Aktív témák

  • szki

    őstag

    válasz tzimash #12802 üzenetére

    Nekem is sokat változott a viszonyom az emelkedőkhöz. Kezdetben emelkedő volt minden kis domb. Ma már csak az számít annak, amelyiken nem bírok nagytányéron feltekerni. Az emelkedő nem ellenség, hanem izomnövelő edzés lehetőség:)
    Zalaapáti emelkedőnél pár hetente le tudom mérni magam. Ha ott mászok felfelé, akkor legalább 100 km van már a lábamban:) 2 napja is tök fáradtan indultam neki ennek az emelkedőnek, és előtte átgondoltam, hogy szerencsére van 3 tányér elöl a trekkingen. De aztán mentálisan nekiduráltam magam, és sikerült középső tányéron, 38/21 áttétellel megmászni, végig nyeregben maradva. Ez számomra komoly teljesítmény, és jó érzés volt az emelkedő tetejére érni.
    Fejben is erősnek kell lenni a hosszútávhoz, vagy az extrém terheléshez. Majdnem olyan fontos, mint a fizikai állapot.

Aktív témák