A fényszedő rendszerek végnapjai
A 90-es évek már egyértelműen a PC szárnyalásáról szóltak. A Macintosh, a PostScript elterjedése, a kényelmes kezelhetőség, a relatív olcsóság, a grafikus operációs rendszerek széles körű használata, valamint a szoftverek széles köre, mind a fényszedő technológiák felett kongatták a vészharangot. A szalagra lyukasztott lyukakkal és a monokróm zöld villódzással szemben a színes, grafikus kezelőfelület és az azonnali visszacsatolás az első nagy szög volt a fényszedés koporsójában. Megvalósult a WYSIWYG-elv. A másik fontos tényező, hogy a fényszedő rendszerek sokáig nem voltak képesek a színes illusztrációk és a szöveg együttes kezelésére, ebben csupán a 80-as évek fejlesztései hoztak változást. A gyártó vállalatok közötti szabványosítás is csak ekkor kezdett érezhetővé válni, mivel a sokféle gyártó eleinte igyekezett a saját technológiáját előnyben részesíteni.
Az utolsó nagy dobás: a Scantext 2000. A rendszer fejlesztésénél, a korábbinál jóval nagyobb hangsúlyt fektettek a szoftverek grafikus kezelőfelületére és a színes anyagok kezelésére (Forrás: Mannesmann Scangraphic Scantext reklámbrosúra)
Az egyik kiemelkedő rendszer, ami már színesben is képes volt dolgozni, a Mannesmann AG Scangraphic nevű divíziója által gyártott és a világon mindenhol népszerű Scantext fényszedő rendszer volt. A Scantext nevet két típus viselte. Az első, 1981-ben megjelent, 1000 jelzésű rendszert még az Intel 8080/85 processzora hajtotta, az 1986-ban piacra dobott 2000-es változatot viszont már a Motorola – a Commodore Amigából és a korabeli Apple gépekből jól ismert – 68000-es sorozatával szerelték. Sebességét, használhatóságát és korszerűségét is ennek, illetve az Commodore Amigához mérhető zseniális tervezői hozzáállásnak köszönheti. A Scantext 2000 volt talán az utolsó „fellángolás” a fényszedő rendszerek piacán. A WYSIWYG elvű grafikus kezelőfelületekkel vezérelt operációs rendszerek örökre megváltoztatták a nyomdaipar és a számítástechnika viszonyát. A kiadványszerkesztés kikerült a nyomdákból, és sok esetben individuális műfaj lett belőle.
A PC-s piac változásait és a DTP kezdeti szárnypróbálgatásait jól jellemzi az az összehasonlító cikk, amit az amerikai PC Magazine 1985. decemberi számában találunk. A cikkben a CRTronic sorozatot a korabeli Word szövegszerkesztővel hasonlították össze. Az összehasonlítás részben megállja a helyét hiszen a CRTronic, de sok korabeli fényszedő rendszer tudásában nem mutatott messzebbre egy hasábokat meghatározó szövegszerkesztőnél. Ezt változtatta meg gyökeresen a Ventura, a QuarkXPress vagy a PageMaker megjelenése és lényegesen nagyobb tudása.
Ahol a WYSIWYG elv a gyakorlatban alkalmazhatóvá vált. Az Apple fejlődése a DTP fejlődését is jelentette mind a hardver, mind a szoftver tekintetében (Forrás: Museum of Printing Arts Liepzig)
A Linotype felhagyott a hardverek fejlesztésével, ahogy az őt felvásároló Monotype sem foglalkozik már régóta számítógépek építésével. A Ferranti a 80-as években még megpróbálkozott PC-s klónok gyártásával, de a sorozatos átalakulások után, végül 1993-ban, utód nélkül becsődölt – és hasonló sorsra jutott az összes többi gyártó többsége is. Tekintve, hogy a személyi számítógépek elterjedése minden feladatot kiváltott hardver- és szoftveroldalon egyaránt, nem is meglepő mindez. Megszületett a DTP, ami már egy újabb történet.
Szőcs Endre
HAUG-tag, grafikus/kiadványszerkesztő, oktató
