Igen nagy port vert fel Elisabeth Blumiller riportja a The New York Times-ban, melyben a PowerPoint alkalmazás és a hadsereg viszonyáról számolt be részletesen, s a tudósítás érdekességét mutatja, hogy a Népszabadság szokásos pénteki Times-mellékletében többek között ma ennek a szövegnek a rövidített fordítását közli.
A cikk több amerikai katonai vezetőt is idéz, akik végtelenül elégedetlenek a bemutatókészítő program széles körű elterjedtségével a hadseregben, mivel szerintük a rengeteg dia, a program által megkövetelt logika félrevezető, elfedi a valódi problémákat, nem segíti a tisztánlátást, tömeges termelésük az értelmes tervezéstől veszi el az energiát: „Ha megértjük ezt a diát, akkor már meg is nyertük a háborút” – nyilatkozta Stanley A. McChrystal tábornok, az egyesített amerikai és NATO-erők afganisztáni parancsnoka, miután tavaly nyáron mutattak neki egy képet, mely seregének bonyolult katonai stratégiáját igyekezett bemutatni, ám inkább „egy tál spagettire” emlékeztetett.
Nagyításhoz klikk! a képre
A tábornok nem áll egyedül a bemutatókészítés elharapódzása miatt érzett felháborodásával: „A PowerPoint elbutít bennünket” – jelentette ki James N. Mattis tengerészgyalogos tábornok, az Egyesített Fegyvernemi Parancsnokság vezetője áprilisban egy katonai tanácskozáson, H. R. McMaster dandártábornok pedig, aki betiltotta a PowerPoint-bemutatókat 2005-ben, amikor sikeresen elfoglalta az észak-iraki Tal Afar városát, ezen a konferencián belső veszélynek minősítette a PowerPointot: „Veszélyes, mert a megértés és az ellenőrzés illúzióját kelti. Ám a világ bizonyos problémáit nem lehet csak pontokba szedve felsorolni” – nyilatkozta később McMaster telefonon a Timesnak.
McMaster véleménye szerint a PowerPoint legnagyobb bűne nem a spagettire emlékeztető ábra, hanem sokkal inkább a kiemelt pontok merev sorrendje (például egy, a konfliktus okairól szóló prezentációban), amely nem vesz tudomást az egymáshoz kapcsolódó politikai, gazdasági és etnikai erőkről. „Ha mindezeket a tényezőket figyelmen kívül hagyjuk egy háború esetében, akkor abból puszta lőgyakorlat lesz” – véli a tábornok, és más katonai parancsnokok is úgy gondolják, hogy a program elfojtja a vitát, a kritikus gondolkodást, az átgondolt döntést. S nem utolsósorban leköti a „PowerPoint-Ranger”-eiként emlegetett alacsonyabb rangú tiszteket, akiknek naponta diákat kell készíteniük, akár az Egyesített Vezérkar washingtoni tanácskozására, akár egy szakaszparancsnok bevetés előtti eligazítására Afganisztán egy távoli zugában.
Egy Irakban szolgáló szakaszparancsnok elmesélte, hogy a legtöbb idejét a bemutatók elkészítésével tölti, egy másik pedig azért kért türelmet az újságírótól a válasz késése miatt, mert most épp nem ér rá: PPT-ket kell készítenie.
