A múlt hónap elején számolt be a sajtó egy igen érdekes, már több hónapja zajló művészeti projektről, melyet a londoni !Mediengruppe Bitnik csoport két svájci tagja, Carmen Weisskopf és Domagoj Smojlo hoztak létre: megalkottak egy botot, egy automatizált akciókra alkalmas szoftvert (Random Darknet Shopper), melyet úgy programoztak, hogy a hetente rendelkezésére álló száz dollárnyi Bitcoinért véletlenszerűen vásároljon. De nem akárhol, hanem az úgynevezett Darkneten (vagy Deep Weben), vagyis a net azon részén, ahol a legtöbb esetben illegális tartalmak találhatók, illetve főleg törvénybe ütköző kereskedés folyik (fegyver, kábítószer, pedofil tartalmak, hamis áruk stb.) A bot egy létező svájci címre kérte postai szállítással az árukat, amelyeket a projektgazdák dokumentáltak, illetve ki is állítottak Zürichben.
A lista figyelemre méltó: akadnak rajta hamis termékek, zárjegy nélküli cigaretta, egy csomag Extasy, sőt: egy állítólag felhasználható, valódi adatokat tartalmazó magyar útlevél szkennelt másolata is.
Ha a művészi koncepciót – a net sötét oldalának megmutatása és kontextusba helyezése – félre is tesszük, a projekt egy másik érdekes kérdést is felvet: mivel itt törvénytelen akciókról van szó, jogilag vajon ki a felelős a vásárlásokért? A programozók vagy a bot?
A témáról megkérdezett szakértő, Ryan Calo, a Washingtoni Egyetem jogászprofesszora szerint nincs egyértelmű válasz: az amerikai törvények alapján a művészek fel is menthetőek, de felelősek is lehetnek. Nem követtek el bűncselekményt, mivel a botnak nem adtak olyan utasítást, hogy kábítószert stb. vásároljon, hanem egy algoritmus alapján a program maga választ. A másik oldalról viszont pontosan tudhatták, hogy a Darkneten döntő részben illegális termékek vannak, így akár el is ítélhetőek. Calo úgy véli egyébként, hogy ha esetleg eljárás lesz, akkor a nyilvános művészeti projektre hivatkozva valószínűleg felmentenék őket.
A művészek egyébként az akció kezdete előtt konzultáltak svájci ügyvédekkel, és határozottan állítják, hogy minden felelősség az övék, ők a vásárolt tárgyak tulajdonosai. Emiatt megbüntethetőek lennének, ám a jogászok azzal biztatták őket, hogy a projekt célja – tájékoztatást és figyelemfelhívás – olyan, amely alapján a svájci alkotmány megvédi őket, ugyanis közérdekűnek minősül a kiállítás.
