Százdolláros laptop: Vonzások és választások


Egyre közelebb kerül a megvalósításhoz Nicholas Negroponte álma, a „Laptopot minden gyermeknek!” (OLPC) program, mely a szegény országok gyermekeit kívánja ellátni olcsó hordozható számítógépekkel.

A tervek szerint e hónapban juttatják el a már szerződést kötött országokba az első 2500 számítógépet, hogy megszerezzék az szükséges tapasztalatokat, mielőtt júliusban elindul a tömeggyártás. A gépek az eredetileg tervezett 100 dollár helyett ugyan jelenleg 150 dollárba kerülnek, ám a projekt munkatársai azt ígérik, hogy amint megindul a tömegtermelés, a nagy szériában gyártott laptopok ára vissza fog esni az induláskor meghatározott 100 dollárra – vagy akár még olcsóbb is lehet. Jelen pillanatban a jövő évig 50 millió gép elkészítésére készülnek, de nem tartják lehetetlennek, hogy 2010-ig akár a 150 milliót is elérhetik, ami azt jelentené, hogy a világon szinte minden szegény sorban élő gyermekhez eljutnának ezek a modern számítástechnikai eszközök.

A Linux operációs rendszert futtató, forgatható képernyős, kamerával rendelkező, áramszünet esetén tízpercnyit energiát biztosító kurblis generátorral felszerelt gépekből eddig Brazília, Uruguay, Líbia, Ruanda, Pakisztán, Thaiföld és (még meg nem erősített információ szerint) Etiópia kormányzata rendelt.


A projekt eddig is meglehetős viharokat kavart, s a kritikusok most sem rejtették véka alá véleményüket. A két leggyakoribb kifogás az, hogy ezek a szegény országok még ezt az anyagi terhet sem vállalhatják, illetve, hogy az érintett államok okosabban is elkölthetnék ezeket az összegeket (élelmiszerre, egészségügyre, könyvtárakra és oktatásra). Afrikai vélemények szerint kétséges, hogy egy, a nyugati világból importált megoldás, az ottani oktatási gyakorlat sikeres lehet-e az ő kontinensükön, amellett attól félnek, hogy e gépek sorsa az lesz, ami általában az ide érkező segélyszállítmányoké: a végtelenül szegény családok a laptopokat majd a feketepiacra viszik, hogy pénzhez jussanak, amelyet majd szükségleteiknek megfelelően költenek el.

A Geekcorps nevű nonprofit szervezet (mely a fejlődő országok kommunikációs technológiájának fejlesztését tűzte ki célul) igazgatója arra mutatott rá, hogy a programhoz való csatlakozás például Nigéria esetében az ország egyévi költségvetésének 73 százalékába kerülne. Ám azt a kritikusok is elismerik, hogy a program elindítása következtében egy olyan, eddig nem létező számítógép jött létre, mely a szokásos 30–40 wattos fogyasztás helyett megelégszik két wattal, s merevlemez nélkül is tökéletesen működik a flash-memóriával, és a négy USB-csatlakozó segítségével még tovább is bővíthető. Emellett a gépeknek nincs szükségük kiépített kábelhálózatra sem, mert az úgynevezett mesh-hálózat segítségével összekapcsolódhatnak egymással is, a világhálóval is. Biztonsági megoldásként beépítettek egy távirányítású kapcsolót is, hogy lezárhassák a gépeket, ha esetleg a feketepiacra kerülnének. Ám a Geekcorps igazgatója ennek ellenére úgy véli, ezt az akadályt a hackerek könnyedén semlegesítik, s hihetetlen kísértés lesz egy ilyen gép megszerzése ezekben az országokban, ahol az emberek napi egy dollárból élnek, hiszen 200-300 dollárt is megkaphatnak majd a laptopokért, ha eladják őket.

Azóta történt

Előzmények