Aktív témák

• #15358 Hydra SR addikt

  2009-01-03 17:15:45 #15358

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Hydra SR

  addikt

  No tehát, először is köszönöm mindenkinek a reakciókat, másodszor pedig íme a beígért werkfotók némi (regény méretű) magyarázattal. Lehet, hogy majd ebből egy blogot írok de most csak egy jó hosszú hsz. A képek a Pilisben készültek, lakott területen, kertben. A madarak évek óta etetve vannak telente:

  Amikre érdemes figyelni:
  Benapozottság: honnan jön a fény? melyik napszakban éri és mennyi ideig? Napkelte vagy napnyugta környékén a legszebbek a fények, érdemes erre figyelni a helyszín választásakor.
  Háttér: A munkatáv és a háttér távolságának aránya legyen legalább 1:4, ez az ideális minimum az én tapasztalatom szerint. Erre nem mindenhol van lehetőség, az első elrendezésemben közel sem valósult meg, ezért foltos sok helyen a háttér a legutóbbi hsz-emben linkelt képeken. Szintén ügyeljünk a háttér tartalmára, ne legyen benne egy fehér kerti bútor, egy piros vödör vagy egy kék száradó törülköző mert ordít, hogy nem a természet része.
  Közvetlen környezet: Legyen természetes hatású de egyben dekoratív is! Egy szépen korhadó fatörzs, mohás kő, bogyós termésű bokor ága ami vagy az élelmet öleli körül, vagy beszállóhelyként szolgál. Lehet díszíteni színes bogyókkal, feldobja a képet, de ne vigyük túlzásba mert az is természetellenes lesz. Egyébként meg a cinkék úgyis leverik hamar. Az etető akkor sikeres, ha a környéken van valami, ami kellően közel és jó magasságban van a kényelmes átrebbenéshez. Fajonként is változik, hogy melyiknek mi a kényelmes, érdemes megigyelni őket. Legyen terep különböző alakú lábaknak is a leszállásra! Egy kék cinege szívesen leszáll egy vékony csipkebogyó ágra, egy zöldike soha! A célterület nem feltétlenül kell, hogy az etető legyen. Lehet őket a beszállóhelyen is fotózni. Ha mégis az etetőn fotózzuk őket, alakítsuk úgy, hogy az élelem ne látsszon a képeken. Például a werkjeimen látható módon, vegye körül egy csomó mohás kő a szotyihalmot. Az elején csalogatásnak érdemes pár szem dióbelet is tenni, azt jobban szeretik. Hátránya, hogy ha szétszórják, ordít a képen az etetőanyag, míg a fekete szotyiszemek nem szembetűnőek. Másik hátránya, hogy hamar elfogy mert meló nélkül ehető, nem kell feltörni. (legalábbis nem érdemes héjastul adni nekik mert azt csak a szajkó tudja megtörni meg a mókus de ők ritka vendégek a kerti etetőkben ). Az evőhelyüket időről időre ideiglenesen vagy véglegesen odébb lehet tenni néhány métert de nem többet, tehát elég a fotózás idejére megépíteni a szép környezetet, nem kell a kert közepén hagyni nyárra is. Nyáron egyébként sem etetőt, hanem itatót kell nekik csinálni. Arról majd egy másik alkalommal.

  A siker egyik kulcsa: a szoktatás, a bizalom megszerzése. Sokáig kell etetni őket rendszeresen, mire elnyeri a környezet annyira a bizalmukat, hogy apróbb változtatásoktól ne ijedjenek meg, például hogy kikerült a kertbe egy lessátor ami eddig nem volt ott, kattogó hangok jönnek belőle, sőt, néha emberek mászkálnak ki-be. A legtöbb madár ami odaszokott, tudja, hogy vannak a sátorban, csak nem fél tőle. Amelyik viszont igen, annál még komolyabb trükkhöz kell folyamodni: a madár csak 1-ig tud számolni, néhány okosabb faj kivételével, de azok nem énekesmadarak. Ez azt jelenti, hogy ha bementek ketten a sátorba, akkor tudja, hogy vannak bent, de neki 1+1=1, tehát 1-en vannak bent. Utána az egyik jó látványosan távozik, 1-1=0, a sátor üres. Ne hidd, hogy nem látnak amikor bemész! Ha véletlenül téved arra valami idegen madár ami nincs odaszokva, az lehet, hogy nem tudja, hogy üres-e a sátor, de a többi látja, hogy bementél!
  A nagy hidegek és a hó kedvez az etetős fotózásnak, ilyenkor kevés élelmet találnak maguknak és a szokásosnál is többre van szükségük. Nagy hidegben a cinke megeszi naponta a saját testtömege 4-szeresét (egy kisétkű embernek is elég lenne). Az olajos magvakra van leginkább szükségük, szotyi és dió az aduász. Egy kevés diót mindig érdemes a szotyi mellé rakni, már csak a benne levő vitaminok miatt is. Ha már kihasználjuk őket, legalább gondoljunk az egészségükre és a túlélésükre is. Nem igényelnek nagyon változatos étrendet, elvannak szotyin és dión egész télen. Néha esznek mellé csipkebogyót vagy ilyesmit de azt megtalálják maguknak. Gyümölcsöt ilyenkor nem esznek, inni nem isznak semmit, esetleg egy kis zsírszalonna jót tesz a zsírháztartásuknak.

  A siker másik kulcsa: a kitartás. Előfordulnak peches napok, kezdeti nehézszégek amikor nem sikerül semmit sem fotózni. Ha itt feladod, sosem lesznek fotóid. Ne gondold, hogy ha az elején nem sikerült akkor nem is fog. Kitartás.

  A "sátor": szintező műszer állványa, ráterítve egy tönkrement napernyő vászna amin fölül luk van, és ha megfelelően forgatom, a luk előttem van és tudok rajta keresztül fotózni. Kellő rögzítéssel meg is tartja az obit, nem kell izomból tartani órákig. A műszerláb alternatívája lehet egy kellően nagy fotóállvány, a napernyőé meg egy régi rossz lepedő amiért már nem kár, ki lehet lyukasztani. Egy másik lehetséges megoldás a kartondoboz, csak abból jó nagy kell.

  Sátor szemből:
  

  Belülről:
  

  Az etető fölülről:
  

  Az elrendezés:
  

  Az etetőnél előforduló madarak (az én leshelyemen):
  Széncinege: a leggyakoribb vendég. Csapatostul érkezik amint az előörs felderítette és biztonságosnak ítélte a terepet. Hullámokban jönnek, időnként el sem férnek aztán el-eltűnnek egy fél órára. Általában van a csapatban egy domináns hím, aki nagyobb és színesebb a többieknél. Ha az etető olyan, hogy egyszerre kevés madár tud enni, akkor az ő érkezésére a többi fajtársa félreáll. A széncinke érkezik, körülnéz, vesz egy szem szotyit, mégegyszer körülnéz aztán elrebben egy közeli fára ahol feltöri a magot és megeszi. A szotyit a lábfejei közé szorítja és csőrével bökdösve töri fel. Időnként előfordulnak köztük kakaskodások, ilyenkor kissé széttárt, lefelé görbülő szárnyakkal táncolnak egymás felé, és a fejük tetején a tollak lelapulnak úgy, mint ha lapos lenne a fejük teteje. Az ő nyüzsgésük csalja oda a többi fajt.
  

  Kék cinege: egyesével vagy párban érkeznek, villámgyorsak. Néha épp csak érinti a lábuk a talajt, már kapják is fel a szotyit és rebbennek tovább. Nehéz őket fotózni. Kakaskodásba nem szoktak nagyon belemenni de ha régóta nem engedik őket az etetőhöz, agresszíven, nagy lendülettel érkeznek amitől az ott levő madarak egy pillanatra félrehúzódnak. Ennyi a kék cinegének elég ahhoz, hogy vegyen egy szem szotyit. Ritkábban érkeznek, mint a széncinkék.
  

  Zöldike: A cinkéknél nagyobb termete miatt ha ő az etetőn van, akkor addig senki nem ehet, amíg ő be nem lakmározott. Erős csőrével a szotyit helyben hámozza, a lábait nem használja hozzá. Ha más madár túl közel megy hozzá, lelapulva, nyitott csőrrel és kitárt szárnyakkal fenyegeti amíg el nem megy. Harcias faj, saját fajtársaival is fenyegetik egymást. Hol egyenként, hol kisebb, hol nagyobb csapatban érkeznek. Ritkán járnak az etetőre a cinkékhez képest, de olyankor sok időt töltenek ott, nem röpködnek összevissza, könnyen fotózhatók. Képesek a levegőben pár másodpercig kolibri módjára egy helyben lebegni.
  

  Fenyőpinty: egyetlen példánya jár hozzám, egy tojó. Valami oknál fogva egy zöldikével párban szokott érkezni, vagy legalábbis kis időeltéréssel, és megférnek egymás mellett az etetőn. A termetük és a csőrük mérete hasonló, inkább nem bántják egymást. Ő is helyben töri a szotyit. Napjában 1-2-szer jön, olyankor pár percet tölt ott de addig viszonylag könnyen fotózható. Első alkalommal bizalmatlan, nem érdemes kapásból fotózni mert elrebben a zajra és sokáig nem tér vissza.
  

  Barátcinege: Tavaly gyakori vendég volt és többen is voltak, idén egyszerre kettőnél többet még nem láttam és azok se sűrűn járnak. A széncinkéhez hasonlóan eszik, de nem harcias, és nem jár nagy csapatban. Egy vagy kettő jön, tavaly néha három is jött. Ritka megjelenése és félénk viselkedése miatt viszonylag nehéz fotózni.
  

  Erdei pinty: Nem száll az etetőre, inkább a földről eszik de azt sem az etető környékén, hanem amit a cinkék a fákról elejtenek törés közben, azt szedegeti fel. A sátor iránt gyanakvó, nem jön a közelébe. Egyetlen fotót sem sikerült készítenem róla. A pázsiton egyenként és kisebb csapatban is előfordul.

  Vörösbegy: Nagyon félénk. Az etetőre ritkán száll le, általában a beszállóágak környékén ólálkodik ha megjelenik. Bármi gyanúsat észlel vagy képzel, tovább áll. Általában nem jut el az etetőig a félénksége miatt, csak megközelíti. Nem sikerült még lefotóznom az idén, tavaly is csak nagyon gyenge képeket sikerült róla készíteni. Ha nem vagyok a sátorban vagy nem mozdulok és nem fotózok, akkor néha eszik a szotyiból, de ha megmoccanok vagy kattan a zár, a képen csak homályos farktollak lesznek. Valószínűleg előbb-utóbb lefotózható de még bizalmatlan.

  Csuszka: Idén még nem láttam, tavaly viszonylag gyakori vendég volt. Egyedül jár, rengeteget eszik, a szotyit nem pucolja meg, a csőrébe néha 4-5 szemet is betöm. Az összes többi énekesmadárnál nagyobb, a csőre pedig félelmetesen hosszú és hegyes. Határozottan érkezik, mindenki félreáll, ha jön. Nem fenyegetőzik, a jelenléte elég a tisztelethez. Főleg fára rakott etetőből szeret enni de az ablakpárkányról is megeszi a kaját, ha olyanja van. Közben az ablak túloldalán nyugodtan lehet bármit csinálni, ő tudja, hogy az ablak nem áthatolható. A fatörzseken közlekedik, meg a szélesebb ágakon, akár fejjel lefelé is tud kapaszkodni. Röpte esetlen, stabil leszállóhelyet igényel nagy üres légtérrel. Ha leszállt, könnyen fotózható.
  

  Utolsó gondolatok a filozófiai háttérre: bizonyára sokak számára idegen, hogy ennyit kell alakítgatni a terepet, átverni a madarakat és ez így már nem hiteles. Nos, valóban nem az, de énekesmadarakat aligha lehet másképp fotózni, nagy szerencse vagy extrém sok idő kell hozzá. Higgyétek el, elsőre így sem lesz egyszerű JÓ képeket készíteni. A legnagyobb természetfotósok is ugyanígy csinálják csak még több időt szánnak rá, még jobb a felszerelésük és jobb terepekre is jutnak el, nem a kertben fotóznak. Ha hiteles akarsz maradni, figyeld meg, hogy természetes állapotban mit esznek, hogy viselkednek, merre járnak a madarak és AZT próbáld hiteles hatással reprodukálni azzal, hogy a jól megrendezett környezetbe kényszeríted a madarakat. Másképp nem megy, énekesmadarat nem lehet becserkelni még 800-as telével sem. Láthatjátok a werken, hogy a 400-assal is milyen közel voltam, ennek még a duplája is kutyafüle, ha nem vagy jól álcázva, de az álca sem elég mert ugyan miért szállna le pont eléd, ha nem kap enni? A világ végéig fekhetnél az erdő talaján egy álcaháló alatt, akkor se fotóznál énekesmadarat egy darabot se jól de még tán rosszul se. Nem megy másképp, ezt minden természetfotós tudja. Egyszerűen túl kicsik, gyorsak, félénkek és ritkák.
  Annyit még megjegyeznék, hogy a les részleteit nem érdemes megoszani olyanokkal, akik nem fotóznak természetet csak a képeiket látják, mert egyből századát sem fogja a szemükben érni a kép, ha megtudják, hogy nem csak úgy elindultál az erdőben és a hatalmas tehetséged láttán eléd szálltak a madarak és te zseniálisan kattintottad le pont akkor, amikor szép részen volt. A laikusok azt hiszik, így készülnek ezek a képek, nem érdemes kiábrándítani őket mert csak lenéznek miatta és azt hiszik, csak te csinálod így és ez csalás. Mindazonáltal a természet számára nagyon hasznos ez a fajta lesfotózás mert több énekesmadár éli túl a telet.

  [ Szerkesztve ]

  A privát arra való, hogy olyasmit írj, ami nem tartozik másra. A szakmai kérdéseknek általában van topicja. Ha nincs, nyiss egyet.

Aktív témák