Új hozzászólás Aktív témák

• #2 Cifu nagyúr Romvr #1

  Új Válasz 2016-08-29 11:38:03 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cifu

  nagyúr

  válasz Romvr #1 üzenetére

  Azért az 1-2 óra igencsak optimista dolog. Kezdjük például az Antarktiszi kutatóbázisokkal, ahol az első időkben hónapokra el voltak szeparálva a világtól. Ugyanez pepitában megvolt korábban rádióállomások, világítótornyok személyzeténél. Szóval vannak példák hasonló szintű elszeparáltságra.

  Aztán folytassuk a nukleáris meghajtású tengeralattjárókkal, ahol egy átlagos bevetés 80-90 nap, a leghosszabb 140 nap, de ez idő alatt pedig akár 120-150 ember is élhet úgy, hogy nincs még csak egy ablak se, amin kinézhetnének, a személyzet harmada pedig un. "hot bunk"-okban alszik, tehát 2-en, 3-an osztozkodnak egy ágyon. Na most ehhez képest az, hogy itt bizonyos szabadság van azért, megoldható.

  Tény persze, hogy tengeralattjárón szolgálni sem leányálom, legtöbbször 3-5 forduló után a legénység alacsonyabb beosztású tagjai átkéretik magukat máshova, vagy leszerelnek. A tiszteket leszámítva alig pár százalék az, aki az egész életét erre teszi fel.

  Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.

• #3 Cathulhu addikt Romvr #1

  Új Válasz 2016-08-29 11:38:17 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cathulhu

  addikt

  válasz Romvr #1 üzenetére

  Azert sokszor vagott bele az emberiseg ilyen expediciokba, honapokra, evekre, bele az ismeretlenbe, ahol vagy megerkezel es tulelsz, vagy meghalsz, pl. Columbus. Kell egy jo vezeto es lojalis csapat, csak mostanaban latom ezt igy felfujva, hogy jajj, ennyi ember hogy tud majd meglenni egymas mellett.

  Ashy Slashy, hatchet and saw, Takes your head and skins you raw, Ashy Slashy, heaven and hell, Cuts out your tongue so you can't yell

Új hozzászólás Aktív témák