Áder János köztársasági elnök múlt csütörtökön a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium infokommunikációért felelős államtitkárává nevezte ki Vályi-Nagy Vilmost, aki eddig helyettes államtitkárként dolgozott a tárcánál. Az IT café megkereste az új államtitkárt, hogy magáról a kinevezésről, illetve két, az illetékességi körébe tartozó fontos ügyről kérdezzük.
Nagyobb súly
Az infokommunikációs államtitkári poszt Nyitrai Zsolt korábbi államtitkár távozása, 2011 szeptembere óta betöltetlen volt, a szakterület feladatait azóta két helyettes államtitkár látta el, közülük a kormányzati informatikai stratégia egyik szerzőjeként is ismert Vályi-Nagy Vilmos 2011 őszétől miniszteri biztosként hat hónapon át koordinálta és felügyelte a Kormányzati Informatikai Fejlesztési Ügynökség (KIFÜ) átszervezésével, hatékonyabbá tételével kapcsolatos feladatokat. Azt kérdeztük az államtitkártól, hogy miért volt szükség a kinevezésre, és miért éppen most került erre sor.
Vályi-Nagy Vilmos elmondta, hogy két, egymással összefüggő ok miatt töltötték be az üres kormányzati posztot. Egyrészt az államtitkársággal kapcsolatban álló iparági szereplők igényelték, hogy a kormányzati hierarchiában magasabb szinten álló vezetővel tárgyalhassanak, illetve az államtitkári rang jelezze azt a kormányzati szándékot, hogy a korábban megígért kiemelt figyelmet valóban megkapja az iparág, másrészt pedig államtitkárként Vályi-Nagy Vilmos szélesebb jogkörökkel, nagyobb szabadsággal rendelkezik munkája során.
Lesz stratégiai megállapodás
Következő kérdésünkben arról érdeklődtünk, hogy mi a véleménye az Informatikai, Távközlési és Elektronikai Vállalkozások Szövetségének (IVSZ) elnökének, Laufer Tamásnak közelmúltbeli nyilatkozatáról, melyben egyrészt szemrehányást tesz a kormánynak a szerencsejátékot szabályozó intézkedések okozta kár miatt, másrészt pedig a szövetség tagjai és a kormány közötti stratégiai megállapodást sürget. Az IVSZ állásfoglalása egyébként azért nevezhető némiképp meglepőnek, mivel az iparági szövetségre sokkal inkább a mindenkori kormánnyal szembeni lojalitás, mint a konfrontativitás a jellemző, az állami megrendelésekre igencsak rászoruló magyar piacon az IVSZ inkább érdekkijáró, mintsem érdekvédelmi szervezetként működik.
Az említésekből kiderült, hogy a Laufer Tamással kiváló személyes viszonyt is ápoló Vályi-Nagy Vilmos nem tulajdonított különösebben nagy jelentőséget az IVSZ elnökének veszteségeket emlegető mondatainak („véleménye az IVSZ-nek is lehet”), kész helyzetként kezelte a történteket, és Laufer Tamás megszólalását egyfajta enyhe nyomásgyakorlásként fogta fel, melynek célja a stratégiai együttműködés mihamarabbi kialakítása. Az államtitkár elmondta, hogy egy ilyen megállapodás formalizálása már jó ideje terítéken van, a szakmai találkozókon állandó téma, és kijelentette, hogy a kormányzat határozottan amellett van, hogy a közelmúltban bejelentett többi stratégiai megállapodás – többek között a Coca-Colával, az Alcoa-Köfémmel, a Daimlerrel, a Nokia Siemens Networksszel és a Richter Gedeonnal kötöttek – mellett hamarosan a hazai informatikai iparnak az IVSZ által képviselt szereplőivel is megegyezésre jussanak.
Egyeztetések az informatikaoktatásról
Végül arról kérdeztük az államtitkárt, hogy milyen módon kívánják konszolidálni azt a helyzetet, mely az oktatási tárca és közoktatásban dolgozó informatikatanárok között az új kerettantervekben meghatározott óraszámcsökkentés kapcsán kialakult. Mint ismert, Vályi-Nagy Vilmos még helyettes államtitkárként jelezte azt is: elképesztő lemaradásban vagyunk az informatikai oktatás területén, ezért egyeztetést kezdenek az oktatási szakállamtitkársággal a számítástechnikai óraszámok növelésére.
Az államtitkár ezzel kapcsolatban elmondta, hogy továbbra is kiemelt területként kezelik az informatika oktatásának fejlesztését, épp ezért a tárca az összes érintett bevonásával megindított egy több körben lezajló, a problémákat tisztázó tárgyalássorozatot, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy az informatika a közoktatásban kellő súllyal legyen jelen. Arra a kérdésemre, hogy vajon nem késő-e már mindez, nem kerülnek-e az oktatók nehéz helyzetbe, ha még hónapokat kell várni a tárgyalások eredményeire, Vályi-Nagy Vilmos azt felelte, hogy az egyeztetések nagy intenzitással folynak, és erre idő is rendelkezésre áll, hiszen jövő szeptemberig még több mint tíz hónap van hátra.
