Keresés

Új hozzászólás Aktív témák

  • varmi2

    nagyúr

    válasz eszgabor #19 üzenetére

    Sajnos ilyen időben én sem tudok futni járni. De remélem, hogy a jövőhéten még lesz alkalmam. Én Lg G3 teló+ runtastic appal mérem a távot, már 2012 óta ( természetesen a teló nem azóta van meg, de az app igen) a cipő meg karrimor zephyr 200.

    Klaustrofóbia- Félelem a zárt helyektől, például, ha zárva van a KOCSMA!

  • Stauffenberg

    nagyúr

    válasz eszgabor #19 üzenetére

    A futófelső egy dolog, de a cipődet tönkreteszi a víz (ezért nem moshatók mosógépben sem). A talp többféle speciális szivacsrétegből tevődik össze, amik elnyelik a terhelést, vízzel telítődve viszont deformálódnak.

    Vannak spéci cipők rossz időjáráshoz, de mire mindent megveszel ugyanott jársz, mintha a legközelebbi kondi/fitnessz terembe menekülnél el futópadozni az esős napokon.

  • Petya XT

    aktív tag

    válasz eszgabor #33 üzenetére

    Szia!

    Tulajdonképpen hasonló indíttatásból kezdtem neki a futásnak én is. Túlsúlyos nem voltam, hiszen előtte kerékpároztam, viszont a fizikai, mentális erőnlétem nem volt a legjobb a legelején, részben a váltott műszakok miatt, részben a táplálkozás miatt.

    Amikor elkezdtem a futás gondolatával kacérkodni, ezzel egy időben változtattam az étrenden is, felkészülve az esetleges nagyobb igénybevételre. Tehát, mondhatni egészségesen vágtam neki Pontos adatokat az első évről nem nagyon tudok mondani, de a táv( gumin és terepen) olyan 6-7 km volt, heti 3-4 alkalommal. Mivel azonban terepre(nálunk ez a Tisza gát), nem találtam megfelelő cipőt, így fokozatosan visszatértem a csak salakon, gumin futásra. A fokozatosság elvét követve, hiába éreztem, hogy jobb is lehetnék, nem futottam többet. Közben éreztem, hogy egyre jobban érzem magam, sokkal többet tűrök a munkahelyen, sokkal türelmesebb vagyok, és a mi a legfontosabb, fizikálisan erősödtem. Természetesen a futások között megfelelő időt hagytam regenerálódásra és a futások előtt a megfelelő bemelegítés is megvolt.

    A második évben sem emeltem túl sokat a távon, talán olyan 8 km körül futottam, a rendszerresség is hasonló volt az első évhez, de váltottam cipőt, mert én kitapostam a Flex-et nem egész nyolc hónap alatt. Látszólag semmi probléma, a súlyom ekkor beállt 73 kg-ra, teljesen fitt voltam fizikailag.

    A harmadik( cipőben is) szezon vége felé,( hasonló az első kettőhöz) mint derült égből a villámcsapás irgalmatlan görcs közepette megállni kényszerültem, mert éreztem, hogy a bal csípőm mindjárt kiszakad a helyéről. Nem gondoltam, hogy többet nem tudok futni soha ezután. Hazasántikáltam, barátunk a Magnézium és a Kálium ezeket gyorsan bevettem, gondoltam csak egy makacs izomfájdalom, vagy rosszabb esetben egy rándulás, krémmel beken. Ezek után visszatérő irgalmatlan fájdalom( ágyban nem tudsz átfordulni, felkelni--ha megállsz valahol nagyon nehezen indulsz el, ha görcsöl tk. mozgásképtelenné válsz), az MR porcleválást, és csontkinövéseket, és teljesen gyulladt ízületet diagnosztizált.

    Ez teljesen hirtelen, minden előjel nélkül jött. Azóta túl vagyok sok terápián, gyógyszeren és szteroid injekción, amivel annyit értek el, hogy a cukrom is magas lett és még vár a műtét.

    Természetesen senki kedvét nem akartam, akarom elvenni, hiszen a futás valóban a legjobb :C Én remekül éreztem magam az alatt a pár év alatt. És imádtam :)

    De óvatosan.... :)

  • Peter13

    senior tag

    válasz eszgabor #31 üzenetére

    Szia - Először is nagy gratula a futásteljesítményhez, szerintem igenis nem mindennapi a tempó.

    Másodszor viszont én is csatlakoznék azokhoz, akik úgy érzik hogy ez a tempó és eredmény nem egy (nulláról) kezdő szint. Nem volt túlsúlyod, és nyilvánvalóan elég jó alapokkal rendelkeztél kezdés előtt, szóval az tényleg nem ugyanaz mint aki kólásüveg fizikummal kezdi el ezt az egészet.

    Szerintem a cikked jó és inspiráló, de te sokkal inkább újrakezdő kategória vagy (ahogy írtad is, volt mögötted sok év aktív élet), és ez nem jött át az írásból (valaki tényleg érezheti úgy hogy "akkor leszaladok egy fél órára a környéken, könnyú kis kezdésnek", aztán amikor 10 perc után oxigénsátor kell neki, akkor hagyja a fenébe az egészet).

    Az írás jó, sok értékes információval (a tanulságok különösen tetszettek), és a stílus is olvasmányos, szóval köszönet érte (és én köztudottan utálok futni!... :) ), csak remélem hogy "nehezebb kiindulási paraméterekkel" rendelkező emberkék nem fogják megpróbálni lemásolni a fejlődési görbédet is (mert abból nem sok jó fog kisülni).

    Soksok boldog és dinamikus kilométert kívánok még neked (feleséged hozzállása illetve indoklása pedig abszolut szíven ütött, a jó értlemben), hajrá! :R :)

    "No, I'm not immortal: I'm just not good at dying..."

  • Sempronius89

    tag

    válasz eszgabor #35 üzenetére

    Szervusz!

    1 km-el kezdtem, de mivel nagyon nem tartottam megerőltetőnek már 2. alkalomra dupláztam, hó végén pedig az volt a cél, hogy a házunktól 3 km-re lévő folyóig el és haza fussak vagyis 6 km ami meg is volt. Igazából egyre inkább fájt a bokám majd egyszer csak otthon a lépcsőről lelépve reccsent is aminek reccsennie kellett..:(

    A másik nagy hiba az volt, hogy nem spec futócipőben hanem teremfoci cipőben futottam akkor füvön/betonon/murvás földúton. A cipő azért volt adott, mert akkoriban heti 2-szer 1,5 órát terem fociztunk a haverokkal, így mondjuk nem is a masszív gép előtti tespedésből fogtam neki a futásnak.

  • Melorin

    addikt

    válasz eszgabor #42 üzenetére

    Ajánlom figyelmedbe a szomszéd topikot. Itt minden kérdésedre kapsz választ régi motoros... akarom mondani futóktól :)

  • Chabee

    tag

    válasz eszgabor #48 üzenetére

    A történetemet tulajdonképpen már leírtam az internet egy eldugott szegletébe. Ide: 1, 2, 3.

    Azóta egy-két teljesítmény amire igazán büszke vagyok:
    Terep75: 81km, 12óra 16perc, 2856m szintemelkedés
    Gerecse50: 49km, 5:46 1513m szintemelkedés
    Félmaraton: 1:46
    Maraton: 4:13

    Persze mint minden ezek is relatív eredmények. A magam kis világában nagyon jók. Aztán valaki rácsodálkozik, valaki legyint rá.

    A fenti hozzáoszlásaid alapján nagyon éretten és jól gondolkodsz erről az egészről. És nagy igazság, hogy akárhányan is vagytok futás közben, ez egyszemélyes küzdelem. Az idővel, de leginkább saját magaddal.

    Igazat mondani könnyű, csak elhitetni nehéz!

  • Chabee

    tag

    válasz eszgabor #51 üzenetére

    Szia!

    Örülök neki, hogy elolvastad az összeset. Ezért is írtam le oda ahova. :)

    Ami a közös kétkedő és kíváncsi gondolatokat illeti, ez másnak önbizalomhiánynak, esetleg valami más negatív hozzáállásnak tűnhet, de én ezt úgy szoktam megnevezni, hogy "az önmagunkban való kételkedés bölcsessége". Mivel hogy állandóan kételkedsz egy kicsit óhatatlanul is törekszel a jobbra, a tökéletesebbre és ez segít fejlődni.
    Egyébként nem szoktam időtervekkel, időeredmény elvárásokkal nekiállni semminek, mert minek fölöslegesen még ezzel is terhelni magamat. Viszont kellő tisztelettel és elszántsággal fogok neki a futásoknak és mindent megteszek amit akkor és ott meg tudok, meg lehet tenni a sikeres teljesítés érdekében.
    Ami az együtt futást illeti, azt nem nevezném szigorúan annak. Nem csak a futóeseményeken (direkt nem nevezem versenynek, mert én csak magammal és az idővel szoktam versengeni, mással nem.) de a mindennapos edzéseken is el-el szakadunk egymástól, aztán valahol beérjük, megvárjuk egymást. Viszont tényleg szerencsés vagyok, mert nincsenek nagy különbségek a futótársak között, így azért jobbára együtt megyünk.
    Végül egy apróság, amit Nálad is észrevettem. Az a helyismeret megléte iránti törekvés. Mi is ezerrel bújtuk a turista térképeket, hogy hol merre és milyen meredeken kel majd futni és így készültünk fel. A Gerecse50-et többször lefutottam és sokat segített, hogy tudtam mi következik. Így lett meg a fenti eredmény is, ami egy igazi örömfutás volt.

    További kitartást és sok futás, sok tapasztalást! :)

    Igazat mondani könnyű, csak elhitetni nehéz!

  • moleculez

    veterán

    válasz eszgabor #55 üzenetére

    Érdekes módon, az edzés miatt a zsírrétegem lassan (azt gondolom így egészséges és tartós, lsd. yoyo effektus) csökken a súlyom viszont nem, az erőnlétem, kondícióm fejlődik szépen, szóval nem tudom hogy lesz ebből futás, de valahogy fokozatosan rávezetem magam. A trambulin viszont 10 perc alatt úgy megöl, hogy napokig izomlázam van utána, nem tudom mit és hogyan mozgat meg, ezért szeretem is, a spinning viszont hosszú távon állítólag nagyon hatásos.

    [ Szerkesztve ]

    Még nincs kész, de már majdnem elkezdtük!

  • Exowienqt

    csendes tag

    válasz eszgabor #57 üzenetére

    Arra azért érdemes figyelni, hogy az intenzív mozgáshoz nagyon hamar hozzászokik a szervezet. Szóval az az 1300 kcal maximum a harmadik hétig 1300, utána talán a fele :\ (értsd: a mérés pontatlansága nagyon megnő egy idő után ahogy az anyagcseréd változik, mert a tested azt hiszi, hogy gáz van az életedben, és tartalékolni kell az energiát )

    Aki másba beleesik, magának ás vermet.

Új hozzászólás Aktív témák