Aktív témák

• #7 talina csendes tag

  2008-02-08 08:58:35 #7

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  talina

  csendes tag

  Kedves Doktornő! (ugye nem baj, ha egy ilyen átfogó írás után így nevezlek...)
  Életem során én azt hiszem megéltem majdnem minden itt leírt érzelmi állapotot. Első babót terveztük és hála az égieknek - akik bizonyára tudják, hogy mennyire utálom a bizonytalanságot, és ha valami nem úgy, akkor és ott történik, ahogy én szeretném - megkíméltek minket a hónapokig, évekig tartó próbálkozástól. Amikor már a laborleleten is megláttam a kis plusz-jelet, hihetetlen, szinte fizikai öröm öntött el a lábujjaimtól a fejem búbjáig. (itt nem kell rosszra gondolni ) Luca megszületett még a szülést is egy hang nélkül bírtam végigcsinálni, teljesen "egyben voltam". Szerelem volt első látásra majd két évig.

  Aztán fel kellett ébrednem, ismét két vonal volt a terhességi teszten. Erről nem szívesen beszélek senkinek, úgyhogy csak itt utoljára említem a "nem-tervezett" terhességemet. Réka már fogantatásakor sem zavartatta magát, élni akart és valami csodával határos módon meg is fogant. Váratlanul ért. Napokig pityeregtem. Nem tudtam, hogy miből fogunk megélni, hiszen nekem a második babó után már nem járt a gyed, stb - tehát az anyagi dolgok is nyomasztottak. Másrészt valahogy úgy éreztem,hogy Luca és Anya közé áll valaki. Emlékszem, a védőnéninknél bőgtem el magam, neki meséltem csak ezekről az érzésekről. Úgy éreztem, cserben hagyom a nagyobbik lányomat. Az abortusztól mégis rettegtem. Akkor először megkerestem az abortusz.lap-ot, ahol végül nem mertem megnézni a Néma sikoly c. filmet.

  Már négy hónapos terhes voltam, amikor teljes szívemből kezdtem örülni az új jövevénynek. Viszont a szülés nehéz volt, sokkal fájdalmasabbnak éltem meg, mint az elsőt. Aztán amíg a kórházban voltunk, minden rendben volt. Volt tejem, Réka is ügyes volt. A hazatérés után azonban kezdett elszabadulni a pokol. Nem tudtam semmit pihenni, mivel saját anyukával nem rendelkezem, mindenki csak ígérgette a segítséget, egyedül éreztem magam, Réka semmit nem aludt napközben csak sírt, sírt és sírt. A barátnőmet hívtam fel néha zokogva, aki, mint később elmondta rettegett, hogy bajunk lesz, de nem akart átjönni, hogy hamarabb összeszokjunk Rékával. Életem legnehezebb négy hónapja volt. Sokáig lelkiismeret-furdalásom volt, hol Luca, hol Réka miatt. Rékát azóta persze feltétel nélkül imádjuk. Hisz olyan kitartással követelte a figyelmemet és akkora szeretettel volt felénk már újszülött korától, hogy nem lehetett nemet mondani neki.

  A legutóbb pedig ismét ránkijesztett a megbízhatatlan Mikulás. Már kezdtem rettegni. Ha ebből terhesség lett volna, nem tudtuk volna bevállalni. De megúsztam és azóta "megerősítettük az őrséget is". Hát, ez az én történetem. Bocsi a hosszáért.

  Zavard össze a világot: mosolyogj hétfőn!

Aktív témák