezért némi tanácstalanság mutatkozik a szakemberek körében, mivel – hiszen az angolszász területeken a precedensjog alapvető útmutatásnak számít – az eset megítélése a jövő hasonló eljárásaiban hivatkozási alapul szolgálhat.
Kényszeríteni nem lehet
Boucher, a 30 éves gipszkarton-építő lemondott az úgynevezett Miranda-figyelmeztetés (ez az a jog, amelyet az amerikai akciófilmekből ismerünk: nem köteles nyilatkozni, mert ezt a bíróság később felhasználhatja ellene stb.) által biztosított hallgatási jogáról, együttműködött a hatóságokkal, s azt állítja, valóban töltött le pornográf anyagokat, ám nem tudta, hogy ezek között pedofil tartalmúak is vannak, s ha tudja, azonnal le is törli őket, ahogy ezt már korábban is megtette. Sőt, a határállomáson lezajlott vizsgálatnál bizonyos mértékig segítette is a nyomozókat. Mindezek ismeretében pedofil anyagok szállításával vádolják, melynek következtében 20 év börtön várhat rá. Boucher jelenleg óvadék fejében szabadlábon védekezik.
Az eljárás során az illetékes bíróság megpróbálta Boucher-t kényszeríteni, hogy fedje fel gépe jelszavát, mivel az általuk felkért biztonsági szakértő azt mondta, hogy ha nem árulja el, akkor a gép feltörése – a titkosító szoftver a PGP nevű cég terméke – esetleg éveket is igénybe vehet. S ez a szakértői vélemény okozta igazán a galibát, ugyanis az alkotmány értelmében nem kényszeríthetik a gyanúsítottat a jelszó kiadására, ám ha ennyire komoly titkosítással találják magukat szemben, akkor vádat sem emelhetnek, mivel a rendelkezésükre álló eszközök nem elégségesek ahhoz, hogy belátható időn belül megszerezzék a bizonyítékokat. E technikai probléma miatt – a híresztelések szerint – az Egyesült Államokban már több nyomozati eljárást megszüntettek.
Az egyes államok eltérő jogalkalmazási gyakorlata sem eligazító. Megtörtént már, hogy egy maffiózó fia ellen bizonyítékokat szereztek a gép jelszavának feltörésével, ám az is előfordult – szintén pedofil cselekmény esetében –, hogy a szövetségi bíróság nem fogadta el a bizonyítékot, mondván, hogy a merevlemez tartalma a gyanúsított agyának, „memóriájának kiterjesztése”, így a bíróság nem jogosult ennek vizsgálatára alapos ok nélkül.
Az amerikai jogászok megosztottak az ügyet illetően. Van, aki azt mondja, a gyanúsított nem tarthatja vissza ezt az információt, s vannak olyanok, akik óvnak ettől a gyakorlattól, mivel a jelszó kiadásának kötelezettsége messzemenően sértené a személyiségi és az adatvédelmi jogokat, s be nem látható következményekkel járna.
És nálunk?
Roppant érdekesnek találva az ügyet, megkérdeztünk magyar szakértőket, hogy egy hasonló esetben vajon Magyarországon hogyan zajlana le egy ilyen eljárás. Az általunk megkeresett Majtényi László, az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetője, volt adatvédelmi biztos, illetve Székely Iván, társadalmi informatikus, a BME GTK Információ- és Tudásmenedzsment Tanszékének docense gyakorlatilag egybehangzó véleményt mondtak egy esetleges magyarországi eljárásról. Ezek szerint, habár az amerikai és a magyar jog számtalan elemében különbözik, az önvád tilalma (tehát senki sem kötelezhető önmagára terhelő bizonyítékok felfedésére, saját magát vádoló vallomás tételére) alapvető alkotmányos jog Magyarországon is (bár az amerikai példával ellentétben, ez nálunk nem szerepel szó szerint az alkotmányban, ám vannak olyan, az alkotmányból levezetett rendelkezések, melyek ezt biztosítják).
Így nálunk egy hasonló esetben nem lehet semmilyen módon sem kényszeríteni a gyanúsítottat, hogy adja meg a gép jelszavát – a bizonyíték megszerzésének kötelezettsége a nyomozókra hárul. Ők viszont – akárcsak a fenti esetben az FBI nyomozói –, elkobozhatják alapos gyanú esetén a számítógépet, s azt átadhatják egy szakértőnek vagy cégnek, hogy törje fel a jelszót, s a megszerzett adatokat felhasználhatják bizonytékként. A megkérdezett szakértők azonban két fontos dologra is felhívták a figyelmet.
Majtényi László arra emlékeztetett, hogy ha a rendőrség bejut a gépbe, akkor is csak azokhoz az adatokhoz van joga hozzáférni, amelyek az ügy tárgyát képezik, máshoz nem. Székely Iván pedig arra tért ki, hogy egy ilyen esetben igen fontos, hogy ne merüljön fel az adatok megszerzésének törvénytelen módja – az USA-ban ez esetben semmisek az ilyen információk a bíróság előtt, nálunk mérlegelés kérdése –, tehát igen fontos annak megelőzése, hogy a jelszót „kiverjék” vagy megfélemlítéssel szerezzék meg a gyanúsítottól – s ez esetben mindegy, hogy tömeggyilkossággal, pedofíliával vagy bolti lopással vádolják az illetőt.
