Új hozzászólás Aktív témák

• #51 Vakegérke veterán ati012 #50

  Új Válasz 2008-10-09 23:46:18 #51

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  veterán

  válasz ati012 #50 üzenetére

  ati012: Az én szemem sem volt száraz. Akkor sem, akikor szöszke a nyakamba borult, akkor sem, amikor utoljára gördült ki a Robur az intézmény kapuján, és akkor sem, amikor leírtam a történteket. Nem vagyunk ezzel egyedül, gondolom olvastad a hozzászólásokat.

  Ne becsüld le Önmagad. Bizonyára volt már, hogy tette(i)dre büszke lehettél. Bizonyára képes vagy arra, amit a címben leírtam, kérdeztem. Bizonyára el tudnád fogadni egy mások által lenézett emberke tétova simogatását.

  Véleményed köszönöm.

  Lajti: Te sem lehetsz túl fiatal. Vagy ha igen, szerencsésen választott Neked az Isten családot.

  Azt mondod, mivel elhessegetted érzéseidet, ezért most (tulajdonképpen) kapóra jön a fájdalom, hogy tanulj belőle. Meglehet.
  Mivel érzékeny vagy, körbe falaztad magad, önvédelemből kizártad a lelkedet feldúló érzéseket. Időlegesen járható út, de egy sorscsapás semmivé teszi a falat, és pőrén maradsz a legvadabb érzelmi vihar közepette.
  Készséggel elhiszem, hogy van, ami most Neked nagyon fájhat. Edzetteknek is fáj, Neked sokszorosan.
  "Sokaknak nincs már, ami fájjon."
  Én ezt hívom érzelmi halálnak. Aki ebbe az állapotba kerül, az nem él, csak vegetál.

  Igen, egész életünkben tanulunk.
  Pár évvel ezelőtt balga fejjel azt hittem, hogy amire ebben az életben szükségem van, mind tudom. Butaság volt.
  Decemberben lesz egy éve, hogy feleségem magamra hagyott. Végleg. Meghalt, béke poraira. Sirattam, siratom ma is.
  Az élet megy tovább. Megtanultam egyedül élni. Aki tudja mi az, nem véli piti dolognak. Nincs két puszi, amikor elmegyek itthonról, vagy amikor megérkezem. Ha nem volt itthon, a fene megevett a hiányától, ha megjött, élettel telítődött a lakás. Ha nem is láttam, hallottam, mert a konyhában szöszmötölt, vagy fürdött, akkor is megnyugtató volt a tudat, hogy itthon van. Már nincs megnyugtató tudat.
  Belekiabáltam némán az éjszakába bánatom. Válasz nem volt.
  Aztán csökkent fájdalmam, és rá kellett jönnöm, hogy sokkal jobb nekem, mint azoknak, akiket valaki más miatt hagy el kedvesük, feleségük. Az én feleségem meghalt, méghozzá úgy, hogy én voltam az egyetlen férfi az életében. Ellentétben azokkal, akik más oldalán találják meg boldogságukat.
  Kegyetlen dolog lehet este felnézni a csillagokra, és arra gondolni, hogy az ex kedves talán épp most viháncol valaki mással.
  Egy hónap híján 35 évet húztunk le egymással, ebből 32 és felet hűséges házasságban. Volt zörgés, hát persze, de annál édesebb volt a kibékülés.
  Isten magához szólította. Jobb is így. Nem kegyetlenség, tény. Az utolsó évben csak szenvedett, ez persze nekem is fájt. Mindketten lefogytunk ezen év alatt. Marikám 35, én 14 kilót adtam le.
  Nincs már szenvedés, kínlódás. Egy pillanat alatt, szenvedés nélkül távozott a feleségem. Leállt a szíve, passz. Kegyet gyakorolt az Úr.
  Megtettem mindent, amit ember megtehet. Egy évvel a tragédia előtt is eldőlt, mint a zsák, akkor sikeresen küzdöttem meg a halállal. Most nem sikerült.
  Ez az én tragédiám, és egyáltalán nem biztos, hogy nagyobb, mint a Tiéd.

  [ Szerkesztve ]

  Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Új hozzászólás Aktív témák