Szokásos módon újra elbeszéltek egymás mellett a szereplők egy tegnapi rendezvényen (házigazda: Corvinus Egyetem, E-business Kutatóközpont), ahol a digitalizálható termékekhez kötődő szerzői jogokról, üzleti modellekről, vélt vagy nagyon is valós veszélyekről, jogi rendezetlenségekről kellett volna vitatkozni. A közel két óra végül csak arra volt elég – az időtényező mellett az erélytelen moderáció is közrejátszott ebben –, hogy az érdekeltek (beleértve a kiadókat, a szerzői jogvédő szervezeteket, művészeket és a fájlcserélő hálózatok üzemeltetőit is) jól kipanaszkodják magukat. Szinte szó sem esett olyan fontos kérdésekről, mint az adathordozók matricái, de a közönség kérdéseire is csak igen korlátozottan maradt idő, pedig érzékelhetően volt gondolati muníció a szépszámú hallgatóságban.
Összejöttek az iparág szereplői
A mikrofonok mögött az iparág meghatározó szereplői foglaltak helyet: Bodrogi András (EMI Music), Fehérvári Dávid (Warner Music), Musinger Ágnes (MAHASZ), Szűts László (Proart), Tóth Péter Benjámin (Artisjus) és Pléh Dániel (T-Online Zeneáruház). A művészeket Pierrot képviselte (kissé morcosan), míg az ellentábor az Elite Defense képviselőit (Nagy Dániel és Dallos Zsolt) és a MatrixHubot üzemeltető Varga Zsoltot vonultatta fel. A szereplők között ott volt az ASVA közismert vezetője, Kálmán András is, aki most háttérszerepre ítéltetett, mivel a filmekről egyáltalán nem esett szó ezen az estén. A szervezők meghívták még Székely Ivánt a Műegyetemről, aki – ha szóhoz juthatott volna – a Common Criteria (CC) rendszeréről, mint egyfajta digitális jogkezelési formáról mondhatta volna el érveit.
Nem éri meg a kiadóknak
Szögezzük le mindjárt az elején: a probléma gyökerei a zenei albumok hazai mércével mért magas árszintje, valamint a letöltés miatti bevételkiesés. A vita mindig innen indul és itt ér véget, vagyis a pénz meghatározó szempont. Nézzük először a forgalmazók panaszait: állítják, hogy a közel 5000 forintos CD-árak sokszor nem fedezik az előállítás költségeit, így a magyar művészek (akik a költségtényezők között valóban eléggé hátul kullognak a sorban) lassan olyan méltatlan helyzetbe kerülnek, hogy komoly egzisztenciális problémák elé nézhetnek. Nagyjából 10 ezer példány értékesítése szükséges ahhoz, hogy egy zenei album elkészítése minden szempontból rentábilis legyen, ezt pedig – a kiadók szerint a térítés nélküli letöltések miatt is – egyre nehezebb elérni.
A zeneműkiadók most is elmondták: érzékelik a bajt, valamilyen választ kellene adniuk a technológiai kihívásokra, ugyanis a fájlcserére a sávszélesség növekedésével egyre több lehetőség nyílik, a felhasználók jelentős része pedig ki is használja mindezt, de a különböző megoldások (például a DRM) eddig még nem érték el azt a technológiai szintet, hogy a zeneipar megnyugodhasson. Addig is, amíg nem lesz valamilyen hatásos módszerük az üzleti érdekeik megvédésére, megpróbálnak jogi megoldásokkal gátat vetni az egyre szaporodó fájlmegosztásnak. Ma már közismert tény, hogy a letöltés nem jogellenes tevékenység, ezt a kiadók is elismerik, de úgy gondolják, hogy a feltöltőkkel és a hubüzemeltetőkkel szemben a jogi eszközök igenis adottak, csak a magyar jogalkalmazás – amely eddig még egyetlen valamirevaló elmarasztaló ítéletet sem hozott fájlcsereügyben – nehezen fogadja be a számára idegen új technológiákat.
A másik oldalon Nagy Dániel (Elite Defense) rendkívül magabiztosan hirdette a letöltés szabadságáról szóló igéit, a hallgató már-már úgy érezte a lelkesült gondolatokat hallgatva: elérkeztünk a totális szabadság állapotába – a letöltés minden fázisa legális, ugyanis amit letöltünk, az nem más, mint egy „zenéről készült felvétel”, ehhez pedig nem kötődik semmilyen szerzői jog. Az iparág pedig képtelen arra, hogy a fájlcserélő hálózatokat kiiktassa, példa erre a The Pirate Bay Bittorrent-gyűjtőoldal esete, ahol a rendkívül erős nyomás ellenére is csak mindössze néhány napra tudták a szervereket leállítatni.
Jelentsetek fel!
Azért a hallgatóság számára unalmas panaszáradat mellett volt egy érdekes, teátrális mozzanata is a rendezvénynek: Varga Zsolt a MatrixHub főnöke – megelégelve a jogvédők nem nagyon burkolt célozgatásait a hubüzemeltetőkkel kapcsolatban – megkérte a mellette ülő artisjusos főjogászt, Tóth Péter Benjámint, hogy legyen szíves már őt feljelenteni illegális tevékenység folytatása miatt. Ehhez még a névjegykártyáját is átadta, hogy az elérhetőség biztos legyen. Azt érdemes még tudni, hogy a MatrixHub egy szerződéses Microsoft-partner, ezért is lenne pikáns egy szerzői jogi per a fájlok megosztását biztosító cég ellen. Mindenesetre kíváncsian várjuk a fejleményeket.
A rendezők a következő gondolatokkal invitálták az érdeklődőket erre a nagyon is aktuális rendezvényre: „ha a fájlcserélés miatt kicsit tolvajnak érzed magad, érdemes eljönnöd, de ha nem érzed, hogy lopsz, akkor is; vagy ha csak kíváncsi vagy eddig nem hallott szempontokra, információkra, gyere el! Ha meg egyszerűen csak Pierrot-val akarsz találkozni, vagy a jog nagy védőivel és támadóival, akkor is itt a helyed!" Ha lehet egy kívánságom, legközelebb a harmadik szempontot kérném az első helyre tenni: jó lenne új szempontokról, friss információkról, megvalósult üzleti modellekről hallani!
