- TP-Link Archer C5 - AC1200 router
- Több stúdiót is bezár költségcsökkentésként a Microsoft Xbox részlege
- Windows 11
- Szabadulnak a kínai eszközöktől az amerikai szolgáltatók, de ez sokba kerül
- Telekom otthoni szolgáltatások (TV, internet, telefon)
- Synology NAS
- Linux kezdőknek
- Google Photos
- Mozilla Firefox
- Bocsánatot kért az Apple, mert nagyon mellélőtt a legutóbbi reklámjával
Új hozzászólás Aktív témák
-
-
joghurt
addikt
Mivel a Microsoft termékéből még mindig hiányzik a normális stílus-kezelés*, ami az OOo-ban/LibO-ban már évek óta megvan, ezért Word file-ok megnyitásakor és mentésekor eléggé reménytelen a formázások egészen más filozófiára történő konvertálása. Nem lepne meg, ha az MS is ezért kerülné egy rendes stílusrendszer bevezetését, mert átálláskor igen macerás lenne a régi őrülettel 100%-ban kompatibilis mentést csinálniuk.
*: A Word filozófiája alapvetően az, hogy Mancika kijelöli a kívánt szövegrészt, és átformázza közvetlenül. Igen, át lehet állítani mondjuk az összes "Címsor 2" formázást, de hogy ez milyen viszonyban van a helyi formázásokkal, és a szövegtörzsre beállított alapértelmezésekkel, na az mindig egy lutri.
A kérdésedre a válasz: Nem lesz 100%-ig kompatibilis a LibO és az MSO ODF-je. A dokumentum formátum a szabványos, így azt mindkettő tudja írni/olvasni**. Az már egészen más kérdés, hogy az abban foglaltakat melyik csapat hogyan értelmezi, és pláne hogy miként valósítja meg.
**: Bár még az MSO 2010 is csak az ODF 1.1-et tudja kezelni, a LibO 3.5 pedig már ODF 1.2-ben ment, így az MSO visít rá.
A Microsoft csak azért csinált egy "nyílt" formátumot magának, mert rengeteg kormányzatnak lett elege a zárt, amerikai cégtől függő dokumentumokból, így muszáj volt csinálniuk valamit, ha nem akartak egy hatalmas piacot elveszíteni. A végeredményt tudjuk: a nemzeti ISO-testületeket telenyomták MS-partner cégekkel, mert a szavazás darabra ment.
A tej élet, erő, egészség.
-
#101
attila9988
őstag
ddekany
#100
attila9988
őstag
Az igazi különbség az, hogy eleve más az alapkoncepció. A tex primitíveket valóban nem kell idekeverni, a latex -et annál inkább.
A writer -ben ugyanúgy mint a koncepció eredeti szállítójában a word -ben, a betű festegetés mindennek az alapja. Jelölj ki valamit, kattintgass az ikonokon hogy milyen legyen, és mehetsz tovább. Ez így jó is egészen addig, amíg egy pár bekezdéses, pár oldalas rövidke valamit írsz. Ha azonban valami hosszabbról van szó, esetleg elképzelhető hogy majd később belemódosítasz, akkor kínosan kényelmetlenné válik a dolog. Ha többen is dolgoztok a doksiaval, akkor meg pláne.
Ezt hivatott ellensúlyozni egy zsák módosítás, amit időközben a Microsoft bevezetett. Ilyenek pl a stílusok, és a sablonok. A sablon kérdését pofon egyszerűen oldották meg, jóformán a sima doksitól csak a kiterjesztésében különbözik, valamint abban, hogy amikor el akarod menteni, nem írja felül a rendszer, hanem a mentés ablakot kapod. Ettől függetlenül ugyanúgy szét lehet gányolni az egészet, mit akármelyik dokumentumot.
A stílusok kezelése pedig nem más, mint formázási utasítások névvel ellátott csoportja, amiket hozzárendelhetek bizonyos objektumokhoz. El kell ismerni, hogy ez sokat segít az ilyen office -os cuccokon, de sajnos az alap koncepció miatt nem feltétlenül a legjobb megoldás. Leginkább azért nem, mert a hozzárendelést nagyon könnyű tönkretenni egyetlen billentyű leütéssel. Ha ugyanis megformázol egyetlen karaktert is egy olyan bekezdésben amihez stílus volt rendelve, onnantól kezdve ahhoz a bekezdéshez már nincs stílus rendelve. Az egy sima formázott bekezdés lesz.
Másik probléma, hogy nem is igazán lehet megállapítani első ránézésre valamiről, hogy stílussal van -e formázva, vagy sem. Bele kell állni a kurzorral, formátum felfedő ablakkal kell vacakolni.
További gond, hogy a program egy egy stílus módosításánál nem veszi figyelembe (nem is veheti ilyen formában) a többi, nem a stílushoz köthető elem elhelyezését, megjelenését.
A fentiekből következik, hogy egyetlen rossz helyre tett üres bekezdés is tönkrevághatja a dokumentumképet, illetve minden egyes, akár stílus módosítás után át kell darálni a komplett anyagot, hogy lássuk mi hova csúszott el. Egy csomó utómunkával jár, és erre SEMMILYEN segédeszköze nincs a rendszernek. Nem tehetem azt meg egyszerűen, hogy megváltoztatom a dokumentum betűtípusát egy mozdulattal, mert széthányja nekem az egészet.
- Ha pl ctrl+a -val mindent kijelölve nyúlsz a betűtípushoz, akkor értelemszerűen minden, esetleg létező stílusodat kigyomláltad a doksiból, és széthányja az egészet.
- Ha vannak stílusaid, akkor azok mindegyikében módosíthatod a betűtípust, de nagy a valószínűsége hogy akkor is széthányja az egészet, főleg ha ábráid is vannak.
Ráadásul mi van akkor, ha menet közben kiderül, hogy nem is A4, hanem A5 -ös lapokra kellene tördelni. Itt kezdődik a rémálom. És teljesen mindegy, hogy a LO éppen pont valami xml -ben tárolja a saját beállításait, ez nem fogja befolyásolni a lehetőségeidet.Latex -nél pedig alap helyzetből van mindennek egy stílusa. Lehet egyedileg formázni részeket, de csak ritkán, indokolt esetben szokás. Ez már csak azért is így van, mert latex -ben nem az a többlet munka ha normális stílusokba szervezed a dokumentumot hanem az, ha elkezdesz mindent egyedileg megformázni. Tehát itt adja magát a rendes megoldás.
A különböző elemek elhelyezésével nem lesz gond, mindegy mekkora a dokumentum, mindegy mennyi kereszthivatkozás/ábra/táblázat/akármi van benne. (A szedési minőséget már meg sem említem, amitől az office -os cuccok még mindig nagyon messze vannak) Ha meg akarom változtatni a betűtípust, átírom azt az egy sort, és kész. Nem fogja szétzúzni a dokumentumomat.Még ragozhatnám sokáig, de a lényeg. Rövid doksikhoz jók ezek az irodázós cumók. Képekkel teletűzdelt különlegesen formázott egyedi dolgokhoz meg scribus kell, vagy ahhoz hasonló. 10 oldalnál hosszabb, akár több ember által szerkesztett dokumentációkhoz, leírásokhoz meg inkább latex.
Szóval csavarhoz csavarhúzó, szöghöz meg kalapács.
(az xml -t meg utálom, mert abban kézzel dolgozni nem embernek való, ráadásul pl a docbook -ból kikonvertálni egy normális pdf -et szintén nem valami kényelmes megoldás. Nekem nem jön be. Nagy, netes tudásbázisokhoz lehet hogy ez a jó - freebsd manual - de egyébként inkább latex)
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#103
attila9988
őstag
ddekany
#102
attila9988
őstag
de van egy sejtésem, hogy ott nem tudsz transzformációkat végrehajtani a makrók (ha ez volt rá a kifejezés...) fáján, ehelyett helyben kibontod őket feldolgozáskor, nem?
ŐŐŐ nem. Nem is nagyon sikerült dekódolnom ezt a mondatot.
Tehát... mit kellene kibontanom és hova?főleg olyan sémákkal mint az (X)DocBook meg a DITA.
Egy darabig érdekelt engem is ez a kettő. Ha neked sikerült valaha is értelmesen dolgozni vele, akkor írhatnál pár tippet. Mert odáig rendben van hogy megcsinálod az xml file -t. De aztán egy nagy szívás az egész. (Igazából már az is amikor megcsinálod az xml file -t.
)Szerintem meg jobban járt volna az emberiség, ha kezdetektől csak szemantikus szerkesztés van.
Amikor látom ezeket a primitív webes sz@rokat, én is egyre inkább ezt gondolom..
[ Szerkesztve ]
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#105
attila9988
őstag
ddekany
#104
attila9988
őstag
forrás XML -[transzformálás pl. vmi "stíluslappal"]-> kimenet XML (-> [XSL-FO] -> PDF).
Igen, ez rendben is van. Csak éppen szerintem ez így, egy óriási szívás.
És ahogy látom, nem csak nekem az. Az XXE szerintem egy hulladék, de ez egyéni ízlés dolga. A fizetős biztos jobb, de én nem fizetnék érte. Illetve nem is akarom magam bezárni egy programba.Ellenben, a LaTeX command-ok olyanok, ha jól sejtem, mint valami eljárás hívások.
Igen, tulajdonképpen erről van szó. Maga az elv - hogy a formátumot ne keverjük a tartalommal - itt is ugyanaz, és ez a rendszer egy sokkal régebbi, kiforrott dolog. Ráadásul van mögötte egy profi szövegszedő rendszer, a tex.
Szerintem ezerszer kényelmesebb a latex mint akármelyik xml -es ökörködés. Ami egyébként pl docbook -hoz elérhető rendszer, az a jade. De igazából az is a latex segítségével készíti el a végső pdf file -t.
Ha valami nagy, netes tudásbázis a cél, és vannak a konvertáláshoz jó eszközeid, akkor biztos érdemes docbook -ot használni, de ott sem közvetlenül szerkesztve.
Bár én lehet hogy akkor sem ebben gondolkodnék, hanem pl itt van ez:http://www.gnu.org/software/texinfo/
Ez is tex alapon megy, de a latex -től eltérő rendszer, speciálisan a többféle kimenethez igazítva, konverterekkel, meg mindennel ami kell.
No de mindegy. Lényeg hogy van bőven eszköz a dokumentumkészítéshez, csak meg kell találni a megfelelőt. Latex -re meg nézz rá mostanában is, úgy fest régen volt dolgod vele.
Aztán majd ráérzel a dologra, mennyivel vacakabb ilyet szerkeszteni:
<!DOCTYPE example PUBLIC "-//OASIS//DTD DocBook XML V4.1.2//EN"
"http://www.oasis-open.org/docbook/xml/4.1.2/docbookx.dtd">
<example><title>A DSSSL Function</title>
<programlisting>
(define (node-list-filter-by-gi nodelist gilist)
;; Returns the node-list that contains every element of the original
;; nodelist whose gi is in gilist
(let loop ((result (empty-node-list)) (nl nodelist))
(if (node-list-empty? nl)
result
(if (member (gi (node-list-first nl)) gilist)
(loop (node-list result (node-list-first nl))
(node-list-rest nl))
(loop result (node-list-rest nl))))))
</programlisting>
</example>Mint ilyet:
\documentclass[10pt,a4paper]{report}
\usepackage[latin2]{inputenc}
\begin{document}
\author{név}
\title{cím}
\maketitle
\chapter{fejezet cím}
blablabla
\end{document}Utóbbiból meg azt gyúrsz amit akarsz, rengeteg eszköz van rá.
[ Szerkesztve ]
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#107
attila9988
őstag
ddekany
#106
attila9988
őstag
Csak látni kell, hogy ez ökoszisztéma/szubkultúra kérdése, nem a technikai gyengeségek következménye. Magát az XML-t vagy a DocBook sémát hibáztatni ezért tudatlanság lenne.
Ezt én értem. Nem is állt szándékomban leértékelni a docbook -ot, vagy a dita -t (bár ezt az utóbbit kevesebbre tartom). De azt hittem, hogy most gyakorlati használhatóságról van itt szó. Van olyan helyzet, amikor az XML a helyes út, de a hétköznapi, vagy annál valamivel komolyabb dokumentumszerkesztés, pont nem ez a helyzet. A latex viszont bátran ajánlható word -ös/writer -es szenvedés helyett, mert meghálálja magát. Viszont azt már kevésbé tudom elképzelni, hogy ilyen esetben valaki elkezd docbook -ot irkálni valami xml editorral.
Ezt a szerepet töltené be az XSL-FO implementáció. Pár éve mikor nézem, ebből ingyenes csak az Apache FOP volt,
Hát ez az. Nem nagyon van semmi használható cucc. Kézzel szerkeszteni ugye őrültség. A már tárgyalt xml editor pl egyáltalán nem jó, és nem is gyors. Én nem dolgoznék vele, hacsak nem muszáj. Itt meg is jegyezném hogy egy latex doksit bármilyen text editorral összedobok, akkor is ha semmi extra segítséget nem ad hozzá.
Az egy DSSSL implementáció, ami maga egy elavult szabvány.
Ez teljesen igaz. Viszont ha valami működőt keresel, előbb utóbb belebotlasz, hiszen nincs túlkínálat ezekből a programokból.
Khm... De nem is kellene forrás szinten szerkeszteni DocBook-ot, mert nem arra van (ellenben a LaTeX arra volt eredetileg).
Ezzel is ott lyukadunk ki, hogy a docbook felhasználási területei nem azonosak a latex -ével, vagy a writer -ével.
A példa programlisting-en belüli LISP-szerű forráskód meg nem a DocBook része, és az az egész dokumentum kb semmiből nem áll csak abból és egy DOCTYPE deklarációból, szóval ezt most így minek is kellett betenni?
Csak az xml általános, kaotikusan kinéző formátumát akartam szemléltetni, a letisztult, egyszerű latex kóddal szemben. De ismét mondom, nem akarom technikailag leszólni az xml -t, csupán nem hiszem hogy a hétköznapi dokumentumszerkesztésben lehet neki szerepe. Nem arra való. (hacsak nem háttérként szolgál olyan programok alatt, mint mondjuk pont a writer. Persze ez már megint egy kicsit más helyzet mint a docbook esetében)
Mellékesen a LaTeX példában a "10pt,a4paper" tartalom és formázás keveredése...
Nem, nem az. A latex dokumentum a
\begin{document} ... \end{document}
között helyezkedik el. A Legtöbb formai meghatározást viszont ezek elé tesszük. Formázó utasításokat tehetünk a dokumentumba is, de ez nem szokás csak speciális esetekben. Pl mikor egy címoldalt készítünk, vagy ki akarunk emelni valamit különleges módon.„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#109
attila9988
őstag
ddekany
#108
attila9988
őstag
Pedig szerintem az alap elképzelés korszerűbb mint a LaTeX-é
Bizonyos értelemben igen. De nem biztos hogy hatékonyabb is.
Amúgy a mellékszál on-topic vetülete az lett volna, hogy ezek miben különböznek a MO/LO stílusoktól.
Ezt szerintem meg le is írtuk. Ha valaki erre jár, érteni fogja.
Ha lenne LO-ban valami strict mód ... akkor közelebb kerülne ezekhez.
Az érdekes a dologban az, hogy létezik is ilyen szerkesztő. Lyx a neve. Tulajdonképpen maga a program a háttérben latex forrást készít, és azzal is fordít. De mindezt eltakarja egy "baráti" felülettel. Én mondjuk a magam részéről nem igazán szeretem, de csak azért mert egy szint után már inkább akadályoz, legalábbis engem.
Viszont kezdésnek kitűnő, és jól példázza hogy a betűfestegetős office cuccoknál sok esetben mennyivel hatékonyabb lehet, ha a formázást nem olvasztjuk bele teljesen a tartalomba.
Sok területen megfigyelhető mindez, már .ass file -ok is arról szólnak - részben - hogy stílusokkal dolgozhat az ember. Egyedül a word, és a klónjai ragaszkodnak ennyire a betűfestéshez. (Persze a kiadványszerkesztésnél ennek is meg lehet a haszna, de érzésem szerint az irodázós programok esetében pont rossz az arány. Azt pl sosem értettem, hogy miért engedi üres bekezdések beszúrását. Egy sor nagyon tipikus hibát lehetne kikűszöbölni ha nem tenné)Az meg szerintem nem járható, hogy szerkesszen mindenki forrás szinten, akkor sem ha LaTeX-szerű a szintaxis.
Pedig ott ez nagyon kényelmes dolog. Írod a szöveget, és ha épp egy fejezethez érsz, odabiggyeszted a megfelelő szót, hogy jelezd az új bekezdést, és a címet. Majd írsz tovább. Ki akarsz emelni valamit? Odaírod a szót, amivel jelzed hogy ki kellene emelni az adott mondatot. És így tovább... Sok esetben alig kell levenned a kezed a billentyűzetről. A word -ös szenvedéstől 1000x jobb.
Én nem nagyon tudok ettől kényelmesebb dokumentumszerkesztést elképzelni. A formázási utasításokat meg akkor adom meg, amikor akarom. Odaírom az elejére, és már köpi is ki magából a szépen megformázott pdf -et.„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
bambano
titán
az igazi titkárnők, akik eszement sebességgel gépelnek, sokkal gyorsabban tudnának latexben dolgozni, mint az ilyen hol az egerem, lenézünk, keressük meg, jelöljük ki, bogarásszunk a menüben, tegyük vissza a kezünket a klavira stílus.
az egeres betűfestős felület nem csak rossz, hanem lassú is.
Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis
-
#114
attila9988
őstag
ddekany
#112
attila9988
őstag
hogy ha az alapértelmezés miatt valaki két entert üt bekezdések közt, akkor az oldaltörésnél azt mint bekezdés közti helyet fogja fel, és ne tolja át félig vagy egészben a következő lapra, meg hasonlók.
Ezért is írtam korábban, hogy a word alapjában véve nem hosszú dokumentumok készítésére lett kitalálva.
Az üres bekezdést azért teszi új lapra a lap alját elérve, mert számára az egy teljes értékű bekezdés. És mivel szerkeszteni is lehet, ezért sokan össze vissza gányolják a dokumentumot, akár csak véletlenül is, az ilyen gazdátlan, felesleges bekezdésekkel.Szerintem annyi intelligenciát adhatnának 2012 -ben a word -nek, hogy - ahogy írod - a dupla entert úgy értelmezze, hogy az elsőt eltünteti, és a másodiknak ad egy sornyi térközt. Így mindenképpen hatékonyabb lenne. Ha 5x nyomják le az entert, akkor meg 4 sornyi térközt.
Bár ilyen esetben meg azért sírnának a felhasználók, hogy nem tudnak az "üres" helyre írni, biztos tönkrement a word.
Így viszont számtalan hiba forrása ez, a végtelen számban egymást követő szóközzel együtt, ami szintén karakternek minősül, ergo formázni is lehet. És ha én 145 szóközből kettőnek a méretét megnövelem, akkor el lesz csúszva minden.De ezeken kívül is van baj. Mert ha valaki nagyon tudatosan, és jól használja is a writer -t/word -öt, akkor sem biztos hogy egy másik gépen valamilyen beállítás miatt nem fogja máshogy betördelni a dokumentum egyes részeit, amitől aztán minden további elem máshova kerül.
Tudom hogy mindenki gyűlöli rajtam kívül, de csak példának, XXE-ben sem nyúlsz szinte soha az egérérét, ha már rutinod van benne. Ha meg ritkán csinálsz valamit, vagy kezdő vagy, az ikonok és a menük jól jönnek.
Ettől még az xml meglehetősen bonyolult egy mezei latex kódhoz képest. Ha meg beleszoktál egy ilyen vizuális XXE szerű valamibe, nem is biztos hogy mással értelmesen bele tudsz nyúlni.
Amúgy a forrás szintű dokumentum felvitellel nekem az a fő gondom, hogy ebben a témában pont van egy elég közismert vizuális nyelvünk (címek nagyobbak, stb.), szóval ezt ki kéne használni
Erről beszélgetünk.
Latex -be pont ezt csinálod. megmondom neki hogy \chapter{Első fejezet} és onnantól kezdve ott van az a fejezet. Semmi más teendőm nincs vele. Még akár át is definiálhatod más szóra ha neked ez nem tetszik.És az olvasás "sebessége" (áttekinthetőség) eleve legalább olyan fontos, mint a felvitel.
Én ránézek a latex doksimra, és látom mi micsoda. Word -ben nem. Docbook -ban meg meg kell erőltetnem magam.
[ Szerkesztve ]
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#115
attila9988
őstag
ddekany
#111
attila9988
őstag
(bár... azok is megérnének egy misét, főleg Linux témában, de ez már messze vezetne).
Ez ugyan nem vág témába, de *nix -en a config file gányolás a disztribútorok bűne szokott lenni. Illeve maga a bash script -elés sem mindig szerencsés, mert változhat sokminden ami miatt pont nem úgy fog neked működni, ahogy gondoltad. Még szerencse hogy ott vannak olyan hasznos eszközök, mint a perl.
Nézz rá egyszer a freebsd -re. Nem akarom túldicsérni, de legalább minden jól van dokumentálva, és a helyén van.„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#117
attila9988
őstag
ddekany
#116
attila9988
őstag
XXE esetén történetesen a valódi elem és attribútum neveket látod/gépeled, meg tudod, hogy mi mibe van beletéve, szóval a nehéz részt, a sémát, tudni fogod. A könnyű részt, az XML szintaxist (ami kb <elemnév attribútumnév="érték">tartalom</elemnév>), azt mondjuk nem gyakorlod vele. De amúgy olvashatóra formázza a forráskódot (tördelés, behúzás), meg nincs rejtett szemetelés, szóval bele lehet nyúlni simán forrás szinten ha nagyon akarsz.
De ez így azért elég macera nem? Bár nekem maga az XXE sem tetszik. Ha meg belenyúlok a forrásba valami szerkesztővel, akkor is van épp elég gondom.
De mikor pdf -et akarok, akkor is elég macera a stíluslap megtalálása, kezelése.Mondok valós példát. Kellett nekem pár doksi egy programnyelvvel kapcsolatban, és találtam egy netes cikksorozatot amiben benne volt amit akartam. Gondoltam kinyomtatom, mert én már csak ilyen maradi vagyok, papírról szoktam olvasni.
Persze előbb kicsit ki akartam pofozni. Word vagy writer kizárva, mert nem fogom copy/paste után átrágni magam rajta, se kedvem, se időm annyit szenvedni. Ráadásul nem ártana ha a forráskód is ki lenne emelve, és nyilván ezt sem akarom kézzel, meg nem is tudnám... ugye pont azért kell a könyv hogy tanuljak.
Mit tehetek? Összedobtam egy latex doksit. Van egy jó kis csomag ami a megfelelő környezetbe zárt szöveget adott nyelven írt forráskódként kezeli, és formázza. Ezt ráraktam gyorsbillentyűre. Bemásoltam a komplett cikksorozatot a file -ba, majd kikerestem a címeket, és pár billentyűleütésből "megjelöltem" őket a tex -nek. Sorok tördelése nem érdekel, azt majd a rendszer úgyis megcsinálja. Ezek után megkerestem az összes forráskódot, majd kijelölve őket, egy egy gyorsgombbal a megfelelő "körítést" megkapták.Ennyi. A pdf tökéletes minőségű lett. Kulcsszavak kiemelve, megjegyzések dőlten szedve. Felesleges szóközök kigyomlálva. Nincsenek fattyú, és árva sorok. Főcímek nagyok, alcímek kisebbek. Tartalomjegyzék van (ez is egy parancs az elején). Nem tudom mi mással lehetne ezt ilyen egyszerűen, gyorsan, és hasonló minőségben megcsinálni, de hogy word -el nem, az biztos. Docbook -al meg szintén nem. Akár mehetne a nyomdába is, ha én írtam volna.
Amiről én beszélek, az az, hogy nem \chapter{A lovak élete} van, hanem "A lovak élete" szép nagy betűkkel.
Erre hoztam neked példának a lyx -et. Nézd meg. Az pont ilyen. Mutat valamit vizuálisan, ami ugyan véletlenül sem az ami a végső doksi lesz, inkább csak jelzi hogy nagyjából mi micsoda.
És nehogy azt mond nekem, hogy egy rendesen formázott címet nem hamarabb azonosítasz be, mint egy \chapter-t...
Pedig de. A formátum kiemelés miatt a \chapter kiviláglik a szövegkörnyezetből...
De legalábbis itt legalább látom hogy mi is az az elem. Mert a \chapter a dokumentum szintet is jelzi. (illetve sima szöveges dokumentumban nem nagyon lehetne megoldani hogy hatalmas formázott cím legyen, legfeljebb a szerkesztő csinálhat ilyesmit, mint pl a lyx. Próbáld ki) Egy word -nél meg ugye látsz egy vastagított nagybetűs sort. Oké hogy azt címnek szánták, ez egyértelmű. De az már kevésbé hogy ez most "festett" sor, vagy stílussal formázott.[ Szerkesztve ]
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
bambano
titán
nyilván az sosem fordul elő senkivel, hogy a toolbaron kotorászni kell, mire megtalál valamit.
meg az se, hogy hirtelen hózentróger lesz a toolbarból...amik itt elhangzottak a tex ellen, azok nem valós érvek. pusztán annyi történt, hogy aki életében először worddel találkozik, annak a word ivódik be, aki meg tex-hel, annak meg az. ezért kellene már mást is oktatni, nem csak májkroszoftot.
Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis
-
Syl
nagyúr
Valószínű, hogy az én agyam "nem normálisan" működik, ezt nem is vitatom. De én naphosszat ki sem lépek az InDesign-ból, és a Photoshopban is órákat szoktam eltölteni. Több tucat billentyűkombinációt használok állandóan, menüpontokat, ne adj Isten ribbonokat rühellek masszírozni.
Mindez valószínűleg azért alakult így, mert én bőven a windows és a word előtt kezdtem el a "számítógépezést".
A rendes behúzott bogyós felsorolás pedig nekem annyit tesz:
<ul>
<li>
Holott nem vagyok webfejlesztő.Never let your sense of morals prevent you from doing what's right.
-
#130
attila9988
őstag
ddekany
#127
attila9988
őstag
na de most komolyan gyorsabban ismered fel, mint egy bogyósan megjelenített listát? És nem látod kevésbé "zajosnak" az utóbbit?
Én nem látom annak. Meg is mondom neked hogy miért. Ha ránézel egy word doksira, akkor látod hogy van pl egy vastagított betűvel szedett sor. Ebből nem tudod meg hogy az milyen módon lett megformázva. Nem tudod hogy alatta/felette térköz van -e, vagy üres bekezdés. Nem tudod hogy rendes behúzás van -e egy bekezdés előtt, vagy "beszpészelték". Vagy hogy használtak -e stílusokat, vagy sem. Ezekhez formátum felfedő biztbaszok kellenek...
Latex -nél a szerkesztőben meglátom a színnel kiemelt \chapter{A kutyák élete} parancsot, és tudom hogy milyen dokumentumszintről van szó, és tudopm a címet is. Innen ennyit kell tudnom. Tökéletesen átlátható így az egész. Mivel latex esetében a formázás nem igazán keveredik a szöveggel, csak a kimeneten kell állítgatnom kicsit, illetve a dokumentum méretétől függetlenül a szívás faktor kb ugyanakkora az egy oldalastól, az ezerötszáz oldalasig. Tartósan alacsony.
Word -nél viszont az oldalszámmal hatványozottan nő.. Ha kapok egy nagyobb dokumentumot, rengeteg időm azzal megy el, hogy rendbe tegyem.Egyébként a *office -os cumókból nekem leginkább csak a szövegszerkesztővel van bajom, a táblázatkezelővel sokkal kevesebb. De mivel az ember a legtöbb időt a szöveges dokumentumokkal tölti, az okozza a legtöbb bajt.
a forrás szintű szerkesztés (parancs begépelés) VS GUI-ról (toolbar-ok, menük nyomkodása)
Ezt meg úgy mondod, mint ha egy legalább egy assembly programozással vetekedne az, hogy megjelölök egy címet, ami kb egy szóval több, mint ha csak a címet gépelném be. Közben meg nyerek egy csomó időt, mert nem kell szívatnom magam a writerrel, vagy a word -el.
[ Szerkesztve ]
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
bambano
titán
kisebb betű egy oldalon??? jééézus atyaúristen...
"Ideális esetben megadhatnál valamiféle layout hinteket, hogy "ha nem állatira lehetetlen, próbáld ezt egy lapra tenni ezzel"": itt nem ideális esetről van szó, hanem a gyakorlatban is úgy csinálja emlékeim szerint, hogy különböző tördelési eseményekhez büntetőpontokat lehet rendelni, és amelyiknél kisebb büntetés jön ki, azt csinálja meg. tehát az oldalméret túllépésért vagy a sorköz szűkítésért járó büntetőpontokat lehúzod, akkor egy oldalra fogja tenni.nyilván ezeket nem micikének kell megtennie körömreszelés és rúzsozás között, de jól is van az, hogy micike nem tudja felborogatni a tördelést.
másik hszben írtakra meg annyit, hogy a winword előtt a wordperfect for dos volt a menő szövegszerkesztő, annak a képernyős layoutja semmivel sem volt kényelmesebb, mint a latexé, sőt. mégis meg tudta tanulni mindenki. majd jött kiscsoportban a word for windows, és azóta emberek nem tudnak mással szövegszerkeszteni, csak azzal. vagy azzal se. szóval életből van példa a latex mellett.
Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis
-
#139
attila9988
őstag
ddekany
#136
attila9988
őstag
Illetve az ellen nem is hoztam fel semmit, csak az ötlet ellen, hogy forrás szinten kéne szerkesztenie az embereknek...
Dehát pont ezt látod rosszul. Latex esetében ez a forrás szinten szerkesztés nem azt jelenti mint amikor nekiállsz C kódot gépelni, és messze nem olyan körülményes, mint xml -el szívni. (aminél egyébként sokkal nehezebb utólag a kimeneten bármit is kozmetikázni, ha esetleg kell)
Korábban is arról beszéltél, hogy szerinted milyen nehéz kiszűrni a dokumentumból egy parancsot...
No... ebben mit nehéz észrevenni?
És miért nehezebb ez így, mint ha a toolbar -okon matatnék, és betűket festegetnék, amíg elmentek egy új stílust, ha egyáltalán...?? (A parancsokat még csak be sem kell gépelnem teljesen)
A képen látható sorból minden információt megtudok, ami nekem gépelés közben kell. Nem kezdek el formátuimot felfedni, meg gyomlálni az elbaltázott formázásokat, mert azzal itt, ilyenkor szerencsére nincsen dolgom. Ha többen is készítjük a doksit, akkor szintén áldásos dolog, hogy a formázással, számozással, miegymással csak egyetlen embernek kell foglalkozni, és neki se sokat.[ Szerkesztve ]
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#142
attila9988
őstag
ddekany
#141
attila9988
őstag
Én már nem nagyon értem hogy pontosan mi a problémád.
Szóval. Van a docbook, mint xml szabvány, amihez valahonnan kell egy konverter, ami dokumentumot tud készíteni belőle, illetve kell hozzá egy valamilyen editor, ami esetedben az XXE. (amit ha valami okból el kell hagynod, akkor mit használsz helyette?)Aztán van a latex mint jelölőnyelv, aminek van átlátható értelmes szintaxisa amit akár egy sima text editor -ban megnyitva is lehet értelmezni, illetve amihez van normális betűszedő rendszer. Editor azonban ehhez sem árt, ha van.
Ahogy én látom, neked a fő problémád, hogy szerinted a \part utasítás pl nem olyan átlátható, mint ha a szerkesztő ezt elrejtené előled, és valami vastagított betűvel jelölné, illetve amit felhoztál még, hogy nem emlékszel magára az utasításra adott esetben.
A nem emlékszem problémát azért nem értem, mert pl docbook -nál hatványozottan igaz lehetne ez a gond, hiszen sokkal bonyolultabb dolgokra kellene emlékezni annak, aki ezt használja. Te viszont ezt ugye elrejted az XXE -vel - ami szerintem baromi vacak, és még fizetős is, de ez csak az én véleményem. - ami helyett nem igazán van választék, és ami lehet 5 év múlva pont sehol sem lesz.
A latex kódot ugyanígy elrejtheted pl a lyx -el, amivel nem tudom mi bajod van, ha egyszer semmivel sem bonyolultabb, mint az xxe, de én egyébként ezt a programot sem szeretem.A nem emlékszem problémára további megoldás, hogy a kegtöbb latex editor -nak VAN menüje is, amit használhatsz ha akarsz. Tehát ez a probléma sem probléma.
Az az érdekes az egészben, hogy csupa olyan dologgal támadod a latex -et, amely problémák vagy nincsenek is, vagy hatványozottan nagyobb mértékben sújtják azt a rendszert, amit használsz. (azt még meg sem említettem hogy a docbook -nak nincs is mindenre megoldása, amire a latex -nek viszont van)
Amit még nem értek, hogy a lyx -től pl miben jobb az xxe, mert szerintem pl semmiben. De erre tényleg kíváncsi lennék hogy mit mondasz rá. Mert ott a címek pl pont azon a módon vannak kiemelve, ahogy te is szeretted volna. Vastagítottan, utasítások nélkül.
[ Szerkesztve ]
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#144
attila9988
őstag
ddekany
#143
attila9988
őstag
Az a baj hogy alapjában véve rosszul látod a kérdést. A latex nem kényszerűségből lett olyan amilyen, hanem mert így volt logikus. A latex nem egy véges számú elemet tartalmazó, szigorú szintaxissal rendelkező leíró rendszer, hanem egy makró gyűjtemény egy profi szövegszedő rendszer fölé. Ilyen formán nem is lehet rá tökéletes grafikus kattintgatós felületet írni, hiszen nem táplálhatod bele az összes lehetőséget, mivel nem is ismered az összeset. Ebből a filozófiából kiindulva hibás az az érvelésed, miszerint a latex csak a kényszerűség miatt alakult volna ilyenné.
Amit ebben a témában el lehetett érni, azt a lyx elérte. Viszont meg kell jegyezni, hogy ennek használata során sem árt, ha ismered magát a makrónyelvet is - bár nem muszáj - pont a fentiek miatt. Én készítettem dokumentumokat lyx -el, és úgy gondolom van olyan helyzet, amikor javasolnám. Viszont én pl sokkal jobban, és gyorsabban boldogulok nélküle.
Ezekkel szemben az xml egész más helyzet. Amit ott forrás szintű szerkesztésnek hívsz, az nem nagyon hasonlítható össze azzal, amit a latex esetében csinálsz. xml -hez valóban égetően szükséges a szerkesztő, mert egyszerűen máshogy nem nagyon lehet értelmesen használni, illetve az xml nem is nagyon használható hétköznapi szerkesztésre.
Az meg hogy ezek a technikák nem nagyon terjednek, más okokra vezethető vissza. Xml -nek nem is nagyon kell terjedni, csak olyan programok hátterét adhatja, mint mondjuk a writer. (könnyebb xml -el operálni, mint kitalálni valami teljesen egyedi újat) A docbook -hoz hasonló cuccok meg speciálisabb esetekben lehetnek jók.
Abban sincs igazad, hogy csak hatalmas összegek befektetésével lehetne ilyen rendszereket létrehozni, hiszen magát a latex -et is elkerülte a nagytőke, nem azért lett ilyen amilyen, mert valaki annyi pénzt fektetett volna bele. Amiben viszont ez a rendszer jobb, abban sokkal jobb. Ezért nem is halt ki a mai napig. (már maga az a tény, hogy kiváló minőségű kimenetet produkál, amihez hasonlót az MS cuccokkal nem igazán lehet produkálni, vagy hogy a jól átlátható dokumentumot ott, és azzal szerkeszthetem ahol, és amivel csak akarom)
Amiben viszont a LO -nak nagy szerepe lehetne, hogy próbálna egy lyx -hez hasonló felületet bedobni a csomagba. Ezzel legalább normálisabb szerkesztési szokásokat vezethetne be. Nem a writer helyett kellene ez, hanem a mellé. (Magára a TeX -re is építkezhetnének akár, és próbálhatnának valami teljesen újat. Bár ezzel meg elvesztenék azt a rengeteg tipográfiai tudást, ami időközben a latex -be belekerült) Az egy két oldalas semmikhez meg továbbra is jó lenne a writer.
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#147
attila9988
őstag
ddekany
#145
attila9988
őstag
Ez egy tipikus Linuxos betegség amúgy, hogy nem tudják elképzelni, hogy létezhetne valami a primitív plain text és egy tipikus rugalmatlan GUI-s alkalmazás közt.
A plain text nem primitív, vagy legalábbis latex esetében nagyon kényelmes, és hatékony. Mint említettem, a rendszer alapvető kialakítása, és a szövegformázás megközelítése nem nagyon engedi hogy értelmes gui -t csinálj rá. Ami van (lyx) az tökéletesen mutatja hogy miről beszélek. Pl nekem, mint felhasználónak korlátozó hatása van egy ilyen gui -nak. Egyáltalán nem átláthatóbb az anyag az esetek többségében.
Az a baj hogy szerintem te nem nagyon foglalkozol ezzel a latex vonallal, és a lyx -et is csak valamikor újszülött korában láthattad.„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#148
attila9988
őstag
ddekany
#145
attila9988
őstag
Lejárt a módosítási időm...
Egyébként maga a kijelentés önmagában sem nagyon állja meg a helyét, mert akkor pl xml editorok sem lennének *nix -re, vagy html editorok.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a sima text file a létező legkompatibilisebb formátum, amit 100 év múlva is fognak tudni olvasni, és írni is, hiszen a számítógépes adattárolás egyik alapköve. Ennek következtében minden értelmes formátum erre épít.
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
-
#150
attila9988
őstag
ddekany
#149
attila9988
őstag
Ez minden formátumra igaz, ami széles körben használt és nem hal ki addigra, legyen az bináris vagy text.
Pl az önmagával sem kompatibilis MS formátumokra? Szerintem meg nem. Text file viszont a legegyszerűbb karakter tárolási forma, amire ujjgyakorlat olvasó programot írni. Ezért soha nem is tud kihalni, illetve ezért is építenek rá szinte minden területen.
Viszont az egész felvetés ismét független attól, hogy valamit plain textként szerkesztesz vagy sem. Pl. az SVG is plain text, és ha elolvasod talán még érted is, de elég szopás lenne úgy szerkeszteni...
Valamit érdemes abban, valamit nem. Xml -t soha az életben nem állnék neki kézzel piszkálni. Viszont egy makró nyelv esetében - mint pl a latex
- ez a helyes, a gyors, és a kényelmes út. Minden kötöttségtől mentes így a szerkesztése. Olyan stílusban csinálom ahogy akarom, akármilyen gépen, akárhol. Gyönyörűen olvasható, és nem kell hozzá lassító tényezőként gui, mivel - ismét mondom - nem szerkesztgeti az ember egyesével az elemeket.Mondom... túlságosan egy kalap alá veszed a rendszert az xml -el, holott sokkal nagyobb köztük a különbség, mint azt gondolod. Xml -re szerintem lehet tökéletes gui -t írni. Kell is. Latex -re nem.
Egyébként miért nem próbálod ki pl a lyx -et? Már annyit beszéltünk róla.
[ Szerkesztve ]
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
)
És miért nehezebb ez így, mint ha a toolbar -okon matatnék, és betűket festegetnék, amíg elmentek egy új stílust, ha egyáltalán...?? (A parancsokat még csak be sem kell gépelnem teljesen)
- ez a helyes, a gyors, és a kényelmes út. Minden kötöttségtől mentes így a szerkesztése. Olyan stílusban csinálom ahogy akarom, akármilyen gépen, akárhol. Gyönyörűen olvasható, és nem kell hozzá lassító tényezőként gui, mivel - ismét mondom - nem szerkesztgeti az ember egyesével az elemeket.Új hozzászólás Aktív témák
it A nyílt forráskódú csomag fejlesztésén ma már több mint 400 hacker dolgozik, köztük néhány magyar is.
Állásajánlatok
Cég: Ozeki Kft.
Város: Debrecen
Cég: Promenade Publishing House Kft.
Város: Budapest