Paul English
A legalacsonyabb szintű internetes infrastruktúrával ellátott kontinens, Afrika helyzetének javítására nagyon sok terv született már, de nyugodtan elmondható, hogy Paul English elképzelése az összeset lepipálja – legalábbis célját és lehetséges méreteit illetően.
„Gazdasági szempontból kicsesztek Afrikával”, és ezen változtatni kell, véli a világ egyik vezető utazási információkat kínáló honlapjának, a kayak.com-nak egyik alapítója, aki azzal a merész ötlettel állt elő, hogy technológiai ugrást hajtsanak végre: a következő tíz évet arra szánja az életéből, egy „nagy, nagy projekt” keretében az egész afrikai földrészt lássák el ingyenes, illetve alacsony előfizetési díjú wifis internettel.
Ahogy English a fastcompany.com-nak elmondta, az általa elindított JoinAfrica (Csatlakozz, Afrika!) projekt azért jött létre, mivel a hatalmas kontinens roppant mód le van maradva az internet tekintetében, jelenleg 8,7 százalékos az internetpenetráció aránya. A kezdeményező úgy véli, a 21. században az alapvető internetes szolgáltatások elérése az itt élők számára épp olyan fontos, mint a tiszta vízhez vagy a tiszta energiához való hozzájutás.
Az ötletgazda víziója szerint az afrikai szolgáltatók közreműködésével egy hibrid megoldást kell létrehozni, melyben vegyülnek a haszonelvű, illetve a nonprofit elemek, s ennek az együttműködésnek a kezdeti lépései már a nyáron megtörténnének. A folyamatos bővítés azokról a helyekről, azokból a falvakból indulna, ahol van már kábeles webkapcsolat, például egy egyszerű WiMAC csomópontból (hub) terjeszkedve. Ezekre alapozva elkezdődhetne egy olyan fejlesztés, mely az alapszintű webes szolgáltatásokat (e-mail, Wikipedia, keresés, online lapok stb.) térítésmentesen nyújtaná a felhasználóknak, az egyéb felhasználás korlátozva lenne (videotartalom, pornó stb.), ahogy azt az amerikai nyilvános könyvtárakban csinálják. A hozzáférések kibővítését a helyi szolgáltatók kínálnák előfizetési díjért, s ebben a folyamatban a JoinAfrica úgy venne részt, hogy igyekezne megoldásokat találni arra, hogy a közösségi hozzáférések folyamatosan bővüljenek és fejlődjenek.
Englisht régóta foglalkoztatja az afrikai net ügye, számtalan afrikai falunak adományozott már műholdvevő eszközöket az elmúlt tíz évben, és az eddigi tapasztalatai meggyőzőek. Mint elmondta, az e-mail és a Skype elérése alapjaiban változtatja meg az életet, s példaként említi az afrikai orvos esetét, aki egy számára ismeretlen betegségről folytatott konzultációt egy átküldött fénykép alapján egy bostoni kollégával, s így meg tudták állapítani a kezelés módját.
Azért vágott bele ebbe a hihetetlen nagyságú feladatba, mivel a pozitív tapasztalatok rámutattak arra, hogy a helyi megoldások nem elegendőek, átfogó tervre van szükség.
English tisztában van a helyi korrupció veszélyeivel, de bízik abban, hogy olyan szakértői gárdát toborozhat, amely a minimális szorítja vissza az ilyen jellegű gondokat. Jelen pillanatban megbízásából az MIT két hallgatója dolgozik a tervek előkészítésén, és eddig hat olyan afrikai országgal vette fel a kapcsolatot, ahol már van minimális infrastruktúra, hogy tárgyaljanak a megvalósítás első fázisáról. A kezdeményező tisztában van vele, hogy dollármilliárdokat igényel a terv, ám ígérete szerint egy önnfenntartó konstrukciót fognak kidolgozni, hogy az államokat és a vállalatokat meggyőzzék. English humanitárius alapállása korábbi tevékenysége tükrében elég egyértelmű („A Kayak nagyon gazdaggá tett engem, és én meg szeretném osztani ezt a vagyont”), de ez talán még kevés lenne. Viszont az már érdekes, hogy a bostoni szervező állítólag megnyert már magának egy nagy befeketetőt is, ám a zajló tárgyalások miatt erről egyelőre nem kívánt többet elárulni.
