Amint arról beszámoltunk, az Egyesült Államok fogyasztóvédelmi és versenyhatóságaként működő Szövetségi Kereskedelmi Bizottság (FTC) december közepén vádat emelt az Intel ellen a trösztellenes és fogyasztóvédelmi törvények megsértése miatt.
Az FTC a rekordösszegű bírság kiszabásával zárult európai uniós, a New York-i és más vizsgálatok során felmerültekhez részben hasonló vádakat fogalmaz meg. Többek között azt állítja, hogy az Intel egy évtizeden keresztül kedvezményekkel jutalmazta és zsarolta a legnagyobb PC-gyártókat – például a Dellt, a Hewlett-Packardot és az IBM-et – azért, hogy azok a rivális gyakran versenyképesebb chipjeit ne használják fel.
De a beadványban új vádpontok is megjelennek. Például a hivatal szerint az Intel úgy tervezte meg és fejlesztette ki a processzorain futó szoftverek lefordítására használható compilereket, hogy azok kifejezetten hátrányosan különböztessék meg a rivális chipeket. E törvényellenes taktikákat alkalmazva sikerült a vállalatnak megőriznie monopóliumát a CPU-piacon abban az időszakban is, amikor a konkurens termékei különbek voltak. Az FTC szerint hasonló piaci magatartást tanúsít az Intel a grafikus processzorok (GPU) gyakorlatilag háromszereplősnek mondható piacán is, és fennáll a veszélye annak, hogy e törvénytelen gyakorlattal e szegmensben is monopóliumra tör.
Az AMD volt béna
A chipgyártó az év utolsó napján benyújtotta a hatósághoz hivatalos válaszát, melynek nyilvános változata a héten került fel az FTC weboldalára. Ennek már a felütése is konfrontatív: az első mondat azt állítja, hogy a vádirat olyan képet fest a mikroprocesszorok és grafikus chipek piacáról, „amely alig hasonlít a valóságra”. Ezt követően a jogászok tételesen próbálják cáfolni a vádpontokat.
Többek között azt írják, hogy – az FTC vélelmezésével ellentétben – sem a CPU-, sem GPU-piacon nem emelkedtek az árak a vizsgált időszakban, hanem éppen hogy csökkentek, ahogy a termékek forgalma is stabilan nőtt évről évre. Azt sem lehet állítani, hogy az innováció megállt volna, hiszen nem csupán az Intel, de riválisai, az AMD és az NVIDIA is számos újítást vezetett be, és megtöbbszörözte a kutatás-fejlesztésre szánt büdzséjét. Míg az AMD 1999-ben – említenek egy példát – 636 millió dollárt fordított e célra, 2008-ban már 1,8 milliárdot.
A válasz sérelmezi, hogy a hatóság úgy állítja be az Intelt, mint egy technológiai másodhegedűst, aki övön aluli taktikákhoz kénytelen folyamodni azért, hogy versenyben maradhasson. A jogászok szerint ez sosem volt igaz, és ennek bizonyítására az AMD vezetőinek bizalmas leveleit, nyilatkozatait hozzák fel. Az idézett mondatok azt mutatják, hogy az AMD számos tekintetben jobbnak tartotta történelmi riválisát, még abban az időszakban is, amikor a saját processzorai teljesítményben felülmúlták azéit.
Ennek alátámasztására Henri Richardtól, az AMD akkori kereskedelmi vezérigazgatójától citálnak egy 2004-es, belső használatra szánt levelet. „Ha objektívan szemléljük a dolgot, sosem vennének az emberek AMD-t. Én magam, ha nem dolgoznék itt, biztosan nem vásárolnék AMD-[terméke]t egy magáncélú rendszerbe” – szól az idézet. Richard az irat szerint azért is ostorozta vállalatát, mert az teljes platformok helyett csak processzorokat árult. Az AMD-ről az a közfelfogás, hogy „olcsó, kevésbé megbízható, gyengébb minőségű, fogyasztói szintű termékeket” gyárt – írta.
Az Intel a válaszban azt állítja, hogy az AMD nem a kiszorítását célzó törvénytelen kedvezmények, hanem saját kapacitásproblémái miatt nem tudta növelni a piaci részesedését. Például – állítják –, amikor 2006 végén a Dell ismét rendelt tőle processzorokat, a cég az ellátási problémák miatt a többi ügyfelének nem tudott szállítani, ezért azok közül többen az Intelhez pártoltak.
El a kezekkel a piactól!
„Az elfogadott trösztellenes alapelvekkel szembemenve a vádirat úgy kezeli az Intelt, mintha az egy olyan közműszolgáltató lenne, amelynek folytonos kötelezettsége a versenytársai segítése. Ez a szemléletmód, bármennyire inkonzekvens is, az ügy minden részét áthatja” – írják. Példaként a compilerek piacát említik, ahol az Intel csupán marginális, néhány százalékos részesedéssel rendelkező szereplő. A fordító a vállalat saját terméke, amelybe az CPU-i kiadását követően az új optimalizációkat rendszeresen implementálta: de miért kellett volna a riválisa termékeit is azonnal támogatnia? – teszik fel a kérdést.
Hasonló szellemben érvel a szöveg a grafikus processzorok piacát érintő vádakra is. Itt – írják a jogászok – a hatóság még a fáradságot sem vette arra, hogy megvizsgálja e szegmens működését, ezért a vádak többsége teljesen megalapozatlan. Az Intel külön sérelmezi, hogy az FTC maga akarja megszabni, hogy az Intelnek milyen feltételekkel kell a szellemi tulajdonát mások, a riválisai rendelkezésére bocsátania, és ezzel effektíve beleszól a vállalat irányításába és diktálja a piaci feltételeket.
