Nemrég számoltunk be arról, hogy informatikatanárok – azóta egyre bővülő – csoportja kiáltványban hívta fel a figyelmet arra, hogy az új kerettantervek elfogadhatatlanok számukra, ugyanis a radikálisan csökkenő óraszámokhoz megtaníthatatlan mennyiségű anyagot rendelnek egy elsősorban gyakorlati jellegű képzésnél.

A tiltakozók száma az elmúlt napokban megszaporodott, október 23-ai dátummal például az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének (ISZE) nevében Kőrösné dr. Mikis Márta elnök foglalta össze a tagok véleménye alapján felmerülő kifogásokat.

Az ISZE tagjai ugyanazt látják problémának, amit Fodor Zsolt és Molnár Péter, a korábban említett kiáltvány szerzői: „ Egyesületünk tagsága, valamint – érdekvédelmi feladatunkhoz illően – az informatikát oktató tanárok sokasága is megdöbbenéssel fogadta a kerettanterveket: egyrészt az eddigiekhez képest erősen lecsökkentett óraszámok miatt, másrészt a Nat-követelmények teljesíthetetlen voltát tekintve.”

Az alapképzés fontosságát hangsúlyozva kiemelik: „ A tantárgyra mindenképp szükség van annak érdekében, hogy az ott kapott szakmai ismeretek alapján a tanulók a mindennapi élet, illetve más tantárgyak tanulása során »digitális írástudóként« alkalmazhassák a tanultakat. Ebből fakad az a súlyos szakmai, módszertani tévedés, amikor az informatikai ismeretek oktatását összekeverik az IKT-s ismeretek alkalmazásával, esetenként egy-egy eszköz (pl. interaktív tábla) más tanórákon történő »bevetésével«.”

Következetlen és szakmaiatlan

Az alsó tagozatos heti egy óra eltűnését erős kritikával illetik a tanárok: egyrészt a kerettanterv következetlensége miatt (informatikaoktatás nem lesz, követelmények viszont igen), másrészt pedig az esélyegyenlőség megszűnése miatt: „Szomorú tény, hogy a tantárgy késői megjelenésével súlyosan sérül az esélyegyenlőség elve is, áthidalhatatlan a digitális szakadék, amely a jobb módú és a szegény sorsú gyermekeket elválasztja.” Ezt még kiegészítik azzal, hogy bár sokan otthon, egyedül vagy társakkal ismerkednek a számítástechnikával már ebben a korban is, ám mindez nem pótolja a rendszer- és szakszerű oktatást, ráadásul ezeknél a gyerekeknél még lenne esélyük a tanároknak, hogy fellépjenek a kialakult rossz beidegződésekkel szemben.

A felső tagozatban a tervezett óraszámok mellett teljesíthetetlennek látják az előírt célokat: „Az informatika éppen az a gyakorlati tantárgy, amely leginkább meg tudja teremteni a különböző tantárgyak közti lexikális tudás kapcsolatát, lehetőséget kínál az önfejlesztésre, de az így tervezett óraszámokkal legfeljebb egy elméleti, szemléltető tantárggyá válik, ahol még a tantárgyhoz rendelt tudást sem lehet megtanítani.”

A középiskolai óraszámcsökkentések kapcsán magát a teljes koncepciót kárhoztatják: „A piacképes informatikai tudást viszont nem lehet más tanórák alkalmazásai, digitális tananyagainak feldolgozásai közben megtanulni, erre kizárólag az informatika tantárgy hivatott. Éppen ezért megdöbbentő a kerettanterv elképzelése a gimnázium 3-4. évfolyamán hiányzó informatika (érettségi) tantárgyról, a szakközépiskolások mindössze 9. évfolyamos heti egy órájáról és a szakmunkástanulók közismereti informatika tantárgyának teljes »elfelejtéséről«. Nem értjük, miért fosztja meg a kerettanterv a diákokat attól, hogy az iskolában készüljenek az informatikus pályára és előtte az érettségire?”

A szakiskolák kapcsán megjegyzik, hogy mivel ide sok olyan gyerek jár, akinek nincs lehetősége magán-, otthoni képzésre, a tantárgy eltűnése esetükben egyenes út a digitális analfabetizmus felé. De a gimnáziumok és szakközépiskolák esetében is végzetes lehet az, hogy nem marad idő magára a begyakoroltatásra, jórészt csak az ismertetésre.

Kukába vele

Az ügyben megszólalt egy tekintélyes szakember, Zsakó László, az ELTE Informatikai Kar Média- és Oktatásinformatikai Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense is. A hazai informatikaoktatás egyik megalapozója írásában szakirodalmi hivatkozásokkal hívja fel a figyelmet az informatikaoktatás egyre hangsúlyosabbá váló globális erősödésére, és épp ezért súlyos kritikával illeti a kerettanterveket:

Az informatika speciális abból a szempontból, hogy kétféle szinten lehet beszélni róla: mint tanítandó tantárgyról, és mint az oktatás (és a mindennapi élet) teljes területén alkalmazandó tanítási eszközökről és módszerekről. (Jól tudom ezt az informatika oktatásáért és az oktatásinformatikáért is felelős tanszék vezetőjeként.)

Alapvető módszertani tévedés azonban egy tantárgy tanítását összekeverni egy tantárgyban tanult ismeretek alkalmazásával. (Érdekes, hogy más műveltségi területeken ez szóba sem jön – senki nem veti fel, hogy pl. kevesebb matematikát kellene tanulni azért, mert a diákok más tantárgyakban is számolnak.) A Nemzeti Alaptanterv ezt a kérdést helyesen kezeli: külön definiálja az informatika műveltségi területet (amit szakembernek kell tanítani informatika tantárgyban) és külön helyen is foglalkozik az IKT eszközök oktatásbeli használatának szükségességével. A kerettanterv informatika óraszámának szűkösségét (a NAT-hoz képest) e két dolog módszertanilag hibás összemosásával magyarázni nem lehet.

Átnézve az összes tantárgy kerettantervi anyagát, meg kell állapítanom, hogy azok a Nemzeti Alaptanterv Informatika műveltségi területen megadott célkitűzéseiből, tananyagából semmit (!!!) sem tanítanak meg, sőt az Informatika tantárgyban megtanítandó ismeretek alkalmazása is minimális szintű.

Zsakó László ezek után írásában több példát is hoz a szakmaiatlanságra, átgondolatlanságra, és összességében lesújtó véleményt fogalmaz meg:

Az informatika kerettantervek kulcsfogalmakkal, fontos fogalmakkal kapcsolatos leírása zavaros, tisztázatlan, sokszor oda nem illő fogalmakat használ, mindenféle rendszerezés nélkül. Így nem ad semmilyen segítséget helyi tantervek összeállításához, értékeléséhez. (Csak néhány példa: mi köze lehet az internetes, online térképek használatának a vaktérképhez?; az információs társadalom és a leiratkozás miért azonos szintű fogalmak?; a kamera szenzora miért informatikai kulcsfogalom?, …) […]

A fenti kérdésekből és a kerettantervekből leírtakból nemcsak az látszik, hogy a szerzők nem ismerik az informatika kulcsfogalmait, fogalomrendszerének struktúráját, hanem az is, hogy nincsenek tisztában a kulcsfogalmakkal, fogalmi hálókkal kapcsolatos pedagógiai kutatásokkal sem.

Madas Pál középiskolai tanár szintén megfogalmazta kifogásait. Ő kifejezetten a gimnáziumi kerettantervekhez szólt hozzá kimerítő részletességgel és alapossággal egyes konkrét témák esetében – és kimondottan szórakoztatóan, mondanám, ha nem súlyos gondokról lenne szó –, véleményét pontosan mutatja esszéjének kezdete és zárása:

Röviden: értelmetlen, megalapozatlan, kivitelezhetetlen.

illetve

Ha a fentiekből nem lenne elég egyértelmű: álláspontom szerint a mű méltó sorsa csak damnatio memoriae lehet. A tervezet úgy rossz, ahogy van, jelen formájában semmilyen közérdekű célra nem alkalmas, átdolgozására nem érdemes időt és energiát fecsérelni – ennél a jelenlegi tanterv is használhatóbb (de annak javításához, az óraszámcsökkenéssel együtt járó megkurtításához szerény javaslataimmal magam is szívesen hozzájárulok).