Új hozzászólás Aktív témák

• #36 #09819904 törölt tag Crystalheart #35

  Új Válasz 2013-10-21 14:34:38 #36

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  #09819904

  törölt tag

  válasz Crystalheart #35 üzenetére

  Nos, haladjunk sorba!

  Akik kudarcot vallanak, azok nem vonták le az eseteikből a megfelelő konzekvenciát. Tehát a hibáikat megismétlik. Hibázni és kudarcot vallani ugye két külön dolog! Kudarcot pedig csak az vall, aki szándékosan ragaszkodik a hibáihoz, mert megvan róla győződve, hogy csak az a jó és szép. Ez az önfejűség átka és ez bizony mindig kudarchoz fog vezetni amíg az illető rá nem ébred arra, hogy változtatnia és változnia kell!

  Akiket tönkretesznek azoknál is két véglet van! Az egyik az aki belement egy játékba és belebukott. Magyarán kockáztatta tudatosan, hogy amit csinál annak nem lesz jó vége. Idővel majd ráébred hogy lehetett volna másképp. De okulni sohasem késő!
  A másik fele az, aki ki van szolgáltatva. Nyilván az Ő dolguk nehéz. De még mindig ott az összefogás, az alternatívák keresése a kiúthoz. Tehát reménytelenség nincs! Ha feladják és elfogadják az állapotukat, akkor az önsajnáltatás lép életbe és nem fog megtörténni sosem az előrehaladás.
  Persze, nyilván nem egyszerű mondjuk egy idős ember sorsa akinek ott az előélete és például ötven év tapasztalata. De neki is el kell fogadnia, hogy az élet olyan, mint egy folyó. Folyton halad, megújul és nem lesz már ugyanolyan. Ahogy a lassú víz is mossa a partot, úgy változik a világ, a környezetünk mind mentálisan, mind emocionálisan. Erre szoktam azt mondani, hogy a rutin hibája égett bele az emberekbe! Rutinból vezetni sem szabad!

  A halál egy abszolút folyamat. Abszolút azért, mert biztosan bekövetkezik. Előtte minden más relatív!
  A fájdalom az adott állapot velejárója. Nyilván a sorsát, és a sorsának végét senki sem kerülheti el. A halált taglalhatnánk, hogy Mari néni milyen szépen aludt el, közben élete során hány embernek ártott, míg Juli néni felnevelt tíz gyereket, házat épített és fájdalmas halála volt. Ilyen téren az élet egy kiszámíthatatlan valami. Jó vagy rossz válasz nincs is rá, hiszen egy olyan borzalmasan nagy és szerteágazó gondolatmeneteket felemésztő dolog ez, amiről életünk végéig lehetne tanakodni.

  Küzdeni azért kell. Ahhoz, hogy én elérjem a célom az mindig ugye egy pozitív dolog. De ilyenkor lép életbe a valamit valamiért! Ha tanulok nincs időm mondjuk párkapcsolatra, vagy épp munkára. Ha dolgozom akkor tanulni nincs időm. Hogy csak pár szubjektív példát mondjak. Tehát valamit, ha elakarok érni akkor valami másról le kell mondanom. Ez az élet szinte minden területén így van! Mehetnék én tanulás után dolgozni vagy munka után tanulni, de akkor a szabadidőmről kell lemondani. Tehát az életünk egy olyan körforgás ahol egy-egy körben mindig kimaradunk valamiből. Ahhoz, hogy ne maradjunk ki, ahhoz küzdeni kell! Megvívni azt a párharcot, hogy megvalósítsam a tanulást, a munkát és mondjuk mellé a párkapcsolatot is. Ezek küzdelmek! Függetlenül attól, hogy a cél elérése a boldogságon át vezet. De, ha megvívtam a csatámat akkor annak meg lesz a gyümölcse! Az egész élet egy küzdelem, de megfelelő hozzáállással nem felemésztő dolog is lehet!

Új hozzászólás Aktív témák